Kőszeg Város Hivatalos Honlapja

Kávészünet Klára doktornővel

Nyugdíjasként még nyolc évet dolgozott

A nappali ajtófélfáján filctoll jelöli az unokák cseperedését. Sábának, a kis bichon kutyának külön fotelje van. Ő is részt vesz a beszélgetésünkben, kikövetelve a törődést, simogatást, ha unja, jól nevelten kikérezkedik.

Kávészünet Klára doktornővel Nyugdíjasként még nyolc évet dolgozott
A nappali ajtófélfáján filctoll jelöli az unokák cseperedését. Sábának, a kis bichon kutyának külön fotelje van. Ő is részt vesz a beszélgetésünkben, kikövetelve a törődést, simogatást, ha unja, jól nevelten kikérezkedik. Amikor aztán Sába megelégeli ezt a januári kutya-hideget, kedvesen jelez a veranda ajtón, bebocsájtást kérve. A méretes cserépkályha még nem hűlt ki tegnapról, a közelébe telepedtünk felidézni Horváth Klára doktornő, a város egyik meghatározó személyiségének, ifjúsági orvosa életének főbb eseményeit. Az általános iskolás kortól kezdődően a 20 éves korú tanulókig bezárólag látta el az egykori Kossuth iskola épületében, -melyet visszakapott az egyház, ma Szt. Margit iskola - a város tanulóifjúságát. Korábban az óvodások is hozzátartoztak, a technikumban pedig 20 évre emelték a korhatárt, így lett ifjúsági orvos. Pécsett született, ott járt iskolába, ott végezte az orvosi egyetemet, otthon lakott a szülőkkel, ahol mindig a „kislány” maradt. Öt generációs családjuk volt, együtt éltek a dédszülők, a nagyszülők, a szülőkkel a gyerekek, majd ők is hazavitték a gyerekeiket. Ketten vannak testvérek, öccse is orvos, fül-orr-gégész, -náluk lakott Kőszegen, amikor szigorló orvos volt Szombathelyen. Nevelőapjuk azt mondta: - édesapátok meghagyta a háború kezdetén édesanyátoknak, hogy mindkét gyerekből orvos legyen, mert azok halnak meg utoljára a háborúban. Ő mégis úgy halt meg, hogy soha nem fogott fegyvert, egyenruhája sem volt, hadsereg élelmezési felelős tisztként szolgált, a Rózsadombra szállítottak kenyeret, amikor amerikai bombatalálat érte őket. Kétdiplomás ember volt, már 20 évesen elvégezte a Mosonmagyaróvári Akadámiát gazdászként, mivel nem kapott állást, elment Pécsre jogot hallgatni. Jogász végzettsége Budapestre a Hangya Központban sodorta. Majd Somogyországban Tab mellett lett gazdatiszt. A kis Klára előbb lovagolt, mint járt. Édesapja pólyástól ölbekapta és vágtatott vele. Álmában gyakran előjön ez a kép, repül, lovagol, száguld. Beépült a génjeibe. Most már csak poroszkál - mondja. A legkisebb fia, Balázs egészen a deutschlandsbergi busztragédiáig lovagolt, amikor három csigolyája eltört. Csak mostanában kezdhette újra a nyergelést, az ő nagyobbik fia úszik és lovagol is.
-Hogyan került erre a vidékre doktornő?
-Pécsett az egyetem hirdette meg 1966-ban a szombathelyi állást tüdőbelgyógyászatra Kámonba. Oka volt annak, hogy idekértem magam, a család ugyanis úgy tervezte, hogy majd én fogom ellátni a nagycenki, nagylózsi és soproni rokonokat öregségükre. Az öcsém visszamegy Pécsre és az ottaniakat látja el. Így van most is, van egy temetői szettje és a sírokat gondozza. Lassan így vagyunk mindketten, neki is, nekünk is a temető gondozása maradt. No, megérkeztem Szombathelyre, az igazgató, Szvoboda Jenő azzal fogadott, hogy: -kislányom, inkább menjen el röntgenesnek, laborosnak, vagy KÖJÁL-osnak. Mondtam, hogy én betegágynál szeretnék dolgozni. Mire ő, jó akkor maradjon itt és keressen valahol magának állást. Kiderült, hogy addigra már a minisztérium mindenütt zárolta a tüdőorvosi állásokat, mondván, hogy meggyógyultak a tüdőbetegek. Csak az egyetem nem tudott erről. Szállást azt nem tud adni, de majd keresünk valamit. Két órán belül volt albérletem a szovjet laktanyával szemben. A bérletért 400 Ft-ot kellett fizetni. A fizetésem 1250-et jelentett, az éjszakai ügyelet 300 -at ért. A szekrényajtót betenni nem lehetett, úgy kellett odaállítani. Nem volt fűtés. Rettenetesen fáztam, hajnalonta bementem az ügyeletre és beültem a forró kádba melegedni. Akkor még Kőszegen is megvolt a tüdőkórház. Ügyeletben 6-6 napot töltöttem bent a kórházban, az Erdei Iskolában Szombathelyen és itt Kőszegen. Mentővel szokott kihozni a Varga Jóska sofőr, aki itt lakott. Egy évig dolgoztam a kórházban tüdőgyógyászként, 1967-re meglett a kőszegi állásom. Láttam, hogy itt folyó is van, hegy is van, elhatároztam, hogy nekem ez kell. Ittmaradtam. Itt lett családunk. Ma is innen jár a két fiunk Szombathelyre, Péter a Martineumban igazgató, Balázs a Hevesi Ákos Szakközépiskolában szakoktató tanár. A két lányunk itt él a városban, Eszter gyógyszerész, Ildikó pedig nevelőtanár a Gyógyban. Úgy kerültem Kőszegre, hogy idejártam ügyelni. Ez egy utókezelő intézet volt, mint orvosnak nem sok teendőm akadt. A kórház a Markusovszky fiókintézményeként létezett. Ők adták el végül a LATEX leányszállásának. Ha tehettem, ügyelet után kijártam a Jézus Szíve templomba, akkor még bármikor be lehetett ülni, ott pihentem, napoztattam arcomat a nyugati oldalon besütő napfényben, csodáltam az üvegablakait, itt láttam, ahogy Szent Pál „lezúgott” a lóról. Esküvőm előtt két hetet ügyeltem egyfolytában, hogy összeadjanak bennünket Sopronban. Ugyanígy ügyelt Gábor is a soproni patikában, hogy összeházasodhassunk.
-Klára doktornő férje Maurer Gábor, kitűnő gyógyszerész a Küttel patikát vezette.
-Szigorló orvosként Nagycenken laktam a nagynénémnél, reggelente az éjszaka megvarrt ruháit én hordtam be Sopronba. Ezzel segítettem őt, leadtam a kész ruhát, hazavittem a varrnivalót. A buszra Gábor Nagylózson szállt fel. A kórház gyógyszertárában 4 órát állt, rohangált naponta, utána a Soproni városi patikában 8-at. Ezért a buszon mindig ülőhelyet keresett magának. Látásból ismertük egymást. Együtt szálltunk le. Ő a földszinten a patikába sietett, én meg az emeletre, az osztályra. Egy év után tudtam meg, ő kicsoda. Megismerkedtünk, bemutatott a szüleinek, amiért engem édesanyám letolt levélben, ők a fiút még nem is ismerik, én meg már voltam náluk. No, eljött édesanyám, nem is sejtve, hogy ugyanazon vonaton utazott Gáborral, aki Zalaegerszegen katonáskodott. Én meg Szombathelyen vártam őket. Gábor gyakorló katonaruhában, a sapkáját a füle tartotta. Leszállva, felismerve a helyzetet, elhúzta a táskája cipzárját, kivette a csokor szegfűt és átadta élete egyetlen csokrát édesanyának. Sopronban házasodtunk össze, mert a Szent György-templomban énekeltem, Lózshoz és Cenkhez is az volt közelebb. A polgári esküvőnk Nagycenken volt, családi kötődés okán, mert a jegyzőséget a nagyapám, Horváth Péter jegyző építette.
-Aztán 1967-ben közös otthonuk lett Kőszegen.
-Esküvőnk napján hazajöttünk Kőszegre, háromszobás lakást kaptunk a Városház utca 5. szám alatt az emeleten. A három egymásba nyíló csillagparkettás szoba maga volt a mennyország. Ugyan csak egy volt berendezve, a konyhabútor még az előszobában, rajta Kárpáti Emil levele, hogy másnap reggel jönnek a kőművesek. Jöttek is, a csillagparkettán keverték a maltert. Sikerült időben közbeavatkozni. Akkoriban kezdte a város építeni az orvoslakásokat, kértük, hogy ide költözhessünk. Örömmel cuccoltunk át, hiszen leendő gyerekeinknek kellett az udvar, a szabadság. A mai nappalink betegfogadóként funkcionált. Fent egy ekkora és egy kisebb szoba van. Mi laktunk a kicsiben, a négy gyerek meg a nagyban. Később aztán a padlás irányába terjeszkedtünk. Azt birtokolja Eszter. Kezdetben körzeti orvosként működtem 67-től 74-ig. Egyszer éjszaka Ólmodra kellett mennem halottszemlére, de hát az egy határsávon belüli település volt, a kiskatona az ideiglenes lakcímemmel nem engedett be, mondtam, akkor hozzák ki a halottat. Erre úgy megijedt, hogy beszaladt a parancsnokhoz és felnyílt a sorompó. Visszafelé jövet láttam a még mindig rémült arcát.
-Nyugdíjban még volt nyolc évnyi aktív gyógyító időszaka.
-Előtte másfél évet ingáztam édesanya és Kőszeg között. Az utolsó félévben egyfolytában lenn voltam Pécsett, amikor 88 évesen meghalt. Visszajőve, kérték, hogy folytassam a munkát, mert a két iskolaorvosnak túl sok még az én reszortomat is ellátni. Visszamentem, még nyolc évig csináltuk az oltásokat, minden évben minden gyereket leszűrtünk. Elláttuk őket. Nagyon jó asszisztenseim, védőnőim voltak, akikkel ezt a hatalmas munkát el tudtuk végezni. Fiatalabb házas korunkban a férjem többször elindult, kiváló lehetőségeket ajánlottak neki Sopronban, Pécsett, de valamilyen isteni sugallatra, az én megérzéseim alapján maradtunk. Rövid idő alatt mindkét ajánlat befuccsolt.
-Férje, úgy ahogy Ön a betegei, úgy ő a gyógyszertár szenvedélyes szolgálója volt.
-Gábor imádta a munkáját. Három ízben is kint járt tanulmányúton az NDK-ban, hogy egy minta -gyógyszertárat hozzon létre. Az Országos Gyógyszerészeti Intézet szaktanácsadója volt, elismert szaktekintély. Egyetemi oktató gyógyszertárat hozott létre, a végzős gyógyszerészek mentorálása mellett szerezték meg gyakorlatukat. Közben Leisztinger Tamás, felvásárolta a gyógyszertárakat, ellehetetlenítve a fejlődésüket, működésüket. Gábor meg akarta venni a Küttel Gyógyszertárat, de nem adta el neki. Pedig szakmai pontok alapján neki járt volna, meg hát elővásárlási joga alapján is. Nem titkolta, hogy a „falusi gyógyszertárból” egyetemi gyógyszertárat akart megteremteni. Ő igazából a rendszerváltásba halt bele, mert mindent úgy a szívére tudott venni. Egy reggelre nem ébredt fel, egyszerűen leállt a szíve. Talán kárpótlás a lelkének, hogy fentről látja: Eszter lányunk folytatja a szakmát.
-Doktornő gyakran megfordul az Isteni Ige Társasága környékén.
-Teljesen civil szerepem van. A lelkigyakorlatra érkezettek regisztrációját végzem. Sajnos egyre ritkábban, mert kevés mostanában Kőszegen a cursillo.
Klára doktornő gyakran feltette a kérdést magának - Füle Lajos költő után szabadon-, sikeres, vagy áldott életet kívánsz? Mert ritkaság az, bárhogy is szeretnéd, hogy a kettő szépen összeessék. Kívülről nézve, úgy tűnhet, egyiknek sem volt híján.
Kiss János