Kőszeg Város Hivatalos Honlapja

Kávészünet Lepold Attilával

Nyugdíjba ment a gumiszerelő

Édesapja, Lepold Gáza ismert vízvezeték-szerelő volt. Attila az általánost és az ipari iskolát is itt végezte. Akkor még volt szakképzés is az iskolavárosban. Elméleti oktatás a Csiszár Béla igazgatta ipariban, a gyakorlati képzés pedig a Tóth József (Cuki bácsi) irányította Műszaki KTSz-ben folyt, ahol kiváló géplakatossá nevelték.

Kávészünet Lepold Attilával Nyugdíjba ment a gumiszerelő
Charles Goodyearnek 1841-ben sikerült olyan módszert kidolgoznia, amellyel kaucsukból valódi gumit lehetett előállítani. Bizonyos John Boyd Dunlop 1888 táján egy szép napon figyelte, ahogy a tízéves Johnny fia belfasti házuk kertjében triciklizik, de a járgány kerekei mély nyomot szántanak a gyepbe. Elkezdett azon tűnődni, miképpen lehetne megakadályozni, hogy a keskeny és éles vaskerekek kifordítsák a fűcsomókat. Tekintete a kerti locsolócsőre tévedt, azonnal megszületett fejében az ötlet, hogy a gumislagot a tricikli kerekeire erősíti. Háziorvosa ötletéből kiindulva levegővel töltötte fel. Így született meg a gumiabroncs. Dunlop benyújtotta a szabadalmi kérelmet, de kiderült, hogy Thomson három évtizeddel megelőzte. Ennek ellenére meglátta az üzleti lehetőséget találmányában, és először egy, majd kontinens szerte több gyárat is alapított, amelyek végül elterjesztették a pneumatikus abroncsot szinte az egész világon. Magyarországon 1840-től kezdték műhelyekben feldolgozni a kaucsukot. A hazai gumigyártás legfontosabb mérföldkövét Schottola Ernő tette le, aki 1882-ben „ruganymézga”- gyárat alapított. Mennyi idő eltelt azóta! Napjainkban a motorkerékpárokat és az autókat, a Forma-1-es versenyautókat elképzelni sem tudnánk a gumikerék nélkül. A motor és a fék mellett a járgány legfontosabb alkatrésze a jó tapadású gumiabroncs. Vannak nyári és téli gumiköpenyek, vannak négyévszakosok. A kerékcsere külön szakmává fejlődött. Ennek a történetnek lett a folytatója képletesen és a valóságban is Lepold Attila. Ő azonban már a 20. század első felének végén, 1949-ben látta meg a napvilágot és ráadásul Kőszegen. Sokadizíglen helyi família tagjai a felmenői. Édesapja, Lepold Gáza ismert vízvezeték-szerelő volt. Attila az általánost és az ipari iskolát is itt végezte. Akkor még volt szakképzés is az iskolavárosban. Elméleti oktatás a Csiszár Béla igazgatta ipariban, a gyakorlati képzés pedig a Tóth József (Cuki bácsi) irányította Műszaki KTSz-ben folyt, ahol kiváló géplakatossá nevelték. Sok jó szakember környezetében tanulta ki a szakma csínját-bínját. Katonaidejét – testi alkatánál fogva – Budapesten a díszezredben töltötte, hol a repülőtéren, hol az Országház előtti téren feszített a magas rangú vendégek előtt. Korának a nagy politikusai ott vonultak a vörös szőnyegen, az ő lábai előtt. Leszerelés után visszatért Kőszegre, hamarosan feleségül vette Hetényi Líviát, szép családot alapítottak. Két fiuk született. Ők is itt élnek és dolgoznak a városban. Egy darabig még a KTSz-ben maradt, majd átment a Latex Posztógyárba lakatosnak. Nemsokára mester lett, aztán művezető, végül már az egész géppark javítása, karbantartása az ő irányítása alá tartozott. Persze ehhez elvégezte a Gépipari Technikumot, a munkavédelmi ismereteket is megszerezte. A rendszerváltás előtt már érezni lehetett, hogy e területen is változások lesznek. Leálltak a megrendelések. Kezdték elküldeni az embereket.
– Mikor határoztál úgy, hogy te is váltasz, valami újba kezdesz?
– Igazából a rendszerváltozás kezdetére datálom ezt a lépést. Gondolkodnom kellett magamnak is, egy a szakmámhoz közelálló, valamilyen elfoglaltságon. Akkor már nagyon sok autó volt a városban, szerelőműhely is, de gumiszerelés, centrírozás, javítás nem akadt. Belevágtam a vállalkozásba másodállásként. Eleinte egy garázsban csináltam. Kérésemre megszüntette a Latex a munkaviszonyomat, ettől kezdve már főállásban szereltem a gumiabroncsokat. Majd a házunk udvarában folytattam. Igen nagy lett a kereslet a munkánkra, egyre többen jártak ki Ausztriába dolgozni, ahol megkövetelték a téli gumi használatát. Beindult a téli, nyári gumicsere. Ez 95–98 környékére tehető. Akkor már a kereskedelemben is lehetett venni téli gumit. Később én is forgalmaztam a köpenyeket. Fel kellett készülni a cserére, mindenféle méretűt raktároztam magam is. Sok kuncsaftom lett. Előfordult, hogy szükségem volt a segítségre, a gyerekeim is közel kerültek a gumis szakmához.
– Azért a téli és nyári gumicsere meglehetősen szezonális elfoglaltság. Mi volt közben?
– Sok-sok javítás, ami ugyan az idő haladtával visszaesett, de mindig volt tennivaló. Manapság már nagyon jó minőségűek a gumik. A 90-es években még lovas kocsival hordták a szenet a Tüzépről, tele volt a város patkószegekkel, temérdek defektet okozva. Ma már ilyen nincs, de javítás azért sok van. Akkoriban a Wartburgok és a Trabantok tömlő nélkül jöttek ki, minden más, forgalomban lévő autó tömlős volt. Ezek a belsők nem bírták jól a strapát, kilukadtak, sok volt a ragasztás. Egyre másra jöttek az új autók, a nyugati kocsik, mind tömlő nélkül. Ezekbe is bele tud fúródni a drót, a szeg, a csavar. Ezeket is javítani kell. A felniket is kell egyengetni, tisztítani. A jó megoldás – annak, aki megengedheti magának – hogy a téli és nyári gumi külön felnin legyen. Újabban már pótkerék sincs az autókhoz, de adnak kompresszort és javítóspray-t, de csak a gumis műhelyig szól a megoldás. A négyévszakos gumikról meg azt tartom, hogy minden évszakra jó, de valójában egyikre sem igazán. Talán a nyári használatra felel meg inkább.
– Hoztál egy váratlan döntést, huszonhat év után bevontad a vállalkozást hirdető zászlókat, befejezted a vállalkozást, lehúztad a rolót. Miért?
– Már terveztem, hogy 1–2 éven belül abbahagyom, de „segített” az on-line pénztárgép bevezetése. Erre a rövid időre már nem akartam ezzel foglalkozni. A fiam folytatja a vállalkozást, új helyen, s talán a lelkemnek is jólesik majd arrafelé járva, megnézni hogyan megy a munka, hiszen a volt Latex felé épült műhelyben fogadja a kuncsaftokat. Benne vagyok a korban, emiatt is, meg az újfajta pénztárgép miatt, meg hát a munkával töltött fél évszázad miatt is, most hoztam meg a döntést. A munkát nem hagyom abba, van szőlőm, gyümölcsösöm, borászattal is foglalkozom. Gépeim vannak hozzá. Nem állok le, dolgozom tovább. Folyamatosan 52 évet dolgoztam, soha nem voltam munkanélküli, mindig volt bejelentett munkahelyem. Emelt fővel tudom befejezni életem aktív szakaszát.
– És mi lesz a zenével? Együtteseddel bálokat zenéltél végig nagy sikerrel, tagja vagy a Concordia-Barátság Énekegyesületnek, a Fúvószenekarban klarinétoztál.
– Tizenhat sem voltam, amikor elkezdtem zenélni, gitároztam, énekeltem. Kőszegen, a környéken, a vendéglátóhelyeken állandó meghívásunk volt, ami tartott egészen a rendszerváltásig, a Fúvószenekarban is addig klarinétoztam. Elment a hangom, a hangszálaimat megműtötték és inkább a vállalkozásra koncentráltam. Sokat jártunk külföldre is, akkor, amikor még csak háromévente lehetett nyugatra utazni, kitárult előttünk a világ, láttuk, hogy másként is lehet élni értelmesen. Aztán szép lassan újraéledt a slágerzene iránti olthatatlan vágyam, mostanában szintetizátoron zenélek. Társam egy jó hangú, tehetséges énekes, Tóthárpád Ferenc. Mi vagyunk a Mozaik duó. A Concordia-Barátság Énekegyesületben feleségemmel együtt 12 éve énekelünk. Ott basszista vagyok. Most így több időm jut az unokáinkra, akik hatan vannak, négy kislány és két fiú. Az egyévestől a 16-ig terjed az életkorúk. Szeretném látni felcseperedésüket és sokáig magam mellett tudni őket