Kőszegi RÁJNIS JÓZSEF

Kőszegi RÁJNIS JÓZSEF születése 275. évfordulója tiszteletére rendez megemlékezést 2016. június 1-jén 18.00 órától a Jurisics téren (egykori gimnázium emléktáblájánál) Kőszeg Város Önkormányzata, a Felsőbbfokú Tanulmányok Intézete és a Jurisics-vár Művelődési Központ és Várszínház. Emlékező beszédet mond: Dr. Bokányi Péter irodalomtörténész. Rájnis József műveiből részleteket adnak elő a Jurisich Miklós Gimnázium diákjai. Köztéri hanginstalláció: Mizsei Zoltán. Koszorúzás.

Kőszeg Város Önkormányzata, a Felsőbbfokú Tanulmányok Intézete és a Jurisics-vár Művelődési Központ és Várszínház tisztelettel meghívja Önt
Kőszegi RÁJNIS JÓZSEF
születése 275. évfordulója tiszteletére rendezett megemlékezésre
2016. június 1-jén.
18.00 Jurisics tér (egykori gimnázium emléktáblájánál)
Emlékező beszédet mond:
Dr. Bokányi Péter irodalomtörténész
Rájnis József műveiből részleteket adnak elő
a Jurisich Miklós Gimnázium diákjai
Köztéri hanginstalláció: Mizsei Zoltán
Koszorúzás

Kőszegi Rájnis József (Kőszeg, 1741. június 4. – Keszthely, 1812. szeptember 23.) bölcseleti és teológiai doktor, tanár, műfordító.
Édesapja Reinisch József udvari tanácsos volt. Tizenhat éves koráig atyja házában nevelkedett, majd 1757. október 18-án belépett a jezsuita rendbe. A két próbaévet Bécsben töltötte, innen a rend Leobenbe küldte, ahol egy évig ógörögül tanult, s antik versmértékben magyarul kezdett írni. 1761-ben visszatért Magyarországra, ahol Esztergomban, az elemi iskolában tanítani kezdett. Innét Pozsonyba ment, szintén tanárnak, azután Győrbe, ahol a IV. gimnáziumi osztálynak költészetet és retorikát tanított. 1768-tól a nagyszombati jezsuita egyetemen teológiát hallgatott, 1771-ben pappá szentelték, 1772-ben pedig bölcseleti doktorrá avatták. 1772-ben Székesfehérvárott volt tanár. A jezsuita rend 1773-as feloszlatása után állandó lakásául Győrt választotta, ahol egy évig papként tevékenykedett, azután tíz éven át a főiskolában tanított. Ezután súlyos betegségbe esett, tanári pályáját fel kellett adnia, csak a győri akadémiai templomban tudott tevékenykedni. Amikor 1802-ben a Benedek rend újjáalakult, állása megszűnt, s 300 forint éves fizetésből élt a legnagyobb nélkülözések közepette. Súlyos helyzetéből a csornai premontrei rend prépostja mentette meg, aki a rend 1806–1807. évi növendékeinek a tanári pályára való felkészítésével bízta meg Türjén, ez 400 forint jutalommal járt. Az 1808-as iskolai év beálltával a szerzetbeli új tanárokkal együtt Keszthelyre költözött, itt a rendházban volt szállása és ellátása, a gimnáziumi ifjúságnak pedig hitoktatója volt. 1809 húsvétja után Zalaapátiba tette át szállását, de itt sem volt nyugalmas helyzete, mert az oda beszállásolt császári és királyi hadsereg zavarta nyugalmában. Ezért 1809-ben elfogadta Festetics György gróf meghívását, aki az általa alapított Georgikonban a bölcseleti tanulmányok felügyeletével bízta meg, egy évre rá itt érte a halál.