“Végy karjaidra idő…”

A magyar puszták zseniális poétájának, Sinka Istvánnak szellemisége, expresszív világa, minél több ember előtt váljék ismertté. Történeti és irodalmi ismeretek hiányát pótló, identitás képző és erősítő előadás. Középiskolás kortól nyugdíjas korúakig minden korosztály számára katartikus élményt biztosít az összeállítás.

“Földtelen” milliók szószólója, a bihari puszták dalosa, “föld alatti pokol” kikiáltója, “bivalyosok, hajcsárok, juhászok, summások” énekese, “lázadó, vádló, panaszkodó” Sinka: tud-e valamit kezdeni költészetével a ma embere? Érti-e ezt a pokol-hangot? Képes-e átélni annak az útnak iszonyatos buktatóit, melyen a nagyszalontai, sokadíziglen juhászszármazék, juhásznak kergetett, de “sámán” lelkű fiú a köteles költő rangjáig eljutott? De ne legyünk kishitűek: a versre fogékony, még oly fiatal lelkek számára a feketebojtár művei, a költészet, az irodalom egyetemes – időtlen értékeit kínálják ma is, bármikor. Kínáljuk nagy olvasói empátia, költészetérzékenység és megismerés lehetőségének birtokában.

“Sinka István arra büszke, hogy ő jött a leglentebbről. Nem is szabadulhat a mélységeitől. Itt él köztünk, de Pesttől nem kapott semmit, csak a műveit itt-ott el-elszennyező hangot, sérelmet. A tehetsége ott szamaraz most is, Illyés, a Pásztorének tájain, az Ács Lajik és Mados Györgyök közt, akiknek a nevét elégtételül énekli verseibe.” Németh László (tanulmányrészlet)

rendezte és előadja: Horányi László Jászai Mari díjas színművész