Kőszegi Hétfői Társaság

Naplójuk, a /ka/rajnapló első bejegyzése így kezdődik: „Ma 1977. márc. 21-e van. Hat főből álló társaságunk 5 tagja éppen azon vitatkozik, hogy mi kerüljön be ebbe a naplóba.”

Ezeket a sorokat még Nemes Dénes írta. A későbbiekben Bechtold István vezette a krónikát, őt Jenkei Ede, dr. Tóth Sándor, Schwahofer Gusztáv és Kiss László követte. A társaság utolsó nótáriusaként – e sorok szerzője – Tóthárpád Ferenc jegyezte be a fontosabb történéseket.

1975-ben alakult a Magyar Madártani Egyesület kőszegi csoportja. A vezetőségi tagok Bechtold István, Feigl Lajos, Lakatos Ferenc, Nemes Dénes, Schwahofer Gusztáv és Tóth Sándor elhatározta, hogy hétfőnként a poncichter pincében (amit Bechtold István nevezett el Heim-nek) egy jó pohár bor mellett találkoznak. Ez volt a Kőszegi Hétfői Társaság születésének pillanata. Mondhatjuk ezt azért is, mert mint informális egyesülés, a hivatalos bejegyzést a kör tagjai nem tartották fontosnak. Az asztaltársaság – megszűnéséig – összesen 34 főt fogadtak maguk közé.

Az összetartó barátok 1980-tól áttették székhelyüket a „Buló-tanyára”, a Királyvölgybe. Kiss Miklós több mint két évtizeden át adott otthont a találkozóknak. A közös programok sora kifogyhatatlan volt: név- és születésnapok, Madarak és fák napja, Szent György ünnepe, disznóölések, közös karácsonyok és számtalan „kihelyezett ülés”. Mindezek „oknyomozó” fejtegetések, viták, aggódó érvelések, helytörténeti kutatások, előadások, nagyszerű viccek, nóták és finom kőszegi borok társaságában.

Amikor a kör fontos jellemzőjét kerestem, ez jutott az eszembe: „Nem a szavak, a tettek igazolnak!” Másként: születésünk helyétől függetlenül kőszegi az, aki „kőszegiül teszi a dolgát"!
Mint mások, a kör tagjai sem voltak tévedhetetlenek, de hogy Kőszeget szerették: az bizonyos. Átvitt értelemben földhözragadtak voltak, még akkor is, ha akadtak köztük olyanok, akik életük meghatározó részét nem a kisvárosban élték le. E ragaszkodás talán utolsó képviselői a "hétfőiek".

A 30. évfordulójuk alkalmából számba vették egykori, aktív, állandó és tiszteletbeli tagjaikat. Az évforduló alkalmából megjelentették a Hétfőiek Lapja c. újságjukat, és ebben az esztendőben készült Varga Zsuzsanna filmje (Szomszédok voltak), amelyben a társaság több tagja is megnyilvánult. Harminchárom nevet rögzített a jubileumi névsor. Nyolcuk mellett kis kereszt jelezte, hogy Bechtold István, Bertalanfy Béla, Drescher Ede, Feigl Lajos, Hamvas László, Kiss Pista István, dr. Tóth Sándor és Tóth Tibor csak lélekben lehetett a barátok között ‒ minden hétfő délután öt órakor ‒, hogy megvitassák Kőszeg s a világ dolgait.

A „hétfőiek” közössége a történelem változásai ellenére is hosszú ideig aktív maradt. Az 1975-től vezetett jelenléti ívükön összesen 34 név szerepel, meghívott vendégeik száma is több tucat volt. Az állandó tagság száma 6-12 fő között változott, de hétfőnként ‒ lehetett hideg vagy forróság ‒, nem maradtak el az találkozók.

A nagy múltú asztaltársaság akkor kényszerült jelentősebb számvetésre, amikor 2018-ban három tagját is elveszítette: Kiss László, Jenkei Ede és dr. Biritz László Ferenc után 2019-ben dr. Juhász Ferenc is elhunyt.

2019. szeptember 2-i bejegyzésükben ez (is) olvasható: „Ahogy a társaság átlagéletkora nőtt, úgy lett egyre kisebb az asztal, mely köré összegyűltek, összegyűltünk.” „… ez az utolsó alkalom, amikor mint a Kőszegi Hétfői Társaság tagjai: Schwahofer Gusztáv és Tóthárpád Ferenc találkozunk! Az asztaltársaságot – szomorú szívvel – megszűntnek nyilvánítjuk!”

A 45 esztendő története azzal a Démokritosztól származó gondolattal zárult, amelyet mindannyian vallottak: „Nem érdemes élnie annak, akinek legalább egy derék barátja sincs!”

További oldalak