KORA TAVASZ
Tóthárpád Ferenc verse
Az óriási díszlet most kitárul, [1]
A hegy csak ontja édes illatát,
A forrás is magához térni látszik,
Az új tavasz is megnyer egy csatát.
Egy-egy fagy átoson,
Hogy elgyengülve, kőre hullva
Alázattal leborulva
Megadja magát.
A tér is újra színekbe virágzik,
S a könnyü szellő, mint a jó szirén,
Marasztaló dallamokat dudorász,
És elpihen a szökőkút vizén.
Kicsit most még dideregnek a házak,
De már kinyújtóznak a templomok.
Boltívek álma félhomályba ásít,
Mint mindig, én is velük álmodok.
[1] Márai Sándor Ötven c. versének a kezdősora.
