A sárga agyagban már kezdetben is jól megfigyelhetőek voltak a nagyméretű vörösre átégett foltok. A bontás során egy mélyedésből (munkagödörből) induló két négyszögletes alaprajzú téglaégető és kicsit távolabb egy kör alakú kerámiaégető kemence bontakozott ki. Már a felső humuszréteg eltávolításával is szépen kirajzolódtak a kemencék foltjai. A kisebbik téglaégető kemence állapota volt a legjobb, mivel az oldalfalai között szinte épségben maradt ránk a belső szerkezete: a rostély; alatta a rostélyt tartó, boltívesen rakott áthidaló támpillérek és legalul a kemencealj hamus betöltése. A rostélyt szabályos rendben, kisméretű, négyszögletes római téglából rakott, párhuzamosan futó, téglasorokból építették meg.
A nagyobbik téglaégető kemence már nem maradt meg ilyen jó állapotban. De alaprajzát tekintve nem a szokványos téglaégető kemence típusokhoz sorolható be. A falszerkezet erősen megégve, de jól megfigyelhetően őrizte meg a kemence tüzelőnyílásának és égetőterének építési technikáját.

A kerámiaégető kemence kicsiny tűzelőcsatornával és kör alakú égetőtérrel rendelkezik. A kör alakú égetőtér közepén többsoros, hosszúkás római téglából épített boltív található. A kör alak szélén pedig félkör alakban kicsi, négyszögletes téglákból álló tartóoszlopok, amelyek a rostély alátámasztásául szolgálnak.
A kemencék egymás közvetlen közelében helyezkedtek el. A 11×7m-es megkutatott felület beépítettsége kapcsán feltételezhető, hogy a terület további hasonló objektumokat rejt még, azaz egy ipari negyeddel számolhatunk ezen a területen.
Miután az előkerült római kemencék bemutatására nem került sor, a jelenségeket visszatemettük.

Szombathely, 2010. november 22.
Mladoniczki Réka