Majd a diploma után mindketten Kőszegre kerültünk. A 80-as években óraadóként én is tanítottam a Mezőgazdasági Szakközépiskolában. A következő emlékem beszélgetőpartneremről, Horváth Antalról, hogy 2014-ben megjelent a harmadik könyve „Chernelházadamonya a történelem szélárnyékában” címmel. Bariska István dr. azt írta róla, hogy „e nélkül a parancsoló íráskényszer és a röghöz kötött ihlet nélkül soha nem készült volna el Chernelháza és Damonya szélárnyékos története. Horváth Antal tanár úr egyszeri és megismételhetetlen teljesítményének ez a titka.” Mint megtudtam, első kötete „Adalékok a Répcevölgye MTSZés falvainak történetéhez” 1978-ban a Hazafias Népfront pályanyertes munkájaként íródott. 1980-ban, az iskola történetéről érdeklődve érezte szükségesnek, hogy elkészítse a „Felsőbb leányiskolától a leánygimnáziumig” című kötetét. A falutörténet megjelenése után eltelt három év és 2017-ben kijött a nyomdából a következő műve, „Az irányított gazdaság hatása a gazdatársadalomra 1939–1949. Sopron vármegye, Csepregi járás” címmel. Mintegy az előző téma folytatásaként 2021-ben jelent meg a következő kötet ”Keresztmetszet – A hatalom és a parasztság Vas megyében 1949–1956.” címmel. „A szerző méltó emléket állít annak a generációnak, amely a II. világháború utáni katasztrofális helyzetben is biztosította az ország ellátását.” – olvasható a recenzióban. Ez ideig 21 tanulmánya jelent meg különböző folyóiratokban és gyűjteményes kötetekben. Többségük történeti témájú, de szép számmal van köztük szakképzésfejlesztéssel kapcsolatos munka is. Három év elteltével most az iskolája 125 éves évfordulójára készíti annak monográfiáját. A könyvről és annak tárgyáról, az iskoláról beszélgettünk.
–A diploma megszerzése után, 1972-ben kerültem Kőszegre, a Jurisich Miklós Gimnáziumba. Első munkahelyemről egy tanév után csábítottak át a Tekibe, ahol 2008. évi nyugdíjazásomig dolgoztam. Az iskolával a rendszeres kapcsolatot a Gyurátz-alapítvány kuratóriumi tagságában vállalt szerep jelenti, meg persze aktuálisan az iskolatörténethez tartozó feladatok megbeszélései.
–Az iskolám történetének megírási szándékát egyfajta hiányérzet és a kollégák inspirációja alapozta meg. Az anyaggyűjtés során nehézséget okozott, hogy az 1949–1960 közötti időszakról csak véletlenszerűen maradtak fenn iratok, de egy rossz selejtezésnek köszönhetően hiányosan találtam meg az 1980 és 1994 közötti időszak iratait is. Az iskolatörténetre vonatkozó tervemet kedvezően fogadta Mesterházy Balázs igazgató úr. A formát egy Jubileumi Évkönyv fogja adni. Az idén 125 éves iskola nyár eleji jubileumi rendezvényei pedig megszabták a kiadvány és az elkészülés időkeretét.
–Az iskolát a Dunántúli Evangélikus Egyházkerület – jelentős városi és egyházközségi támogatással – hozta létre felsőbb leányiskolaként. „Az új nevelőintézet alkalmat kíván nyújtani arra, hogy a magyar prot. (protestáns)társadalom nőtagjai megszerezhessék azt az általános, vallásos és hazafias műveltséget, melyre nemük sajátlagosságánál s a családban és a művelt magyar társadalomban teljesítendő magasztos hivatásuknál fogva szükségük van.” – fogalmaztak az iskola első évkönyvében. 1916-tól leánygimnáziumi, később líceumi program szerint működő középiskola lett az intézmény.1948-ban leánygimnáziumként államosították. Az 1945-től kifejlődő mezőgazdasági leányközépiskolai tagozat és a kollégiumi elhelyezés lehetősége alapozta meg azt a döntést, hogy az Árpád téri intézmény állami iskolaként a mezőgazdasági szakképzés egyik központja lett. A fenntartás 1974-ben került a Földművelésügyi Minisztériumtól Vas megyéhez, majd onnan 1980-ban Kőszeg városhoz. A működtetés megnövekedett terhei és a normatív finanszírozás elégtelensége miatt 1992 áprilisától a város a megye fenntartásába adta az intézményt. Az Evangélikus Egyház 2001 szeptemberében vette át az iskolát – „tokkal, vonóval” –, ahogy az akkori döntéshozók fogalmazták. Ez a szakképzési profil 10 évig történő megtartását, az alkalmazottak átvételét is jelentette.
–A hosszabb ideig működő igazgatók közül Arató István 1916–1945 között vezette az iskolát, Dr. Nagy László 1955–1983 között volt igazgató. Így én a 17 éves vezetői munkámmal (1985–2002.) a dobogó harmadik helyére fértem fel.
–Az iskolavezetés elköteleződésről és gondoskodásról szól. A tanulók, a testület, a szakma határozzák meg ennek a mindennapi teendőit. Lehet mondani, hogy szerencsés időszakban lettem igazgató, hiszen 1985-től megnövekedhetett az iskolák önállósága, a rendszerváltás pedig új kihívásokat, lehetőségeket jelentett. Örülök annak, hogy olyan elhivatott kollégákkal dolgozhattam együtt, akik fogékonyak voltak az új megoldásokra, vállalták azokat a többlet feladatokat, amelyek szükségesek voltak céljaink megvalósításához. Büszkék voltunk arra, hogy 1987-ben kollégáim kaptak minisztériumi megbízást az általános állattenyésztő szak tantervének elkészítésére. 1990-ben a gazdaképző tantervével pedig már az új tulajdonosi viszonyokhoz igyekeztünk alkalmazkodni. 1989-ig visszahoztuk az iskola profiljába a technikusképzést. A legnagyobb, és az egész nevelőtestület munkájára épülő, önálló iskolai kísérletünk az integrált mezőgazdasági szakképzési modell 1990. évi kidolgozása, bevezetése volt. A szakképzésfejlesztés országos hatókörű munkáiban az iskola pályanyertesként az úgynevezett Világbanki Programok révén (1993–1996. és 1998–2001.), ráadásul a mezőgazdasági szakmacsoport fejlesztő központjaként érdemelt ki megtisztelő szerepet. Előbb a szakképzés moduláris felépítésében, majd a kompetencia alapú, piacorientált szakképesítések kidolgozásában történetek máig ható eredmények. A programok jelentős továbbképzésekhez, külföldi tanulmányutakhoz juttatták a testület tagjait, az iskola pedig döntő jelentőségű, modern oktatási eszközökkel gyarapodott.
–1992-től a szakmunkásképzésünkben teret nyertek a különböző kertészeti szakok is. 1996-tól a szakmunkások szakközépiskolája konkrét igényeket elégített ki, és hozott sikereket az érettségi megszerzésének lehetőségével. 1997-ben a kereskedelem-marketing szakmacsoportos képzés bevezetése újdonságával és szakmai kimeneteleivel szélesebb körben számíthatott a tanulók érdeklődésére, ekkortól növekedett meg jelentősen a kőszegi és a környéki tanulók aránya.
–A szakmai fejlesztések mellett számos innovációval növeltük az iskola eredményességét. 1988-ban kialakított helyi nevelési rendszerünk „előfutára” lett a későbbi a pedagógiai programnak. 1996-tól az EFQM európai minőségértékelés rendszer hazai adaptációjának fejlesztője, majd alkalmazója is lett iskolánk. A 2000-től a közoktatási minőségfejlesztési rendszer, a Comenius 2000 II. intézményi szintjének kialakításával tettük teljessé a folyamatszabályozásainkat. Alapvetésnek számított, hogy a mindennapi munkát átfogó fejlesztéseinket mérésekre alapozzuk. Közülük kiemelkedik a témazárók teljes rendszerének kialakítása, majd aktualizálása. A belépő szintmérések a korrekciós folyamatokat alapozták meg; a személyiség-és motivációmérések hozzásegítették a testületet a tanulók alaposabb megismeréséhez; a tanulói-, a szülői- és a munkatársi elégedettségmérések eredményeire iskolafejlesztési lépéseket tudtunk alapozni.
–A korszerű tanórai módszerek mellett tanulóközpontú tevékenységrendszer kialakítására törekedtünk. A tanulmányi munkával kapcsolatos tevékenységek a felzárkóztató foglalkozásoktól a versenyfelkészítésekig terjedtek. De eredményesek voltak az árutermelési projektek, sok élményt adtak az évente megrendezett projekt napok is. A kulturális- és sport terén az aktivitások és az eredményesség voltak fontosak.
–A feltételrendszer fejlesztésében a legnagyobb „falatot” az önálló tangazdaság újjászervezése jelentette 1989-től. Az informatikai fejlesztések 1991-től váltak intenzívvé, hogy aztán a világbanki programok révén mind mennyiségben, mind korszerűségben a legjobban felszerelt iskolák közé tartozhassunk. Kollégiumi kapacitásunk 1989-ben a Zrínyi, ma újra Schey utcai kollégiummal bővült. A volt magyar szakterem helyén – az 1935-ben készült seccók feltárását, majd restaurálását követően – 1990-ben iskolatörténeti emlékszobát alakítottunk ki.
–Hálásan gondolok akkori munkatársaimra, akik elhivatottsága, aktivitása nélkül nem sikerülhetett volna országos hírűvé tenni az Árpád téri iskolát. Kiemelkedő munkájukat számos elismerés, díj fémjelzi. A testület tagjai közül három közoktatási-, négy szakmai- és két minőségügyi szakértő került ki. Nyolc kolléga került fel az érettségi elnökök névsorába.
–Csak kevesen tudják, de én nagyon büszke vagyok rá: A Magyar Köztársaság Elnöke 2009-ben, a következő méltató szavakkal „a szakképzés és a minőségfejlesztés érdekében – helyi, regionális és országos szinten – kifejtett tevékenységének, valamint eredményes iskolai innovációs, fejlesztő munkájának elismeréseként a Magyar Köztársasági Ezüst Érdemkereszt kitüntetést adományozta.”

Kiss János