W. Shakespeare: A vihar
W. Shakespeare: A vihar – Színházi Olimpia előadás
A Spectrum Színház és a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház előadása
Viharban újjászületni
“Forr a világ bús tengere, ó Magyar!”
Berzsenyi figyelmeztetése ma is aktuálisan visszhangzik Shakespeare utolsó keserű színművében, melyben az elveszett reneszánsz újrateremtésének reményét villantja fel az örök értékek újraértékelésével. A vihar ismert jelenség konkrét és elvont értelemben egyaránt, mikor életek és életterek szűnnek meg, de megismerteti velünk az újrakezdés fogalmát a semmiből és az újonnan felfedezett lehetőségekből. Kisebbségi létünk önazonosságért aggódó, kultúránk napszámosaiként álom szigetre száműzzük magunkat és elképzeljük, hogyan teremthetjük vissza az „elveszett paradicsomot” ha majd hazatérünk.
Az európai reneszánsz zenei és táncbeli örökségét a ma is élő dallamokban, táncokban éltetjük tovább és példát mutatunk a „régi az új” elve alapján egy megújító Prospero varázspálcáját használva az európai kultúra „visszateremtésére”.
Szereposztás:
1. Prospero, Milánó Törvényes Hercege: Tatai Sándor
2. Miranda, A Lánya: Márton Emőke-Katinka
3. Antonia), A Húga, Milánó Bitorló Hercegnője: Vass Magdolna
4. Alonso, Nápoly Királya: Kárp György
5. Sebastienne) A Húga: Gál Natália
6. Ferdinánd, Alonso Fia: Pál Hunor
7. Gonzalo, Tisztes Öreg Nápolyi Tanácsos: Szabó Imre
8. Ariel, Légi Szellem Prospero Szolgálatában: Szász Anna
9. Caliban, Vad Szigetlakó, Prospero Szolgája: Ferenci Attila
10. Stefano, Alonso Részeges Inasa: Sőtér István
11. Trinculo, Alonso Udvari Bolondja: Szilvási Szilárd
(Kapitány:)
Iris: Orosz Ibolya
Ceres: Orosz Melinda
Juno: Gál Natália
Szellemek, Szövőnők, Párkák: Orosz Ibolya, Orosz Melinda, Vass Magdolna, Gál Natália
Zene: Kelemen László
Koreográfia: Sikentáncz Szilveszter
Díszlet: Török Viola
Jelmez: Takács Tímea
Fény és hangtechnika: Incze Róbert
Rendezte: Török Viola
A Spectrum Színház és a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház előadása
Viharban újjászületni
“Forr a világ bús tengere, ó Magyar!”
Berzsenyi figyelmeztetése ma is aktuálisan visszhangzik Shakespeare utolsó keserű színművében, melyben az elveszett reneszánsz újrateremtésének reményét villantja fel az örök értékek újraértékelésével. A vihar ismert jelenség konkrét és elvont értelemben egyaránt, mikor életek és életterek szűnnek meg, de megismerteti velünk az újrakezdés fogalmát a semmiből és az újonnan felfedezett lehetőségekből. Kisebbségi létünk önazonosságért aggódó, kultúránk napszámosaiként álom szigetre száműzzük magunkat és elképzeljük, hogyan teremthetjük vissza az „elveszett paradicsomot” ha majd hazatérünk.
Az európai reneszánsz zenei és táncbeli örökségét a ma is élő dallamokban, táncokban éltetjük tovább és példát mutatunk a „régi az új” elve alapján egy megújító Prospero varázspálcáját használva az európai kultúra „visszateremtésére”.
Szereposztás:
1. Prospero, Milánó Törvényes Hercege: Tatai Sándor
2. Miranda, A Lánya: Márton Emőke-Katinka
3. Antonia), A Húga, Milánó Bitorló Hercegnője: Vass Magdolna
4. Alonso, Nápoly Királya: Kárp György
5. Sebastienne) A Húga: Gál Natália
6. Ferdinánd, Alonso Fia: Pál Hunor
7. Gonzalo, Tisztes Öreg Nápolyi Tanácsos: Szabó Imre
8. Ariel, Légi Szellem Prospero Szolgálatában: Szász Anna
9. Caliban, Vad Szigetlakó, Prospero Szolgája: Ferenci Attila
10. Stefano, Alonso Részeges Inasa: Sőtér István
11. Trinculo, Alonso Udvari Bolondja: Szilvási Szilárd
(Kapitány:)
Iris: Orosz Ibolya
Ceres: Orosz Melinda
Juno: Gál Natália
Szellemek, Szövőnők, Párkák: Orosz Ibolya, Orosz Melinda, Vass Magdolna, Gál Natália
Zene: Kelemen László
Koreográfia: Sikentáncz Szilveszter
Díszlet: Török Viola
Jelmez: Takács Tímea
Fény és hangtechnika: Incze Róbert
Rendezte: Török Viola
