McLuhan professzor után szabadon – A 25. Nemzetközi Nyári Egyetem Kőszegen
Polgár Viktor írása -

Az FTI-iASK online megtartott 25., jubileumi Nemzetközi Nyári Egyeteme sikeresnek bizonyult, annak ellenére, hogy kockázatosnak tűnt a megvalósítása.
Fél évszázaddal ezelőtt Marshall McLuhan, a filozófus és kommunikációelméleti tudós, azt írta, “Amikor egy teljesen új helyzettel szembesülünk, hajlamosak vagyunk ragaszkodni a legközelebbi múlt tárgyaihoz, ízeihez. Visszafelé menetelünk a jövőbe.’
A COVID-19 korlátozásainak hónapjaiban gyakran hallottuk és mondtuk, hogy mostantól kezdve a világ soha többé nem lesz ugyanolyan. És hozzátettük: “De miként lesz más?” A válasz pedig ez volt: „Fogalmunk sincs.”
Az FTI-iASK Nemzetközi Nyári Egyeteme már 25 éve elsősorban Közép- és Kelet-Közép-Európa legidőszerűbb politikai-szociológiai-kulturális témáinak megvitatására szolgáló esemény. A Nyári Egyetem soha nem fogyott ki azokból kérdésekből, témákból, jelenségekből, amelyeket érdemes volt leírni, megvitatni és keresni a válaszokat.
A koronavírus miatti korlátozások okán az FTI-iASK-nak szembesülnie kellett a dilemmával, hogy megszervezze-e vagy elhalassza az idei Nyári Egyetemet. Már-már a halasztás mellett döntöttek a szervezők, amikor az intézet fiatal munkatársai azzal álltak elő, hogy a kurzust a világhálón szervezzék meg.
Így esett, hogy a McLuhan-idézet fénye megtört: az FTI-iASK csapata „egy teljesen új helyzettel szembesülve” nem ragaszkodott” a közelmúlt ízéhez.” Ehelyett munkához látott.
Az Egyetem öt napjának tíz reggeli és délutáni ülésén több mint 40 előadó és panel-résztvevő olyan egymástól távol eső helyekről, mint Tallin, Toronto, Moszkva, New York és Bécs szólt nem csak az Európából, de a Bermudából, Kubából, Indiából vagy éppen Peruból bekapcsolódó közönséghez. Izgalmas témákból nem volt hiány: köztük szerepelt Kelet-Közép Európa gazdasági válsága; az alternatívák a Délkelet-Európából, Oroszországból és Közép-Európából nézve; Európa jövője a COVID-19 után; kockázatértékelés és a kulturális racionalitás. Az előadók között ott volt Schöpflin György, Erhard Busek, Sean Cleary és Bogyay Katalin, valamint olyan ismert tudósok, mint Lyubov Shishelina, Navracsics Tibor, Ivan Vejvoda, Dion van den Berg and Farid Tabarki. Az érdeklődés a napok múlásával sem csökkent. Ellenkezőleg: a hallgatóság egyre aktívabbá vált.
A rendezvény véget értével az FTI-iASK mérföldkőhöz érkezett: nemcsak a fizikailag jelenlevőknek, de a világ egészének érdeklődő közönsége számára kínált minőségi tudományt, reflexiót, megvitatni valót – és hogy el ne felejtsük – kultúrát, a zenét és virtuális városnézést.
Mitől lett ez a Nyári Egyetem ennyire sikeres? Néhány szempont azonnal felötlik.
• Hosszú bezártsága után frissítő volt újra egyszerre sok hasonló érdeklődésű kolléga társaságában lenni;
• Otthonról is ott lehettünk, ahol a világ minden részéből gyűltek össze a hasonló kérdések iránt érdeklődők;
• és persze, a dolog újdonsága: egy sor elgondolkodtató téma, amely több mint két tucat ország résztvevőit köti össze – teljes egészében online.

Az Intézet videós és IT-csapata kevés tapasztalata ellenére megtalálta a legjobb, az adott helyzethez legjobban illő platformokat, és élőben kapcsolta össze a sok résztvevőt, bárhol legyenek is a világban. Egy-két hétig eltartott a tervezés, a technikai próbák, de végül minden összeállt a Facebook-on, a Zoom-on és az FTI-iASK honlapján.
Nagy a kísértés, hogy újra ezen az úton menjünk tovább. De valóban át akarunk-e váltani a virtualitásra, és az újonnan megismert technológiákra, és teljesen digitális formában szeretnénk átadni a tudást, a tapasztalatokat? Valószínűleg nem, de mi az egészséges arány a helyszíni és a távoli, az online és az offline tudományos diskurzus között? Valószínű, hogy ez a kérdés az jövőben sok vita tárgyát lesz.
Azonban most jól esik arra gondolkodni, hogy: Kedves McLuhan professzor, itt, ebben a tudásközpontban mi már megkóstoltuk „a legközelebbi jövő ízét”. A jövőét, ami végérvényesen megérkezett.