Az első rajziskolák a mintaiskolák rajzoktatásával kezdtek megalakulni. Hazánkban 1780-ban Budán alapították elsőként a „Schola Graphidist”. (Budai Rajziskola)
Az 1777-ben kiadott I. Ratio Educationis háromféle anyanyelvi vagy nemzeti iskola –falusi, mezővárosi, városi- szervezését rendeli el. Már a városi iskola ekkori tananyagai között megtalálható a geometria, a fizika alapismereteinek tanítása mellett az alakrajzot, mint tantárgyat.
Mindezek alapján szinte minden nagyobb városban megszervezik az úgynevezett rajziskolákat, ahol vasárnap délután rajzot és némi szakismeretet tanulnak a diákok.
A folytonosságot, a fejlesztést és az odafigyelést jelzi, hogy a II. József által 1783-ban kiadott udvari rendelet kötelezővé teszi a vasárnapi rajziskolák felállítását és a mesterinasok szintén kötelező iskolalátogatását.
A rajziskola hivatását illetően megállapítja: „a hazai iparágak és művészetet igénylő foglalkozások termékeit célszerűség, hasznavehetőség és ízléses kivitel dolgában tökéletességre segítse.”
Ez az első állami intézkedés a rajzoktatás kialakítására és rendszeresítésére.
A rendelet előírta a rajztanítás anyagát, eszközeit és módszereit. a tanulóktól pedig elvárta, hogy megtanuljanak vonalzóval, körzővel rajzolni, az iparos tanulóktól pedig továbbá azt is, hogy a foglalkozásához tartozó dolgokat papíron, egyszerű vonalakkal úgy tudja felvázolni, hogy azt más is megértse.
Az ország több városában egymás után hozzák létre a vasárnapi rajziskolákat, melyek közül híresebbek a soproni és győri, melyeket 1778-ban alapítottak.
Vas megyében elsőként a kőszegi rajziskola, 1789-ben kezdi meg működését, de közel ugyanebben az időben alakul a szombathelyi is.

A II. Ratio Educationis az anyanyelvi iskolákról szólva előírja: „azok viszont, akik kézművességre, vagy más mesterségre adják magukat, tanulják meg az ezzel kapcsolatos alakok és testek ábrázolását, ha van a helyben a tevékenységet oktató rajziskola. De ne hagyják el a számukra szükséges geometria alapelveinek tanulmányozását se.”
A rajziskolák ebben az időben több funkciót is elláttak, mert nemcsak a szakmát tanuló inasok oktatásában vállaltak szerepet, hanem a hivatásként a rajzolást, festészetet választó tanulók, a magukat tovább képezni szándékozók tanuló-gyakorló helyéül is szolgált.
Ezután az 1795. évi rendelet írta elő a kereskedők és iparosok tanoncainak a vasárnapi ismétlőiskolába történő beíratását, iskoláztatását.
A kezdeti aktivitás után a rajztanítók panaszkodnak, hogy a tanoncok nem rendszeresen látogatják az iskolát. Ezért a Helytartó-tanács az 1795. évi 19655 számú rendeletével szigorú intézkedéseket hoz ennek megszüntetésére. Inasból segéddé csak volt avatható a tanuló, ha igazolta a rajziskola rendszeres látogatását. A hiányzó tanuló mesterét 4 forint birsággal büntették, ha nem tett meg mindent az inasa iskolába járásáért. Ha az inasnak nem volt lehetősége a rajziskolába járás –mert helyben nem volt rajziskola- annak pótlását valamikor, valahol mindenképp pótolnia kellett. Érdekes lehet ez, hiszen így azt vidéki, vagy külföldi munkájuk, vagy vándorlásuk ideje alatt bármelyik városban megtehették.
A tapasztalatok alapján olyan inasokat is a rajziskolákba küldték, akik sem írni, sem olvasni nem tudtak, így természetesen a rajzban sem tudtak eredményt felmutatni. Az ilyen írástudatlan tanulókat a vasárnapi ismétlőiskolába rendelte a határozat.

A megyében létesített rajziskolákról kevés információnk van. Azt viszont tudjuk, hogy a Kőszegi Rajziskola a Kelcz-Adelffy utca 4. számú házában kezdett működni, hiszen a ház falán lévő emléktábla szerint: „Nemzeti Tanoda céljaira épült 1843-ban. Itt működött az 1789-ben megnyílt híres kőszegi rajziskola és a zenei egylet kebelében létesült hangász-oskola is.”
1843 előtt itt magánház állt, korábban az iskola a mai Kelcz-Adelffy utca 13. szám alatt működött, rajziskola is itt nyílt meg
Csendben jegyzem meg, hogy talán ennek a már akkor is híresnek nevezett intézményről alkalmanként érdemes lenne megemlékezni! Az országban nem mindenhol tudják ezt büszkeséggel elmondani városukról, a város vezetéséről!
A Kőszeg város és környéke 1890-ben megjelent könyve arról ír, hogy a főelemi tanítók egyike tanít az iskolában, 1822-ben elkülönítik a fiúkat és a lányokat, így külön leányosztály is működik. Az első rajztanító Schuberth Károly (1798-1833) volt. Őt követte Kugler János (1834-1867) majd jött Hanély Antal. 1837-től külön rajztanítót foglalkoztatnak. A Jurisics Miklós Múzeumban talált rajzokon látható kézjegyekből következtetve ekkor Györy János a rajzoktató, és az igazgató is, míg a 40-es évek közepén már Griller Antal vezeti a rajziskolát. Győry János és Griller Antal városi plébánosként voltak a katolikus iskola igazgatói, de nem tanítottak
A rajziskolák oktatására egy jellemző adat, hogy a szombathelyi iskola első tanítója a Bécsben politechnikát tanult Dax János volt, fizetése 6 öl fa és ingyen lakás a várostól.
A Kőszegi Városi Múzeum helytörténeti adattárában található az iskola 1828. és 1838. évi Értesítője már tájékoztat a rajziskolai tanulók neveiről, legfontosabb személyi adatairól.
1828-ban 124 fő, míg 1838-ban 89 fő járt a rajziskolába. Külön fejezet elemzi a tevékenységeket, a mesterségeket, a rajzolási formákat, az építőmesterséghez kapcsolódó rajzokat és virágrajzolást. Az 1938-as értesítő a virágrajzoláson túl tantárgyként a vidékrajzolást is megemlíti.
Külön érdekessége az utoljára említett értesítőnek, hogy már külön minősítve sorolja fel a jeles rendűeket (eminens), az I. rendbelieket (príma), a II. rendbelieket (sekunda), és a III. rendbelieket (tercia) jelezve ezzel a tanulásban elért eredménye ket. Az értesítő külön fejezetben megrovási listát is közöl azokról, akik nem készítették el a kötelezően előírt próbadarabot. Külön említést is tesz az iskolaév előtt felszabadult tanulókról is.
A korábban meghozott szigorú iskolajárási kötelezettséget meghozó rendeleteknek következtében már az évi értesítők arról is írtak, hogy pl. két kőműves tanuló vidéki munkájuk miatt nem járhattak rendszeresen iskolába, de mulasztásaikat az elkövetkező időben kénytelenek lesznek pótolni.
A rajziskolai oktatáshoz visszatérve a múzeum anyagaiban is megtalálható mintarajzok álltak az oktatás és a tanulók rendelkezésére. Ezeket az itt tanító tanárok rajzolták, vagy másoktól kérték kölcsön, de nyomdai előállítású mintakönyveket is lehetett vásárolni. Az általam talált mintarajzokat Menyhárt Miklós és Hanély Antal készítették.
Hanély Antalról már korábban bővebben is írtam, mint polgári iskolai tanárról, akadémiai festészről, aki a később létrehozott tanonciskola első rajztanára volt.
Hanély Antal (Sankt Lorenz, Stájerország, 1824. jún. 17. – Kőszeg, 1911. aug. 17.) festő. A bécsi műegyetem elvégzése után Waldmüller iskolájában tanult. Egy ideig Pozsonyban, Győrben, Pápán s azután haláláig Kőszegen működött. Arc-, táj- és életképeket festett. A mintarajzokon található jegyzetek alapján megerősíthető, hogy a bécsi műegyetemen végzett az 1840-es években.
(Az egyik mintarajzon olvasható: Wien, 1843. február 10.; a rajz leltári száma: H 56.286.1.5.)
Hanély a polgári iskolában leginkább rajzot és szépírást tanított. Megjegyzem, a szépírás tanulásáról az idősebbek még ma is tudnának mesélni a fiataloknak, hiszen ezt még ők is tanulták.
A régi kőszegi mesterekre, az itteni korabeli iskolákra és azok tanáraira szívesen emlékezünk, de ugyanígy az akkori városi és egyházi vezetőire, akikre ma is méltán lehet büszke Kőszeg városa.

Tihanyi Tibor címzetes főiskolai docens