(Már itt elkezdtük átismételni az angol szavakat, hiszen úti célunk Anglia, Sherborne és nem árt, ha az ember pár szót tud.) Pár búcsú pillantás a szülők és az ablakban épp elaludni készülő szállodalakók felé. Majd kigördültünk Kőszegről, és Budapest Ferihegy 2 felé vettük az irányt.
Az autópályán nem volt nagy a forgalom. Szerencsére. Mint később megtapasztaltuk azért, mert a forgalom Budaőrsnél állt és várt minket. Mi ezt a hosszú várakozást hangos énekszóval köszöntük meg, mire elkezdtek megindulni a belváros felé. Bő fél óra múlva már a reptéren voltunk és vártunk arra, hogy átvehessük a repülőjegyeinket. Addig, míg várakozunk, szeretném elmondani miért tettünk meg egy ilyen szép és hosszú utat.
Csaknem két éve már annak, hogy Kőszegre érkezett egy felkérés egy testvérvárosi körtől. E kör — az ún. Douzelage – minden Eu tagország egy-egy városából áll. Tavaly májusban Sesimbrában pedig megszületett a döntés: Kőszeget kérik fel Magyarországról, hogy lépjen be a Douzelage Egyesületbe. E testvérvárosi körön keresztül kaptuk meg a felkérést a szigetországi partnervárostól, hogy vegyünk részt a Sherborne Festival 2005 elnevezésű rendezvényen, mely a helyi székesegyház alapításának 1300. évfordulója alkalmából került megrendezésre.
A gépünk időben leszállt így késés nélkül indulhattunk Bristolba. Sokan a csoportból most repültek először (a levegőben).
Bristolban már vártak minket a reptér előtt egy gyönyörű nagy fehér busszal. Kezdetben elég nehéz volt megszokni az angol utakat és járműveket. Mindegyik az általunk megszokottól az ellenkező irányba közlekedtek.
Közel másfél óra buszozás után megérkeztünk a Kőszeg nagyságú angol városba. Beosztottak minket a családokhoz és egy gyors kipakolás után vendéglátóink hazarepítettek minket, hogy felfrissítsük magunkat.
Este egy kiállítás megnyitóján vehettünk részt, ahol a kőszegi gyerekek is szépszámmal képviselték városunkat rajzaikkal.
Az est folyamán a csapat a várossal ismerkedett. A több százéves település középkori hangulatát a házai határozták meg, melyeket régi stílusuk szerint állítottak helyre. Aki köztük sétál a nagy, zajos, nyomasztó betonóriások helyett, a középkorban érezheti magát, ahol minden nyugodt és csendes. Ezt a fejedelmi érzést a városka közepén álló katedrális koronázza meg.
A másnap délelőtti szereplésünket sajnos elmosta az eső. Délutánra szerencsére kisütött a nap és egy "kiadós" angol ebéd után elindultunk ebéd utáni fellépésünk helyszínére, a katedrális elé. Az angolok tátott szájjal néztek minket, s egyre csak azt kérdezték: Honnan jöttünk? Kik vagyunk?
A szerepléseinkkel egy időben a templom előtt a fesztiválon résztvevő országok kirakodóvásárt rendezhettek. Mindenkinek volt egy önálló standja, ahol országára, városára jellemző portékát árulhatott.
Este egy barbecue party-ra voltunk hivatalosak. Na itt megkóstolhattuk az angol konyha remekeit. A grillen sült húsokat s mellé különféle salátákat angol módra. A party alap hangulatát (talán) mi hoztuk meg. Elkezdtünk magyar népdalokat énekelni, ami végül egy "táncházba" torkollott. Jókedvűen mentünk haza és tettük el magunkat másnapra.

Másnap délelőtt újabb szereplés várt ránk, amire rengeteg ember verődött össze. A produkcióink akkora hatással voltak rájuk, hogy még vissza is tapsoltak minket. Nem csak a táncunk, hanem a magyar népzene iránt is rendkívülien érdeklődtek, amit a Boglya zenekar szolgáltatott, főképpen a cimbalom tetszett nekik. Szereplésünk után utcazenét szolgáltattak zenészeink az egyik főutcán. Rengeteg ember verődött itt is össze és hallgatták a "Boglya blues-t". Tehát hírtelen nagy lett irántunk az érdeklődés. Az idegenforgalmi irodában sorra adták egymásnak a kilincset és az után érdeklődtek, hogy másnap mikor fogunk még szerepelni. Az angolok sajnálatára másnap már nem szerepeltünk. A napunk viszont még nem fejeződött be. Hátra volt még a záró gálaest. Az esten meglepetés produkcióként konferáltak fel minket. A meglepetés számukra mi voltunk, számunkra, pedig az a hatalmas üdvrivalgás, amit az utolsó számunk után kaptunk. Nagyon jó érzés volt! Az este egy hatalmas táncolással és bulizással ért véget.
Másnap, Vasárnap az összes résztvevő ország haza utazott. Mi még maradtunk, mert aznap nem indult gép Budapestre. Házigazdáink úgy döntöttek elvisznek minket az óceánpartra. Pár autóval elgurultunk a hozzánk legközelebb eső strandra, Weymouth-ba, ahol a 2012-es olimpia vitorlásversenyei kerülnek lebonyolításra. A fél napot itt töltöttük és kipihentük az előző napok fáradalmait.
Estére meghívást kaptunk a város egyik Fish and chips éttermébe. Jóízűen elfogyasztottuk a kapott rántott halat és sült krumplit, az angolok egyik nemzeti eledelét, majd búcsút vettünk a szervezőktől és haza mentünk. Nem maradt más hátra, mint a bepakolás.
Másnap hajnali indulás, a vendéglátóink nagy örömére. A reptéren újra ugyanaz a herce-hurca. Mi már rutinos repülősöknek számítunk, így simán ment minden. A gép rendben megérkezett, nem maradt fenn a levegőben. Beszálltunk. Elindultunk. Miközben az ébredező Bristolt néztük, többünkben az az érzés fogalmazódott meg: Mintha nem tudnánk elhagyni a várost. Elkezdtünk keringeni a város fölött, mint sas az áldozata felett. Majd megszólalt egy nyugtató hang, a pilóta: A gép meghibásodott, kényszerleszállást kell végrehajtani. Sikeresen leszálltunk, kényszerből. Röpke másfél óra alatt megjavították a gépünket és egy óra késéssel sikeresen landoltunk Ferihegyen. Ott már várt ránk a busz, ami egyenesen hazarepített minket Kőszegre.
Az út, a szereplések, a kirándulás nagyszerűen sikerült. Szerintem büszkék lehetünk magunkra, mert kiválóan képviseltük hazánkat és sikerült egy kis hungarikumot csempésznünk (ami nem akadt fenn az átvilágításon) Angliába.
A kőszegi Hajnalcsillag Néptáncegyüttes nevében szeretnék köszönetet mondani dr Mátrai István tanár úrnak e nagyszerű lehetőségért és a sok szervezőmunkért, a Jurisics-vár Művelődési Központ és Várszínház valamennyi dolgozójának a szervezésért. Külön köszönet jár Pócza Zoltánnak, aki autóval vitte el Angliába a fellépő ruhákat és a hangszereket. Köszönet jár még Póczáné Keresztes Eleonórának a rengeteg tolmácsolásért és szervezésért, a kőszegi Városkapu Könyvesboltnak, a szombathelyi A-Z Könyvesboltnak, a Wienerberger Tégla- és Gerendagyárnak, a kőszegi Pont Boltnak és a szülőknek a rendkívül sok felajánlásért, és a kőszegi borosgazdáknak:
Tánczos Árpádnak, Láng Józsefnek, Tóth Sándornak, Jagodics Tamásnak, Alasz Lászlónak, Stefanics Kornélnak, Frank Jánosnak, Horváth Károlynak, hogy általuk öregbíteni tudtuk a kőszegi nedű hírnevét. Köszönjük szépen!

Ábrahám Péter táncos