Az „iskolaváros” egyik intézménye, a Kőszegi Tanonciskola alapítása.

A szakoktatás, a tanoncoktatás kialakulását, fejlődését is jelentősen befolyásolta az 1868-ban életbe lépett, nagy jelentőségű Eötvös–féle népoktatási törvény. A tankötelezettséget előíró rendelet az egész „művelt nyugatot” is megelőzve, szigorításokat is előírva történelmi jelentőséggel bírt az oktatásügy történetében. Ennek következtében is, valamint az 1884.évi XVII. ipartörvény hatályba kerülésével, a céhek megszüntetésével párhuzamosan, országosan is megindult az intézményes ipari szakoktatás megszervezése. Vas megyében megnyitja kapuit a szombathelyi és a körmendi tanonciskola.
Kőszegen is gyorsan felismerik a tanoncok oktatásának szükségességét, hiszen a korábbi rajziskola és a rendkívül erős céhes oktatás, nevelés biztos alapot adott ehhez. A híres Kőszegi Rajziskola már 1798-től működött Kőszegen, ennek alapjaira építve a kőszegi képviselő testület 1886. augusztus 5-i ülésén hozott határozatával megalapította az Iparos- és Kereskedelmi Tanonciskolát.
Külön érdekesség, hogy azt saját erőből, államsegély nélkül hozták létre. Döntés született arról is, hogy a megnyíló új iskola egy kereskedelmi tanfolyammal, egy előkészítő, és két ipari osztállyal kezdje meg a tanítást. Az iskola igazgatója mellett 5 tanítóval indult az oktatás, amelyben továbbra is a rajzoktatásnak kiemelt helye maradt.
A fenti határozattal 3 féle tanoncoktatási forma veszi kezdetét a városban, megindul az iparosok, a kereskedők és a jövő építőmestereinek képzése.
A képzés kezdeteinek néhány évét szeretném a továbbiakban elemezni.
Az Ipariskolai Bizottság
Az iskolák közvetlen felügyeletét a fenntartó városi testület által megválasztott ipariskolai bizottság gyakorolta.
Az 1887/88-as tanévi értesítő szerint a bizottság tagjait
- az iparostanulókat tanítók;
- a tanítás ügyeihez értők;
- a tanítás ügyeiért buzgólkodó egyének;
- kizárólag művelt és értelmes iparosok közül kell kiválasztani.
A városi testület megalakulása után több– a testület munkáját segítő -bizottságot alapított: Jogügyi, Számvizsgáló, Illetőségi, Szépészeti, Építési, Árvaszéki, Gazdálkodó választmány, Ipari Iskolai, Polgári Iskolai, Közegészségügyi bizottságokat.

Az 1886-ban megválasztott Ipari Iskolai Bizottság tagjai a következők:
Elnök: Major János prépost, plébános
Alelnök: Ecker János kereskedő
Tagok: Steierlein Gábor igazgató, Lauringer János iparos, Popper Ignácz kereskedő, Schneller Vilmos evangélikus lelkész, Stegmüller László iparos, Szovják Hugó ügyvéd, Unger Károly kereskedő, Wittinger Antal tanító.
A bizottságot háromévente választották újra, de csak ritkán (pl. halálozás stb.) cserélődtek tagjai.
Ki kell emelnünk a négy cikluson keresztül elnöki teendőket ellátó Major János plébánost, akit nehézségek árán 1868. május 5-én választották plébánossá.
25 éves sikeres munkássága eredménye: „a hitélet fejlesztése, az iskolaügy emelése és a magyarság előmozdítása.” Ezért a negyedszázados kiemelkedő munkásságáért 53 éves korában, 1893 májusában a város díszpolgárává avatták.
Érdekes még Schneller Vilmos személye is, aki mint evangélikus lelkész, apja követője és utódja. Felkészült, képzett ember, aki Halléban végezte a protestáns teológiai egyetemet, majd azonnal visszatért Magyarországra, hogy minél előbb munkába léphessen. 1842-ben választották lelkésszé. Érdekes tény, hogy ő volt Schneller Istvánnak, a kolozsvári, majd a szegedi egyetem rektorának apja. Lelkészi munkáját sajnos csak 1893-ig, haláláig gyakorolta.

Az Ipari Iskolai Bizottság teendői közé tartozott a felvétel és a beiratkozás meghirdetése, felügyelet a tanítók és tanulók ügyeiben. Ezen felül kötelesek voltak az iskolában megjelenni, rendszeresen látogatni az osztályokat. Csak így kaphattak pontos képet a tanulók előmeneteléről, magatartásukról, az iskola ügyes-bajos dolgairól. Az iskola minden fontos ügyében ők döntöttek, adtak jelentést a városi hatóságnak és a Vallás- és Közoktatási Minisztériumnak.
A Bizottság egyik figyelemre méltó döntése volt az 1893/94-es tanévben, hogy a téli tanfolyamon a csütörtöki és vasárnap délelőtti rajzórák számát úgy csökkentették, hogy a vasárnapi tanítást 4 hónap után eltörölték, beszüntették, mondván, hogy az a rendes tanítást akadályozza. Ennek nyílván gazdasági és tanulói elfoglaltsági okai lehettek.

A tantestület:
A tanítók alkalmazásáról az ipartörvény 81. paragrafusa rendelkezett, mely szerint ”tanoncoktatásra a polgári és elemi iskolák tanító személyzete használható fel.”
A törvény nem tett említést arról, hogy csak itt oktató tanárokat foglalkoztathat egy város, község, de nem is zárta ki ennek lehetőségét. A gyakorlat azonban azt bizonyította, hogy Vas megyében az ekkor alakuló tanonciskolákban az adott helység elemi és polgári iskolai tanárait alkalmazták. Így volt ez a kőszegi iskolában is, hiszen a városi testület az alapításkor a polgári iskola igazgatóját, Steierlein Gábort bízta meg igazgatónak, aki így a főállása mellett látta el a tanonciskola vezetését is.
Érdekessége ennek a helyzetnek, hogy ekkor Steierlein Gábor a faiskola vezetője is egyben, tehát a város engedte egyszerre több mellékjövedelem szerzését, a mellékállás halmozást is.
Az iskola tanítói:
Wittinger Antal elemi iskolai tanító (előkészítő)
Kerner Ignácz elemi iskolai tanító (I. osztály)
Pados Gábor elemi iskolai tanító (II. osztály)
Hanély Antal polgári iskolai tanár (rajzoktató)
Ribiczey Aladár polgári iskolai tanár (kereskedelmi tanfolyam)
Ide vehetjük még Marton Károly elemi iskolai tanítót is, aki 1886 novemberétől 120 Ft-os fizetéssel tanított az iskolában, mivel a kezdeti magas létszám miatt új osztályt voltak kénytelenek beindítani.
A mellékállást a tanonciskolában praktikusan csak úgy vállalhatták el, hogy itt a tanítás hétközben este 6-tól 8 óráig tartott, míg vasárnap délelőtt 9-től 11 óráig, majd délután 2 órakor kezdődött és 4 órakor fejeződött be.
Az alapító tanárok közül szinte mindegyik elismert, nagy tudású, sokoldalú személyiség volt. Wittinger Antal például publicista, a Kőszeg és Vidéke című hetilap szerkesztője volt 1886-1887-ben, majd 3 évi szünet után ismét őt találjuk az újságnál, mint szerkesztőt, aki a lap „lelke és összefogója”. Az említett szünet okát nem lehetett kideríteni, de azt tudjuk, hogy Wittinger fiatalon, 43 évesen 1903-ban meghalt.
A rajziskola létrejötte már előre jelezte a rajzoktatás fontosságát a tanoncoktatás keretein belül is. A rajzoktató Hanély Antal korának híres, jó nevű arc-, táj- és életkép festője volt. Akadémiai festész és okleveles főtanító, akinek festményeit még ma is sok kőszegi család őrzi lakásában, de az ő nevéhez kötődik a Kálvária stációképeinek megfestése is.
Hanély rövid ideig tanít az iskolában, mert a Kőszeg és Vidéke 1888. december 20-i számában már bejelentik, hogy az új rajztanár a továbbiakban Marton Károly evangélikus tanító lesz.
Hanély Antal lemondására csak következtetni lehet, miszerint az ekkor már 64 éves tanár, festész kora és fáradtsága lehetett az oka a tanárváltásnak.
Az 1889. évi tantestületi névsor csak annyiban változott, hogy Ribiczay Aladár helyett Katona Lajos tanít a kereskedelmi tanfolyamon.
Az 1890-ben bekövetkezett igazgatói váltás már egy új fejezetet nyit a Kőszegi Tanonciskola történetében.

Tihanyi Tibor címzetes főiskolai docens