2020. május 11.
2010. július 23-án a Kőszegi Polgári Kaszinó kezdeményezésére Gunter Demnig német művész botlatókövet helyezett el Bass Rezső állatorvos, gyárigazgató, a Kőszegi Kaszinó választmányi tagjának emlékére, az utolsó szabadon választott lakhelye, a Kőszeg, Árpád tér 13. sz. alatti ház előtti járdarészben.
2011. május 11-e óta minden évben megemlékezést tartunk Bass Rezső botlatókövénél. Bass Rezső alakján keresztül emlékezünk, emlékeztetünk a 76 évvel ezelőtt Auschwitzba deportált, többségében mártírhalált halt kőszegi zsidó közösség tagjaira, városunk egykori polgáraira.
1944. május 11-én a kőszegi zsidóságot a báró Schey Fülöp u. 8. sz. (ma Zrínyi u.) alatti házban kialakított (Deutsch Arthur-féle ház) gettóba zárták, ahol a környező települések zsidó származású lakosaival együtt 103 főt zsúfoltak össze. Ezen a napon megfosztották Kőszeg
polgárságának egy részét a szabadságától, majd június 18-ig, a szombathelyi gettóba hurcolásukig tartották őket rabságban.
Bass Rezső 1882-ben született Sárváron, 1905-től 1919-ig volt Kőszeg városi állatorvosa. A város képviselőtestülete többször dicséretben részesítette hivatali, állatorvosi munkája elismeréseként. Részt vett a város civil életében is, tagja, majd választmányi tagja volt a Polgári Kaszinónak és a Kőszegi Sport Egyletnek. 1914-ben már virilis jogon is városi képviselő lett. Városi állatorvosként tagja volt Kőszeg hivatali apparátusának, feltehetőleg ennek a tisztségnek a folytán keveredhetett bele a Tanácsköztársaság kőszegi eseményeibe, ahogy más köztiszteletben álló, városi szolgálatban álló polgár is. A Tanácsköztársaság bukása után 1919. augusztusában letartóztatták. 1920. márciusában 7 hónapi börtönbüntetésre és 5 évi hivatalvesztésre ítélte a bíróság. Végül a börtönbüntetést nem kellett letöltenie.
Bass Rezső 1925-ben valószínűleg a rehabilitáció iránti vágytól és az állatorvosi hivatás szeretetétől vezérelve beadta pályázatát a megüresedett városi állatorvosi posztra, de nem vették fel a jelöltek közé.
Anyagi gondjai nem voltak, 1921. év végétől tisztviselőként alkalmazta a Nemezgyári Részvénytársaság, ahol fokozatosan egyre nagyobb munkakört bízott rá az igazgatóság, idővel főtisztviselővé, az adminisztráció vezetőjévé, majd 1936. végén műszaki igazgatóvá nevezték ki. 1933-ban az Izraelita Hitközség tisztújító közgyűlésén Bass Rezsőt elnökké választották. 1 éven át töltötte be ezt a tisztséget.
Bass Rezsőt és feleségét a többi kőszegi polgárral együtt a szombathelyi pályaudvarról 1944. július 4-én lelakatolt marhavagonokban Auschwitzba szállították, ahol többségük vértanú halált szenvedett.
Bass Rezsőnek két fia volt, György 1921-ben, István 1923-ban született.
A botlatókő projekt előkészületei során a Szombathelyi Zsidó Hitközség segítségét kértem Bass Rezső gyermekeinek felkutatásában. Sajnos 2010-ben Bass György már nem élt, de Bass Istvánt megtalálták, aki 1956-ban az USA-ban telepedett le. Ettől fogva (2010. július 24-től) vele szinte haláláig levelezésben álltam.
Bass István 1923. szeptember 3-án született Kőszegen. Az evangélikus elemi iskolába, majd a bencés gimnáziumban tanult, osztálytársa volt többek között Lóránt Gyula, Szabadváry Ferenc is. 1944 tavaszán behívták munkaszolgálatra, Bucsuban teljesített szolgálatot. Majd októberben a mauthauseni koncentrációs táborba szállították. 1945. május 7-én az amerikaiak szabadították fel. Kőszegen a nemezgyárban kezdett dolgozni, majd Budapesten a Műegyetemen vegyészmérnöknek tanult. 1956-ban az USA-ba disszidált. Delaware Államban, Wilmington városban élt és a DuPont Company – vegyipari gyárban dolgozott vegyészmérnökként. 1985-ben ment nyugdíjba. 2005-ben feleségével egy nyugdíjas közösségbe költöztek Wilmingtontól nem messze (Kennett Square) . 2019. június 28-án hunyt el.
Úgy gondolom, hogy Bass Istvánnak édesapja emlékére elhelyezett botlatókő egyfajta elégtétel volt, ahogy első levelében írta: „..nem csak volt valaki, aki még emlékszik édesapámra, hanem van valaki, aki fontosnak tartja, hogy neve meg legyen örökítve” Élete általam ismert utolsó 10 évét talán szebbé, teljesebbé tette szülővárosával újra „felfedezett” kapcsolata. Mindig szeretettel, nosztalgiával írt Kőszegről, csak a jóra emlékezett… Minden levelében ismételten kifejezte háláját édesapjának állított emlékért. Utolsó újévi üdvözletében 2019. januárjában is ezt írta: „Sok-sok Köszönet a jó tettekért, amit nem is tudok eléggé megköszönni”.
Bass Istvánnak mind a botlatókő elhelyezésről, mind a május 11-i megemlékezésekről írásos-képes beszámolókat küldtem, Ő pedig pénzbeli adományaival járult hozzá a rendezvényeinkhez.
A május 11-i megemlékezésekhez kapcsolódva pótoltuk (két alkalommal is) a Kőszegi Zsinagóga előépületéről eltulajdonított munkaszolgálatos emléktáblát, valamint 2019-ben Kőszeg Auschwitzban meggyilkolt utolsó rabbijának, dr. Linksz Izsáknak emléktáblát helyeztünk el az utolsó lakhelye, az egykori Szegényház (ALBRECHTINUM) épületének a falára.
Az elmúlt 10 évben a megemlékezések szervezésben, lebonyolításában segítségemre volt a Kőszegi Polgári Kaszinó, a Kőszegi Európa Ház Egyesület, a Jurisich Miklós Gimnázium és az Árpádházi Szent Margit Általános Iskola és Gimnázium diákjai, tanárai. Scheer Bernadett kamarazenekarával tette meghittebbé a rendezvényeinket. Külön köszönöm Harangozó Ilona segítségét, és nem utolsó sorban állandó szervező partnereim, dr. Bokányi Péter irodalomtörténész, gimnáziumi tanár, Révész József múzeumigazgató és Söptei Imre osztályvezető levéltáros közreműködését.
Az idei évben a hazánkat is elérő koronavírus járvány miatti kijárási korlátozás nem tette lehetővé rendezvényünk megtartását. Ezért 2020. május 11-én este gyermekeimmel gyújtottam mécsest Bass Rezső botlatókövénél.
Ne felejtsük Bass Istvánnak a holokauszt 70. évfordulójára írt üzenetében megfogalmazott gondolatát:
„Az új generáció tanuljon a dokumentált szörnyűségekről. Az új generáció nem felelős az 1944-es történtekért és csak arra kérek mindenkit, hogy nyitott szemekkel és fülekkel ítélje meg a politikusokat és testvéri szeretettel kezelje szomszédjait. Sok köszönet a megemlékezésért és a botlatókői emlékekért. Mindezek biztosítják, hogy a jövő generáció nem fogja elfelejteni, hogy milyen borzalmakat teremt a gyűlölet.”

Dr. Küttel István