Berecz András est

Jurisics-vár, 2008. 06. 25.

Saját vallomásából tudjuk, hogy az első dalokat édesanyjától tanulta, aki a kunhegyesi táncos, tréfamester és nótafa, Tanka Gábor lányaként sok ilyet tudott. Majd húsz éve gyűjt dalokat, meséket, tréfákat Erdélyben, Moldvában, a Felvidéken, Somogyban, Szatmárban, a Nyírségben...

Sorsának alakulásáról a következőket mondja: ,,Életem különféle vargabetűi, hajtűkanyarszerű fordulatai után, melyek során rakodó segédmunkás, erdőművelő és jogi egyetemista is voltam, hajszolt embertársaim örömét keresgélő énekes, mesemondó lettem. Így amiről éjszaka álmodok, azt csinálom nappal. Óvodásoktól nyugdíjasokig, nevelőintézettől parókiáig mindenféle rendű és rangú ember 'használ' - hazám az elszakadt részekkel, és a diaspóra is. Kedves dalaim és meséim, amelyek inkább a felnőttekhez szólnak, a honát kereső és a nagyon szerelmes ember gondolatait hordozzák."