Pataki Mihályné Rossi Kláraként látta meg a napvilágot, 1923. augusztus 7-én Borosjenőn / Ineu (ma Románia). Édesapja Rossi Ferdinánd, olasz származású kereskedő. A család Pieve di Cadoréból vándorolt a Monarchia idején Erdélybe. Édesanyja a lengyel gyökerekkel bíró Korényi Eleonóra. Mindezek ellenére magyarnak tartotta magát. Aradon nőtt fel azokban az időkben, amikor ott nem volt könnyű magyarnak lenni. Olasz származása miatt csak román iskolában tanulhatott. Szenvedett is ettől, aztán változott a politika és mehetett magyar iskolába! Tanulmányait hihetetlen szorgalommal s mindig kitűnő eredménnyel végezte. Öt nyelven beszélt, magyarul, olaszul és románul anyanyelvi szinten, de németül és franciául is ragyogóan. A nagyszebeni tanítóképzőben 1944-ben képesítőzött. Majd kalandos körülmények között többször átszökött a lezárt román-magyar határon. Beiratkozott a szegedi Tanárképző Főiskolára, mivel magyar főiskolán akart tanulni. Itt polgári iskolai tanári diplomát szerzett 1948-ban történelem – ének szakon. Férjével, Pataki Mihállyal Szegedről kerültek Kőszegre 1949-ben. Először a Kossuth Zsuzsa Iskolában kapott állást, majd a MÁV-os gyerekeket tanította történelemre és énekre a Landler iskolában. Imádott tanítani, s a gyerekek is ragaszkodtak hozzá, mindig nagy örömére szolgált, ha a ,, fiúk „ -50 év körüli, meglett férfiak-virággal a kezükben felkeresték otthon s együtt énekelték a régen tanult dalokat. Gyakran emlegette, hogy legnagyobb szamai elismerés és dicsőség Bárdos Lajos dicsérete volt, amikor a Kőszegi ének próbáin, ahol az összes oktatási intézmény kórusa ott volt, az egyik énekkarnak a következő útbaigazítást adta a zeneszerző: „ -Úgy kell énekelni, ahogy a fekete sereg - utalva a MÁV-os gyerekek egyenruhájára .” Történelem szemléletre tanította növendékeit. Erről az Új-Mexikóba letelepedett tanítványa Fuzák István –olajfúró mester- így emlékezik egy neki írt, de csak 46 év múlva elküldött levélben:
„Kedves Klári néni!
Már 46 éve, hogy befejeztem az általános iskolát Kőszegen, és megkezdtem a Technikumot Nagykanizsán, 46 évvel ezelőtt, 16 évesen megfogalmaztam egy levelet a fejemben, de sajnos a 16 éves suhanc nem talált időt, hogy leüljön egy levelet írni. A hatvan éves nyugalomba vonult fúrómester, fontosnak tartja, hogy bepótolja a mulasztást.
Szóval most próbálom visszaidézni a múlt századi gondolataimat.
Kedves Klari néni!
Az olajipari technikumban ahova járok, most irtuk a félévi dolgozatot történelemből.
A dolgozat témája, az ókori Római es Görög társadalom összehasonlítása volt.
A tanár úr, Dr. Meixner Béla, pár nappal ezelőtt értékelte. Kiábrándítónak találta, hogy az egész osztályból, csak egy személy értette meg, miről is kellett volna írni.
Nem akart az egész osztálynak egyest adni, ezért kapott mindenki egy mafla nagy kegyelem kettest.
"Szeretném felolvasni az egyetlen munkát, amit dolgozatnak lehet nevezni, hogy lássák, mit vártam önöktől."
Mindenkivel együtt szépen, csendesen bekapartam magam a padló alá, de ahogy a tanár úr a második-harmadik mondathoz ért a felovasással, radöbbentem hogy a saját dolgozatomat hallom vissza.
Az óra után mindenki csak sopánkodott, hogy ők kivülről megtanultak minden oldalt, de sehol sem volt szó összehasonlításról.
Köszönöm szépen, hogy Klári néni milyen kitűnően tanított történelmet, minket gondolkodásra késztetve, belénk súlykolva a mikor? hol? miért? fontosságát.
Tisztelettel, Fuzák István
Ja! ötöst kaptam rá!

Ez volt a levél, ami elkésett.
Ötven év távlatából, és tapasztalatából visszanézve megértettem, hogy nem csak történelmet tetszett tanítani, hanem az események okát és következményeit helyesen kiértékelő, racionális gondolkodás- módot is, ami az életem során sokszor hatalmas előnyt adott nekem…
Az iskolat befejezve, ahogy dolgozni kezdtem, sok penzt kezdtem költeni klasszikus lemezekre, és az Erkel szinházban a páholy első sorára,
New Yorkba érkezve az első évben szalonnán és teán éltem, négyen aludtunk a padlón egy lakásban, de minden premiert megnézten a Metropolitanban, heti fizetesem ment egy jegyre. Láttam Reanata Scotto-t, Samuel Ramey-t, James Levin-t, és ennek a „dorbézolásnak” egyedül Klári néni és a hordozható lemezjátszója a felelőse.
Beethoven ötödikje máig is a tikos tartalékom, ha minden ellenem fordul néha, és a padlón vagyok, ez a zene valahogy mindig talpra állít. Nagyon sok örömet, vigasztalást találtam a klasszikus muzsikában, és Klári néni nyitotta ki ezt a kaput.Nagyon szépen köszönöm, kivánok Önnek sok boldogságot, tisztelettel, és nagy szeretettel, Fuzák István.”
Klári néni szerette a közösséget. Tagja volt a közel negyven évig működött legendás KÖTYE-nek. (Kőszegi Öreg Tyúkok Egyesülete). Ez a fórum jelentette a kikapcsolódást, hiszen ott humorral alaposan fűszerezett beszélgetések, viták folytak a világ dolgairól. A Gyógypedagógiai Intézetből ment nyugdíjba. A nyarakat imádott Balatongyörökén töltötték férjével. A gyerekek külföldön élnek, nagyobbik lánya Németországban, a kisebbik Cipruson. Amikor egyedül maradt, a kisebbik lány magához vette, kivitte Ciprusra. Mindenkinek megnyugvás volt, hogy együtt lehettek. Úgy tűnik a családjuk sorsa a vándorlás. A sors kegyetlen fintora, hogy élete alkonyán –az utóbbi öt évben, öt idegen nyelv ismerete ellenére, - nem tudta magát megértetni, hiszen Cipruson az angol dívik. Ő sem angolul, sem görögül nem beszélt különösebben jól! A Boldog karácsonyt azonban görögül is értette: Καλά Χριστούγεννα. Szeptember 12-én húnyt el. Végakarata szerint Cipruson, Paphosban helyezték végső nyugalomra, gyermekei, unokái, ükunokája, barátok, rokonok részvételével. Sírján pár marék györöki, s kőszegi föld is van. Hosszú utat tett meg Borosjenőtől Paphosig , de ezen az úton tele volt barátokkal, tanítványokkal, akiket szeretett, s akik őt is szerették.

Kiss János

fotoalbum:
http://www.koszeg.hu/photoalbum_popup.php?id=398