Schey Fülöp (1798-1881)
Schey Fülöp, a dualizmus korszakának jellegzetes magyarországi zsidó származású üzlet-embereinek reformkori illetve neoabszlutiz¬mus¬kori előfutára, aki termények felvásárlásával, magánkölcsönök nyújtásával, közvetítésével szerzett tőkéjét, az ausztriai kereskedelmi sza-badság nyújtotta lehetőségeket kihasználva, az uralkodóház egyes tagjaival ápolt jó viszony-nak köszönhetően sokszorozta meg. A hazai "nagy gründolásnak" nevezett időszakból auszt-riai üzleti beágyazottsága és magas életkora miatt nem vállalt részt. A kevés magyarországi feldolgozás Fülöpöt szerepét emeli ki, de az osztrák történetírók jobban aláhúzzák az unoka-öcs, Frigyes üzletemberi szerepét, a báróság megszerzését is inkább neki tulajdonítják.
A Schey-család – eredetileg Morvaországból áttelepedett – felmenői már évszázadok óta Nyugat-Magyarországon éltek, az Esterházy-birtokon fekvő Lakompakon (ma Lackenbach, Ausztria). A II. József tolerancia rendelete adta lehetőséget kihasználva Schey Izrael kereske-dő és Mózes nevű fia 1785-1786 környékén költözött Kőszegre. Mózesnek öt gyermeke közül harmadik volt az 1798. szeptember 20-án, Kőszegen született Fülöp.
Fiatal korától a kereskedelem felé fordult, 18 évesen nősült meg, de gyermeke nem szüle-tett. 1823-tól önálló üzletet vitt, 1831-ben 1. osztályú kereskedőként fizetett adót. Ekkor vette át apjától a Somogy megyei Polányban bérelt birtok irányítását. Üzleti kapcsolatban volt a Nyugat-Dunántúl főnemeseivel, a Batthyányakkal, Esterházyakkal, Erdődyekkel stb. Az Üz-leti tevékenységében segítségére volt Frigyes nevű unokaöccse, aki az 1830-as évek közepén telepedett le a Bécsben, ahol a Landauer bankházba házasodott be. Ő alapította a bécsi Keres-kedelmi Kamarát és a Stadttheatert, egy időre a bécsi tőzsde alelnökévé választották.
Fülöp is egyre inkább Bécs felé fordult, de szülővárosát sem hagyta el, ahol a korábbi ha-gyományos zsidóellenes hangulatot lassan kezdte felváltani az elfogadás. Az újonnan alakult jóléti és kulturális egyesületek tagjai közé befogadták őket, a gazdasági célúakban pedig egyenesen számítottak nagyvonalú részvételükre.
Az 1844-ben alapított Kőszegi Takarékpénztár 300 részvényéből Fülöp 11-et vásárolt. 1846 és 1868 között alelnöke, majd 1870-től 1874-ig elnöke volt a pénzintézetnek. Elnöksége alatt érte el először a társaság az évi 60%-os osztalékot, 800 Ft-on cserélt gazdát egy-egy 100 Ft névértékű részvény. A Kőszegi Posztó és Gyapjúszövetgyár Egyesületben 15 részvényt jegyzett az 550-ből. Kapcsolatainak is köszönhetően sikerült egy határon átnyúló, regionális tulajdonos csoport kezében levő vállalatot létrehozni, amelynek részvényesei Bécstől Budáig, Varasdtól Pozsonyig jelentkeztek. Schey bekerült a kormányzó választmányba. A megalapo-zatlan üzleti tervvel létrehozott, tőkeszegény üzemet nem hagyta sorsára, még 1852-ben is – amikor már csak vegetált – részt vett munkájában.
1848-ban egy már-már pogromba hajló esemény miatt városbeli üzleti tevékenysége hosz-szabb időre szünetelt. Ennek ellenére jelentős részt vállalt a Kőszegre kirótt hatalmas hadisarc csökkentése érdekében. Említik, hogy hatalmas vagyonát a császári hadseregnek végzett 1848-1849-es hadiszállításokkal alapozta meg. Ha igaz – korábban is gazdag volt – ebben az üzleti ok mellett erősen közrejátszhatott az uralkodóház iránti ragaszkodása. 1848 eseményei sok magyar nemzetiségű honfitársunkat választás elé állították az alattvalói hűség és a nemze-ti érzelem között.
1854-ben a kőszegi képviselő-testület a helyi szegényeknek nyújtott támogatásért hálaira-tot adott át neki, izraelita temetőt létesített ravatalozóval, amit apja emlékének szentelt. 1859-ben adták át a zsinagógát, iskolával és rituális fürdővel. 1859-ben kezdte meg működését az Albrecht főhercegről Albrechtinumnak elnevezett szegényintézet, amelynek anyagi alapját 13.000 Ft tőke jelentette. Ebből és az épület lakásainak bérletéből négy-négy izraelita és kato-likus valamint két protestáns nincstelent láttak el.
Az egyre szorosabb bécsi kapcsolatok tekintélybeli gyarapodást is jelentettek, hozzájárult, hogy Magyarország főkormányzójának, Albrecht főhercegnek személyes bankárja lett, testőr-ségét is ő pénzelte. 1859. március 3-án, Frigyessel együtt, koromlai előnévvel (ma Csatka része, Komárom-Esztergom megye) osztrák nemességet kapott, amelyet követően 1863. de-cember 4-én lovagi, 1869. december 25-én pedig bárói címet nyert.
Szülővárosához egész életében hű maradt. Bár a Bécs melletti Bádenban élt, minden év májusát Kőszegen töltötte. Jelentős összeget ajánlott fel a Győr-Grác vasútvonal Kőszegen keresztül vezetéséhez létrehozott konzorciumhoz. Az Óvoda Egyesületnek 18.000 Ft-ot és egy házat ajándékozott azzal a feltétellel, hogy a főalapítói címet megkapja, az intézményt Erzsébet királynéról nevezik el, és valláskülönbség nélkül veszik fel gyermekeket.
Schey Fülöp 1881. június 26-án halt meg, Badenban. Vagyonában szerepelt a Veszprém megyei csatkai birtok, a felvidéki nagybábi és felsőjattó-sopornyai uradalmak. Nevén volt még Sopronban a 67. sz., valamint Kőszegen a 123., 182., 423. és 559. sz. házak, több szőlő és szántóföldek. Az értékpapírok túlnyomó része ausztriai vasúti és banki részvényekből állt. Az adósságok és kötelezettségek címen levont majd 2 millió Ft után 4.199.637 Ft-ot tett ki a hagyaték értéke. Az örökösök testvérek és azok leszármazottai voltak, de a végrendeletben kedvezményezettjei között szerepelt a budapesti rabbiképző, a bécsi izraelita szegényház, a nagymartoni talmud iskola.
Kőszegről sem feledkezett el: a zsinagóga fenntartására és a rabbi ellátására 32.000, az Abrechtinumban újabb két gondnokolt tartására 5000 Ft-t tőkét rendelt.