Aztán legtöbbször be sem kellett menni a Városházára, hiszen nem volt nap, hogy ne lehetett volna találkozni vele a városban, a Fő téren, boltban, piacon vagy máshol. Mindig sietős léptekkel ment dolgait intézve, s mindenütt jelen volt a közösségi élet színterein, kulturális vagy társadalmi rendezvényeken, osztozott a város örömeiben, bánataiban, mindenkivel.
Rohanok! Rohannom kell! – mondta mindig, s aztán megállt, felejtve saját dolgát hallgatta mások gondját-baját, melyből bizony bőven kijutott sokaknak. S útirányát sokszor megváltoztatva elindult másfelé – megpróbált intézkedni, segíteni régi baráton, ismerősön vagy vadidegen emberen, bár ilyen Kőszegen kevés volt számára.
Nagyon szerette városát, az itt élő embereket. Ezt érezték meg a hozzá fordulók, akik rendszeresen türelemmel várakoztak a Városházán tartott fogadóóráin, míg rájuk került a sor, hogy aztán legszemélyesebb bajaikban is segítségét kérjék, vagy közösen próbálják megoldani nehézségeiket.
Szeretetét a kőszegiek nagy bizalommal és megbecsüléssel viszonozták, mely bizalmat csak kevesen képesek kiérdemelni. Ez a bizalom és elfogadottság tette lehetővé, hogy három cikluson át lehessen a város alpolgármestere, s e nehéz időkben képes legyen megfelelni a sok-sok elvárásnak, mely e tisztséget kíséri, övezi. Jóleső, megnyugtató tudat volt számunkra, ha egy ügy vagy feladat az ő kezében volt.
A közügyeknek élt, miközben soha nem feledkezett meg családjáról. Szerető gyermek, férj, apa és nagyapa volt, megbízható barát és nagy-nagy lokálpatrióta. Évtizedeken át fáradhatatlanul, sikeresen látta el a Kőszegi Baráti Kör titkári feladatait. Nagyon tevékeny, sokoldalú ember volt. Hosszú éveken át estéről estére zenélt, muzsikált a Gesztenyésben, majd a Csikar Csárdában, vagy ünnepségeken, rendezvényeken. Nagy boldogság volt számára, ha örömet okozhatott muzsikájával, ha tetszett a sok-sok régi vagy újabb sláger, melyet elővarázsolt hangszerén.
Kőszeg életének, mindennapjainak részese, alakítója volt. Gyors jellegzetes járásával, korábban szőke, később már fehér dús hajával, örökké derűs kiegyensúlyozottságával valami biztonságot, nyugalmat sugárzott maga körül.
S most nincs többé. Döbbenet és értetlenség fogadta halálhírét. Hiszen tegnap még láttuk… Itt volt… Zenélt... Vásárolt... Most beszéltünk vele…
S felment a Kálváriára. Az őszi nap utolsó sugarai kicsalták a hegybe, a családi kiskertbe. Dolgozni még egy kicsit? Vagy lenézni még egyszer, utoljára szeretett városára? Dolga volt. Itt volt dolga – amelyet már nem tudott bevégezni…
Ráborult a szeretett kőszegi rögre, magához ölelte, teste visszatért. Szelleme, emléke itt marad közöttünk. A hálás kőszegi utókor őrzi és ápolja; s talán folytatja munkáját, amelyet ezúton is, még egyszer, itt is köszönünk a barátok, a munkatársak, a tisztelők, a kőszegiek nevében.
- Básthy Tamás országygűlési képviselő, Kőszeg egykori polgármestere -

Kőszeg Város Önkormányzata mindazoknak akik HAUER TAMÁS Kőszeg egykori alpolgármesterének temetésén részvettek, bármilyen módon kifejezték részvétüket megköszöni, hogy a család és az Önkormányzat fájdalmában osztoztak.
A hamvasztás utáni temetésen november 24-én az Önkormányzat nevében Huber László polgármester, a civil szervezetek nevében Szilágyi Imre a Kőszegi Baráti Kör elnöke, a család nevében pedig Székely Gáborné anyakönyvvezető búcsúzott.
A ceremónián közreműködött Kőszeg Város Fúvószenekara, a Concordia-Barátság Énekegyesület és Németh Tamás tárogatón.