RÁBA ISTVÁN
(1951-2014)
In memoriam Rába István

2014. december 22-én életének 64. évében elhunyt Rába István, a kőszegi Dr. Nagy László Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény nyugdíjas igazgatója.
Húsz éven át vezetette Vas megye egyik legnagyobb intézményét.
Életének, munkásságának meghatározója volt a fogyatékkal élők-, az állami gondozottak nevelése, életük szebbé, jobbá tétele. Értük dolgozott. Igazgatása idején valósult meg az egykori „internátus” átalakítása gyermekotthonokká. A nevéhez fűződik a speciális szakiskolai oktatás megvalósítása Kőszegen, tanműhelyek kialakítása, az intézmény felújítása, a Gyógyterápiás uszoda, teniszpályák építése, csatlakozás a Speciális Olimpia mozgalomhoz, az intézmény gyógypedagógiai módszertani intézménnyé való átszervezése.
Határozott egyéniségéből, tenni akarásából, munkabírásából adódóan a Speciális Szakiskolák Országos Egyesülete elnökének, a Magyar Speciális Olimpia Szövetség társelnökének választotta. Ezeket a tisztségeket a rá jellemző módon ¬¬- elkötelezetten, a gyermekek, sportolók, érdekét mindig szem előtt tartva – töltötte be.
Tagja volt az Európai Borlovagrend Magyarországi Konzulátusának.
Sok időt töltött tanítványai között . Három évtizeden át minden nyáron tábort szervezett és vezetett, utazott velük hazai és külföldi sportversenyekre, bajnokságokra. A sport, - a kispályás labdarúgás, a tenisz - egész életének része volt.
Gyakorlati munkája mellett tankönyvet lektorált, felnőttképzésben tanított ahol leendő pedagógiai- és gyógypedagógia asszisztenseknek tartott órákat, melyhez felkérésre, tankönyvet, feladatlapot is írt.
Gazdag, tevékeny élete során sok emberrel került kapcsolatba. Az intézmény, a gyerekek érdekében sok konfliktust kellett vállalnia, megoldania, sokszor kellett - meggyőződése szerint - konfrontálódni az általa kitűzött cél érdekében.
Miért vállalta ezeket? Az intézményért, az itt élő állami gondozottakért, a sajátos nevelési igényű gyermekekért, az intézmény dolgozóiért, a gyógypedagógiáért. Nem lehet felsorolni, hogy igazgatása alatt hányan fordultak meg az intézményben. Többen kérdezték tőle, hogy mi a munkája gyümölcse, a személyes jutalma? Ilyenkor azt felelte: A legszebb, ha rá tekint egy csillogó szempár, egy mosolygó gyerekarc.
Munkájával felettesei elismerését is kiérdemelte. Kétszer kapott Miniszteri Dicséretet, 2001-ben vehette át a gyógypedagógiai munkáért adható legmagasabb kitüntetést az Éltes Mátyás- díjat.
Magas mércét állított maga és munkatársai elé. Sokan tisztelték, szerették. Cselekedeteit, döntéseit a humánum vezérelte. Szerette, ha másokon, - legyen az kolléga, tanuló, vagy barát - segíteni tud. Tanítványai tisztelték, kötődtek hozzá, sok esetben jobban, mint saját szüleikhez. Volt tanítványai visszautaztak Kőszegre köszönteni nyugdíjba vonulásakor.
Alig több mint három éve volt nyugdíjas. Még tele volt tervekkel, de ezeket már nem valósíthatta meg.

Nagy Gábor