Kávészünet Németh Sándor nyugdíjas gimnáziumi igazgatóval
Követelek tőled, mert tisztellek…
Kisiparos családból származó elsőgenerációs értelmiségi. Nagyapja, apja szabómesterek voltak. Révükön meszleni és séi gyökerei vannak. Anyai vonala kőszegi. Édesapja a mestervizsga után mindjárt önálló szabóságot nyitotta a volt Kleininger Cukrászda udvarában. Nővére és ő is ott születtek, később a Kossuth utcába költöztek, ahol apja átvette a nagyapa üzletét és megvette a házat. A szülőház utcafrontján volt a Babai fotós, meg a cukrászda. Kisgyerekként hol itt, hol ott csodálkozott rá a világra. Volt amikor cukrásznak, máskor fényképésznek készült. Nem maradt ki a mozdonyvezetőség sem a listáról, naponta lejárt a vasútállomásra megcsodálni a gőzmozdonyokat. Az első négy elemit a katolikus iskolában járta. (Ma Brenner-ház.) A negyedik év végén felvették a Bencés Gimnáziumba elsősnek, ami akkor még nyolc osztályos volt. Aztán ősszel arra eszmélt, hogy ötödikes általános iskolásként folytatja a tanulást -az államosításnak köszönhetően- a mai könyvtár épületében. Az érettségit követően -1956-ban- a továbbtanulás, apja maszek státuszából kifolyólag nem volt egyszerű. Tudta a környezete ezt már 1948-ban is. El is látták azzal az instrukcióval, hogy ha tovább akar tanulni, kitűnőnek kell lennie. Ezzel nem is volt baj. Elektromérnök akart lenni. A felvételin megfelelt, de E betű volt a neve mögött. A származásra utaló szavak nagy kezdőbetűje alapján döntöttek. Volt ugye a munkás, a paraszt, az értelmiségi, az egyéb és az osztályidegen. Az E betű csak egy lépésre volt az O betűtől. Az értesítésben az állt, hogy helyhiány miatt nem tudják felvenni. Tudomásul vette, kezdett beletörődni. Nővére -aki akkor már Szegeden tanított testnevelést- javasolta, hogy a pótfelvételire adja be a jelentkezését a Szegedi Tudomány Egyetem matematika-fizika szakára. Testnevelés szakos szívesen lett volna, de matek-fizika nem. Mivel elektromérnökire is matekból, meg a fizikából felvételizett, megpróbálta, azzal, hogy majd átkéri magát később a Műegyetemre. Felvették. Aztán nem ment át mégsem, mert elölről kellett volna kezdenie a tanulmányait. Diploma után Kőszegre kérte magát, mert Marton Géza bácsi - a fizikatanára- megígérte neki, hogy addig nem megy nyugdíjba, míg ő át nem veszi tőle a tanítást. Nem lépett be a KISz-be, nem jöhetett haza. Szombathelyre került a Nagy Lajos Gimnáziumba, két évig ott tanított. Hálás a sorsnak, hogy így történt, mert olyan ragyogó szakemberek társaságában kezdhette a pályát, mely egész életére meghatározóvá vált. Amikor 1961-ben megnősült, még nem volt meg a kinevezése, meg is rótták érte, hogyan mer házasodni jövedelem nélkül. Németh Sándor közel 20 éve nyugdíjas, vele mártóztunk meg egy kávé mellett az emlékekben.
-Milyen lehetőségei voltak a hatvanas években az osztályfőnöknek, nem sokkal 56 után, mik voltak az elvárások föntről?
-Még soha nem gondoltam végig, hogy amit csináltam, azt úgy csináltam, ahogy kellett volna, vagy ahogy lehetett volna, vagy neadjisten nem úgy kellett volna csinálni. A legjobb jószándékkal szerveztem az életüket. A gyerekek különböző településekről jöttek, voltak helybeliek, környékbeliek, távolabbiak. Az osztályfőnöki órákon és a tanításon kívüli időben volt lehetőség az összekovácsolásukra. Nagy motiváló erő volt a kirándulás, de ennek a feltétele a tisztességes munka volt. A szombathelyi osztályom 45 fővel indult, az első félévben 7-8 gyerek kibukott, de 4-5 tárgyból. A maradók leérettségiztek és továbbtanultak. Az első kőszegi osztályom 1963-tól nagyon jó képességű társaság volt. Érettségi átlageredményük jeles lett, 90 %-uk egyetemre, főiskolára került. A gimnáziumnak eredendően ez a küldetése, felkészíteni a továbbtanulásra. Megtanítani tanulni és gondolkodni. A következő osztálynak csak negyedikben voltam osztályfőnöke. Szinte mindenki továbbtanult. Aztán még három csoportot vezettem elsőtől negyedikig.
-Mi célt szolgált a külföldre szakadt hazánkfiai leszármazottainak az oktatása?
-A még az átkosban született elképzelés szerint a leszármazottak visszacsalogatása volt a kitűzött cél. A rendszerváltással azonban okafogyottá vált. Lecsengett a program. Akkor kezdtünk foglalkozni az idegenforgalmi tagozat beindításával, mert a megváltozott körülmények a gimnáziumokat is versenyeztetni voltak kénytelenek. A Mátrai Pistáék a balatonfüredi és pécsi mintára javasolták a kéttannyelvű oktatás bevezetését. Voltak angoltanáraink, lektoraink. Ez már utánam került megvalósításra, az előkészítés kezdődött meg a vezetésem ideje alatt. De mi vezettük be a speciális kémia és biológia oktatást is.
-Hogyan is lettél igazgató?
-A dr. Tóth Sándor helyettese voltam, ő a rendszerváltáskor nyugdíjba ment. Bevallom, nem akartam vezető lenni, nem voltak vezetői ambícióim, meg úgy szoktam mondani, nem volt hozzá habitusom. Senki nem pályázta meg az állást, végül én beadtam.
-Kollégáid úgy emlékeznek, hogy végtelenül kiegyensúlyozott, nyugodt, megértő, támogató, emberséges vezető voltál. És így is jól ment a munka.
- Évtizedekig egy tanári asztalnál ültem velük. Természetesen olyan kapcsolat volt közöttünk, ami csak emberségesebb lehetett, mint egy kivülről bekerült igazgatóval. A kivülről bekerülő igazgatónak vezetnie kell. Én megengedhettem, hogy mindent megbeszéljünk, nem kellett kinyilatkoztatnom, demokratikusan döntöttünk a gimnázium életét befolyásoló kérdésekben. Megváltozott a gimnázium küldetése. Korábban egy cél volt, hogy a tanuló leérettségizzen és továbbtanuljon. Mostanra versenyképessé kellett tenni az intézményt, hogy jöjjenek a gyerekek. Ezt csak közösen együttgondolkodva lehet kitalálni, ahol a testület magáénak érzi az intézményt. Meggyőződésem, hogy jó vezető nincs. Lehet vezetni úgy is, hogy sok embert magad mellé állítasz, hogy neked is jó legyen, meg úgy is, hogy diktálsz, csak neked legyen jó, más nem fontos. Jobb az előbbi felállás.
-Több tanítványotok visszajött tanítani.
-A mostani igazgató, Keszei Balázs, a helyettese Móricz Imre, vagy Hani Tibor, de tanított itt Szendrő Zsuzsa, Szárnyas Zsuzsa is.
-Az Éneklő Ifjúság rendezvényein a gimnázium vegyeskara is rendszeresen ott volt.
-Egy gimnázium arculatát, ma úgy mondjuk az imidzsét, a szakemberek határozzák meg. Ezzel a korosztállyal kórust működtetni olyan egyéniségek kellettek, mint Schrott Géza, majd Némethné Békefi Zsuzsa. Ennek a gimnáziumnak az volt a híre, hogy egy emberséges, emberközpontú iskola. Ezt a szülők már akkor, a növendékeink később az érettségi találkozókon fogalmazták meg. Kollégáim szakmailag jól felkészültek voltak, emberségesek, de követeltek a gyerekektől. Vallottuk, amit Makarenko mondott, hogy „követelek tőled, mert tisztellek.” Szívesen jöttek hozzánk tanulni. Az ország közel háromszáz gimnáziuma közül az első ötvenben benne voltunk. Volt időszak, amikor 36. volt a sorban a kőszegi. Akkoriban a fölvételi arányok alapján sorolták be a gimnáziumokat. A megyében hosszú ideig a Nagy Lajos mögött a másodikak voltunk. Ez kimagasló eredmény volt, hiszen a mi merítési területünk a határ miatt egy félkör volt, Szombathelyé pedig egy teljes kör.
-Hogy szolgál az egészséged?
-Nejemnek köszönhetően - akivel 16 éves korunk óta ismerjük egymást- jól vagyok. Volt egy komolyabb egészségi problémám, mellém állt, átvészeltük. A kert, a bevásárlás, a mindennapos mozgás tart lendületben. Ő is kémia-biológia szakra készült, de 56 után a szülei nem engedték vissza Budapestre, így a textiliparban maradt Kőszegen, munkaügyi osztályvezetőként lett nyugdíjas.
- Ha újra kezdenéd, tudatosan választanád a pedagógus pályát?
-Igen. Az Öveges professzor népszerű fizikai magyarázatai sokkal közelebb állnak hozzám, mint a mai elektronikai ismeretek. Ebbe bele kell születni. Úgy érzem, fogta a kezemet a Jóisten, amikor erre a pályára vezetett. A nagyobbik fiam lett matematika-fizika szakos tanár, egy ideig itthon tanított, ma Ajkán. A kisebbik gépészmérnök lett, ő Veszprémben dolgozik. Végülis az én életem teljes lett, biztos lehetne jobbat is kívánni, de nincs miért.
Kiss János