Kávészünet a Baranyay lelkészházaspárral
Tradíció és nyitottság
Baranyay Csaba és Baranyayné Rohn Erzsébet 2004-ben érkezett a Kőszegi Evangélikus Gyülekezet élére. Az azóta felépült gyülekezeti házban beszélgettünk. Mindketten evangélikus családból származnak. Csaba lelkész úrnak vannak lelkész felmenői anyai ágon. Apai nagyapja révén erős a vasi kötődése Csöngéhez -aki ugyan Budapesten élt de a faluban Weöres Sándorék közelében laktak. Bár édesapja is járt a teológiára, de civil foglalkozása volt. Csaba elhívása a csömöri gyülekezethez kötődik, ahol nagybátyja volt a lelkész. Ott is konfirmált. Igazából zenei pályára készült. Közben a gyülekezetben zenélt, gitározott. Erzsébettel egy ifjúsági táborban találkoztak először. Később a teológia hozta össze őket. Ő egy abszolút evangélikus Tolna megyei sváb családból származik, Németországból betelepített ősökkel. Lelkész felmenői nem voltak. Budapesten született és Dunaharasztiban nőtt föl, ott viszont katolikus svábok éltek. Már kisgyerek korában érezte a belső elhívást a lelkészi pályára. Nagymamája vitte magával a gyülekezetekbe, ekkor fogalmazódott meg a pálya iránti vonzalma, ami aztán a serdülőkorral elmúlt. A 80-as években Gyenesdiáson voltak az ifjúsági konferenciák, oda kezdett járni, ott segédkezett, aztán annyi olyan lelki hatás érte, ami újra élesztette benne azt az érzést, hogy lelkész szeretne lenni, emberekkel szeretne foglalkozni. Fontos volt a döntésben a külső körülmények sora is. Sok fiatal lelkész volt, akiknek az élete vonzó volt. Példájukon, lényükön keresztül érezte, hogy nagyon jó lehet lelkésznek lenni. A gimnáziumi évek közepén már teljesen egyértelmű volt, hogy teológiára megy. Rögtön érettségi után megkezdte tanulmányait. Csaba zenésznek készült, egy ifjúsági tábor azonban felkeltette érdeklődését a teológia iránt, felvették a budapesti Hittudományi Egyetem levelező szakára. Közben katona lett, aztán nappalin folytatta tanulmányait. Három évet jártak együtt az egyetemre, Erzsébet két évvel korábban végzett. Megkapta állását egy kis Tolna megyei településen. Csaba hétvégén járt haza az egyetemről, egy év elteltével megszületett első gyermekük. Közben az esperes, -aki mellett Erzsébet lelkészkedett- beteg lett, egyre több feladatát kellett átvenni. Mélyvízként emlegetik azt az időszakot, amikor szinte két szoptatás között kereszteltek, konfirmáltak. Volt időszak, amikor 6-7 istentiszteletet tartott Csaba vasárnaponként, mellette beindultak a nyári táborok, a Magyarországi Evangélikus Ifjúsági Szövetség keretében gitártáborokat szervezett. A zene ma is fontos az istentiszteleteken. Kőszegen a hagyományos istentiszteletet, az új gyülekezeti házban a családi istentisztelet követi, ahol nemcsak a gitár, de más hangszer, így a fuvola és dob is szóhoz jut. Gyakran szűknek bizonyul a gyülekezeti terem. Ezren tartoznak a közösséghez. A kisebbségi egyházból adódóan nagy az összetartás köztük. Tolna megyében indult a tiszteletes asszony munkája segédlelkészként, majd mindkettőjüknek Siófok következett, Pécs, és azt kővetően Kőszeg.
-Elmúlt 11 éve, hogy 2004 augusztusában megérkeztek.
-Négy hónappal később, Szenteste délutánján felmentem a szószékre, zsúfolásig tele volt a templom. Végignéztem az embereken, alig ismertem valakit. Egészen döbbenetes érzés volt, hogy itt van 450 ember és alig tudom, ki kicsoda. Az eltelt időben azért változott a helyzet, akit nem ismerek is, tudom valakihez kötni. Egészen különleges jó érzés, hogy átlátjuk, ki él ebben a városban. Kik az evangélikusok, ki az, aki nem evangélikus, de elkíséri a családtagját. Ehhez kapcsolódik az a fajta tradíció, ami Kőszegen megvan, hogy fontos az egyházhoz tartozás, fontos, hogy evangélikus vagyok. Jó megélni azt az érzést is, hogy fontos családias formában a gyülekezethez tartozni. Hozzásegíteni az embereket, hogy érezzék, ez az a közösség, ami engem meg tud tartani- idézi föl első emlékeit a lelkész asszony.
-Nagyon hálásak vagyunk az Úristennek -folytatja Baranyay lelkész úr- egész eddigi életutunkért, hogy különböző helyeken szolgálhattunk. Siófokon -bár új templom épült, de - tradíciók nélküli volt a piciny gyülekezet. Pécsett, ahol két évet szolgáltunk nagyon erős ifjúsági munkával, arra sem lehet mondani, hogy tradicionális gyülekezeti élet lett volna. Abban a környezetben mi otthon voltunk. Kicsit féltünk is, hogy mit csinálunk majd Kőszegen, egy ilyen tradicionális környezetben.
-Amikor idekerültünk és mentünk az utcán –valaki meglátott minket és kalapot emelt -vág közbe a lelkésznő. Ez meglepő volt, mert sokkal közvetlenebb gyülekezeti háttérből jöttünk, inkább mondható barátinak.
-Úgy tűnt Önöknek, hogy a kőszegiek tartózkodóbbak, távolságtartóbbak ?
-Hamar kiderült, hogy nem! -mondják szinte egyszerre. Vannak itt olyan emberek, akik nagyon nyitottak, azzal együtt, hogy először nem engednek közel magukhoz. Talán jó példa erre a finnországi élményünk- meséli Csaba tiszteletes, aki egy évet ösztöndíjasként tanult a Helsinki Egyetemen, később pedig családostól is éltek kint. Kicsit olyan érzésünk volt, hogy a kőszegiek olyanok, mint a finnek. Kicsit távolságtartók, de amikor tényleg közel kerülünk egymáshoz, akkor nagyon jó barátságok születhetnek. Fogékonyak, nyitottak mindenre. Tradíció és nyitottság jellemzi őket. Próbálkoztunk sok mindennel, amiből sok minden meg is valósult. A gyülekezeti életben pedig nagyon fontos, hogy az ember mindig nyitott legyen az újra. Mi magunk is tudtunk elengedni dolgokat. Amikor ide kerültünk volt este hatos istentisztelet is, de nem ment, elhagytuk. A feleségem elindította a Baba-mama kört, most már nem megy, de helyette működik a Bibliai játszóház. Tele van a ház gyerekekkel, szülőkkel, akik hozzák az óvodásokat, kisiskolásokat. A négy-öt éve indult Férfikör, amely a Szeretetotthonunkban old meg különböző feladatokat, nyújt segítséget, nagyon jól működik. Rendszeresen segítenek. Havonta egyszer előadással, áhítattal vagyunk együtt a férfiakkal. Eleinte a bibliaóráinkra szinte csak nők jártak, s ma is így van ez, a keddi bibliakörbe szinte csak asszonyok járnak. Viszont ma már a Férfikörben is várják a szellemi együttlét idejét.
-A gyerekeik közül van követőjük?
-Ejtettünk szót a finn ösztöndíjamról, mely 1990-91-ben volt, éppen 25 éve, és most úgy alakult, hogy Bence fiunk, aki a teológiát végzi, az idei évben Helsinkiben ösztöndíjas. Zsófi a második gyermekünk, ő is Pesten tanul, tanárnak készül magyar-angol szakon, a legkisebb, Borbála pedig az idén kezdett szintén az ELTE-n, germanisztikával foglalkozik. Mindhárom a Jurisichban érettségizett. Velük együtt voltunk egy évig Finnországban, amikor kicsik voltak. Csaba egy gyülekezetben szolgált. Mikor idekerültünk, itt is felvettük a kapcsolatot finn testvéreinkkel.
-Korábban is voltak külföldi kapcsolatai a kőszegi egyházuknak?
-Nem volt jellemző. Mikkeliben van a gyülekezetünknek egy testvérgyülekezete. Minden évben legalább két csoport megfordul itt nálunk. Mi idén májusban voltunk a büki gyülekezettel közösen. Azóta az egyházmegyében egy testvéregyházmegyei kapcsolat is szövődött. Tavaly óta pedig a Nyugati Egyházkerületnek is lett egy kapcsolata, a teljes kerület vezetői itt jártak nálunk Mikkeliből. Kőszeg testvérvárosával Vaihingennel nem lett ilyen aktív a kapcsolatunk. De mi nyitottak vagyunk továbbra is. Kétszer is tartottak itt nemzetközi ifjúsági tábort az Atlantic Bridge nemzetközi keresztény ifjúsági szervezet, akikkel több programot szerveztünk és a kőszegi fiatalok Hollandiában és Csehországban is jártak. Ittlétünk egyik kiemelkedő rendezvénye volt még 2008-ban a Szélrózsa Országos Evangélikus Ifjúsági Találkozó, a magyarországi evangélikus fiatalok 4-5 napos fesztivál jellegű nyári találkozója, amely kétévente kerül megrendezésre. Több mint 2300 fiatal vett részt rajta, a gyülekezet tagjai nélkül nem sikerülhetett volna a találkozó. Határozott célunk, hogy az emberek lássák, tapasztalják meg, hogy nemcsak mi vagyunk itt Kőszegen, hanem Magyarországon és külföldön is vannak evangélikus egyházak. Legyenek élő kapcsolatuk velük. A fiatalokat is próbáljuk erre segíteni, hiszen minden ilyen kapcsolat erősíti a gyülekezet létét.
-Büszkék vagyunk a város ökumenikus életének előmozdításában elért eredményekre, ebben kezdeményezők voltunk a Határátlépő Fesztiválok elnidításával is. Ami ebből megmaradt, hogy Pünkösdhétfőn azóta is tartunk ökumenikus istentiszteletet.
-A nemescsói artikuláris helyhez is erős a kötődésük, ahogy a kiadványaikban olvasom.
-Így van, kisegítjük egymást. A középiskolai hitoktatást ugyanis Kőszegen az Evangélikus Szakközépiskolában külön iskolalelkész végzi. Feleségemnek jelenleg nincs csoportja, én pedig egy csoportot tanítok heti két órában. Az iskolalelkész Zsóri-Ments Orsolya szülési szabadsága idejére Kalincsák Balázsné Varga Katalin nemescsói lelkésznővel ketten visszük az iskolalelkészi feladatokat. Ez azt jelenti, hogy a reggeli áhítatokat tartjuk és szervezzük az iskola lelki programjait, megtartjuk az ünnepi istentiszteleteket. Az iskola és a gyülekezet állandó kapcsolatát jelzi, hogy ahogyan az iskola használja templomunkat, mi is sok egyházi rendezvényt szervezünk az iskola épületeiben.
Már az imént említettekből is látszik, hogy a Nemescsóval való kapcsolatunk eleven. Több gyülekezeti tagunknak van nemescsói gyökere, a csói gyerekek Kőszegre járnak iskolába, vagyis egymást segítve igyekszünk végezni szolgálatunkat a Kalincsák lelkészházaspárral.
Nemescsó artikuláris hely voltával minden kőszegi evangélikus tisztában van és ünnepeink kapcsán erről meg is emlékezünk. Ennek felidézésére szolgált az őszi artikuláris nap is, melynek szervezésében mi is kivettük részünket 2015. szeptember 27-én vasárnap. Benne a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület, a helyi gyülekezet és a Burgenlandi Evangélikus Egyház.
-Hogyan emlékeztek?
- Az Artikuláris Nap címet viselő egyháztörténeti emléktúra célja a mintegy száz évig tartó artikuláris időszak felidézése volt, amely során az evangélikusok nagy távolságokat tettek meg, hogy istentiszteleten vehessenek részt, azokon a helyeken, amelyeket erre kijelöltek. Nemescsó egyike azoknak az artikuláris településeknek, melyeken a birodalmukat a protestáns „eretnekektől” megtisztítani kívánó, katolikus Habsburg uralkodóház az 1681-ben hatályba lépett, XXVI. törvénycikkel (artikulus) megengedték, hogy az evangélikusok hitüket gyakorolják. A vallásgyakorlatra kijelölt, megyénként két-két artikuláris helyek nem forgalmas és központi fekvésű városok, hanem eldugott, parányi települések voltak. Ebből is nyilvánvaló, a „nagylelkű” hatalom cinikusan abban bízott, hogy protestánsok majd maguktól ráunnak a sok nehézségre és elhagyják hitüket. Nem így történt. A magyar protestáns egyházak fél évezredes történelméből kereken száz évig, 1681-től 1781-ig tartó az artikuláris időszakban az evangélikusok vasárnaponként útnak indultak templomaik felé, ki szekéren, ki lóháton, s a kevésbé tehetősek az „apostolok lován”, vagyis gyalogszerrel tették meg az utat a legközelebbi artikuláris településig.
Kőszegi templomunkban a reggeli indulás előtt tartottunk rövid áhítatot, majd pedig gyalog, lovas kocsival, kerékpárral, illetve kisbuszokkal indulunk Nemescsóba. Kőszegen kívül Bükről, Szombathelyről és Lukácsházáról indultak nagyobb csoportok, de volt olyan csoport is, akik a 109 km-re lévő Győrújbarátról tették meg az utat gyalogosan.
Délelőtt két istentisztelet zajlott egymás után, melyeken Manfred Koch burgenlandi szuperintendens, valamint Szemerei János a nyugati egyházkerület püspöke hirdette Isten igéjét. Az istentiszteletek liturgiája magyar, német illetve szlovén nyelven hangzott, éppen úgy mint egykor. Az istentiszteletekkel párhuzamosan gyermek-istentiszteletet tartottak a pajtában, majd közös ebéden, délután pedig különböző kulturális programokon vehetett részt a több mint 1500 résztvevő a hatalmas sátorban illetve a templomban. Egész nap megtekinthető volt az erre az alkalomra felújított Sztrókay házban az az egyháztörténeti kiállítás, melyet az Országos Evangélikus Múzeum munkatársai készítettek.
-Árulják el, jól érzik magukat Kőszegen?
-Nagyon. Hiszen a gyülekezetben jó csapat van, akikkel együtt lehet gondolkodni az előttünk álló feladatok megoldásán. Közeleg a reformáció 500. évfordulója 2017-ben, izgatottan várjuk a Kőszegi toronyélmény megvalósulását, mely a harangtornyunk megújulását, funkcióbővülését hordozza magában. Ennek elkészültét, valamint a kiszsidányi leánygyülekezetünk imaházának felújítását és egy pihenőház kialakítását tervezzük a közeljövőben. Kiss János