Kávészünet Bráder Tiborral
A túlélés titka a pozitív életszemlélet
Mint általában a kőszegiek, ő is a textiliparban kezdte. Két lánytestvére pedagógus, Kati itt Kőszegen tanított, huga Zsuzsa pedig a fővárosban telepedett meg. Édesapjuk, Bráder Rudi bácsi a háborúig nyomdász, majd nyugdíjazásáig osztályvezető a szövő előkészítő üzemrészben. Jellegzetes alakja volt a kőszegi színházi életnek. Számos színdarabot rendezett, mint műkedvelő. Nyugdíjasként kutatta Kőszeg történetét, sok anyagot gyűjtött. Édesanyjuk a 88 évesen elhunyt papát két hét múlva követte. Tibor az általános iskola után 1967-ben Győrben végzett a Textilipari Technikumban. Hazakerülve, a Posztógyárban lett segédművezető. Hamarosan bakaruhát öltött, bevonult Pápára, ahol repülőgép előkészítőként és géptávírászként húzott le 27 hónapot. Igaz csak 24 lett volna, de a 68-as csehszlovákiai események miatt megtoldották hárommal. Amikor visszakerült a gyárba, hamarosan megjelentek a ragadókaros szövőgépek, az új technológia óriási fejlődést jelentett a közel 1500 főnyi könnyűipari dolgozónak. Péterfi Ferenc üzemvezető három fiatalt nevezett ki művezetőnek, a Bráder Tibort, a Faragó Gyurit és a Vágvölgyi Józsefet. Három műszakban, 22 évet dolgozott az egykor méltán nagyhírű kőszegi textiliparban. Elhomályosul a tekintete a Dercsár Ottó-vezette gyáregység emlékei között kutatva. Ma is tartja a kapcsolatot az egykori szövőmunkásokkal, örömöt jelent a velük való találkozás. Élete egyik legszebb időszaka volt az a majdnem negyedszázad, a brigádversenyekkel együtt. Össze tudta tartani az embereket a kollektíva, sok közös együttlétük volt, amelyekre csak jószívvel lehet emlékezni. Akkor olyan világ volt, nem szabad megtagadni. A ’89-es fordulatot megelőzően már érezni lehetett a változás szelét, látni lehetett, hogy előbb-utóbb befellegzik a textiliparnak is. Kaltanecker Lajos -aki már a 80-as években GMK-t működtetett - 92-ben azzal kereste meg, hogy a Városgazdálkodás kiadja bérbe a betonkeverőt, vegye ki. Nem kis hezitálás után döntött és belevágott egy olyan vállalkozásba, melynek köze nem volt a könnyűiparhoz.
-A rendszerváltozást követően az egyik első vállalkozó lett a városban különösebb tapasztalatok híján. Hogyan indult a munka, hiszen óriási váltás volt az előző 22 évhez képest?
- Az első időkben volt úgy, hogy hetente két vagon cementet kiraktam, fizikailag is odatettem magamat. Negyvenévesen három iskolát is elvégeztem. Letettem a vizsgát teherautóra, építő- és tűzelőanyag kereskedői végzettséget szereztem egy év alatt, elvégeztem a nemzetközi árufuvarozási tanfolyamot. Ezeket tudatosan azért csináltam meg, hogy továbbjussak. Megvallom, jól ment. Először volt az egyéni vállalkozásom -ma is megvan,- már csak ezt folytatom. Utána lett a kft. Jól működött. Aztán jött a gazdasági válság, nagyon visszaesett a termelés, nem volt megrendelés. Az egy hullámvölgy volt az életemben. Egy dolog világossá vált abban a helyzetben, megtudtam, kik az igazi barátaim. Régen egy kézfogással egy üzlet megköttetett. Ezért becsülöm a Novák Tamást, a velemi vállalkozót. Ma három ügyvédi iroda sem garancia az üzlet sikeréhez. Maradt négy teherautóm és az egyéni vállalkozásom, amit ma is működtetek. Velem dolgozik Ágota lányom, lassan átveheti a vállalkozást, beletanult az irányításba, az adminisztrációba, ismeri az üzleti kapcsolataimat, őt is ismerik.
-Manapság mivel foglalkozik a vállalkozása?
-A tevékenységem 70 %-ban fuvarozás, a fennmaradó 30 %-ban pedig az osztrák piacon megszerzett szürke kő behozatalát végzem. Az egész megyét én látom el vele, útjavításokhoz, padka feltöltésekhez használják. Jobb minőségű és tartósabb, mint a sárga agyagos kavics. Két sofőrrel dolgozom, négy teherautóval. Persze 68 éves létemre, én is aktívan dolgozom, fuvarozok.
-Amikor jól mentek a vállalkozásai ismert mecénás lett.
-Nagyon szeretem a fúvószenét, nekik elkötelezett támogatójuk voltam, de sok civilszervezetet is segítettem.

-Közismerten a téli sportok kedvelője.
-A sport nagy szerelmem. Igen büszke vagyok az 1972-es Téli Úttörő Olimpiára, hiszen a Hortobágyi Feri bácsival mi rendeztük. Aztán utána mégegyszer. A síelés volt a sportágam. Marosvölgyi Imre az edzőm, barátom. Vele építettük meg a Kenyérhegyen a síugró sáncot. Kezdetben a Nemezgyár mögötti táncplaccnál volt egy sánc. Azt is az Imrével csináltuk. Utána jött a kenyérhegyi ötlet. A határőrség gépei rengeteget segítettek a tereprendezésben. A lesiklófelület kialakítása óriási ötlet volt. Eltávolítottuk a hosszában kettévágott olajos flakonok alját és egy hajsütővassal hornyot melegítettünk beléjük és ezeket egymásba akasztottuk, majd rögzítettük. Ez a Marosvölgyi Imre találmánya volt. Még Budapestről is a csodájára jártak. Ez a fenyőtüskés megoldásnál fényévnyivel jobb volt. Az olajos flakonokat a szombathelyi benzinkutaknál gyűjtötték össze nekünk, Komár segédmotorommal hordtam haza őket százával. A Normafánál tartott Magyar Bajnokságra is ezzel a módszerrel készültünk fel. Amikor már kezdtünk kiöregedni, akkor jött a Csiszár Dini, a kis Hortobágyi, a Kelemen Zoli (Kacsa), aki az EuroSporton ma is a sísportot közvetíti. Ezután -mivel az Alpesi síelésből nem lehet kiöregedni- még szép eredményekkel versenyeztem. Ebben a „műfajban”, lesiklásban a Prugberger János doktorral, meg a Karádi Tibivel harmadikok lettünk Országos Bajnokságon. Most is járunk Franciaországba, Grenoble alá, ahol összesen 300 km lesikló pálya vár bennünket. A sport sok mindenre megtanított. Kitartásra, önbecsülésre. Elvesztettem 22 év munkáját. Hogyan bírtam ki? Előre kell nézni. Mit segít, ha visszanézek és őrlődök? Ma is éltető erőt ad a sportolás.
-Nagyon erős kapocs van Ön és Zsolti fia között, mindenhova együtt mennek, üdülni, síelni, baráti összejövetelekre.
-Fiunk down-kórral született. Eleinte bántotta az embert. Most már hálát adok a Jóistennek, mert nagyon jól megvagyunk egymással. Zsolti 38 éves, válásunk után velem maradt. Megtanítottam síelni, úszni, biciklizni, mindenhová magammal viszem, gyűlésekre, megbeszélésekre. Rendszeresen ministrál a templomban. Nagyon jó kapcsolatteremtő, igen jól kommunikál. Baráti köröm hiányolná, ha nem lenne köztünk. A Kaltenecker Lalit pótapjának tekinti. Kosárlabda drukkerek vagyunk. Minden mérkőzésén ott vagyunk Körmenden. A lányom a Gyógyban kezdett pedagógiai asszisztensként. Mióta letelt a gyermekgondozásija, velem van a vállalkozásban.
-Politikusi múltja is van.
-Városi képviselő voltam 1998-2002-ig. Nagyon jó csapatunk volt, az Ipartestület színeiben indultunk és öten bekerültünk a testületbe. Nem a tévéképernyő előtt vitatkoztunk (akkor még közvetítette a városi tévé), hanem előre egyeztettük a különböző kérdésekben, hogy mit képviselünk. Preininger Ferenc, Kaltenecker Lali, Stipkovits István, Halász Imre….
-Tibor pozitív kisugárzása szinte kézzel fogható a sok-sok megpróbáltatás ellenére. Ha most jönne a Kaltenecker Lajos, a 92-es ajánlatával, újra megcsinálná?
-Persze, most is fontolóra venném. Nekem mindig kell egy cél. A túlélés titka a pozitív életszemlélet.


Kiss János