Kávészünet Csendes Kovács Miklós „utcai szakáccsal”
Miért nem lett Szabadtűzi Lovag?
Kovács Miklós 11 éve a Jurisich Miklós Gimnázium fűtő-karbantartója. Korábban a Kaltanecker-féle Mély- és magasépítő cégnél dolgozott gépkezelőként, -felsorolni is nehéz, hány fajtához van jogosítványa- zajos masinák között végezte a munkáját. Nehezen értették egymás szavát, ezért mindig hangosak voltak. Tekézett is, és a meccseken az egyik társa viccesen úgy hívta játékba, hogy Csendes, Csendes, te jössz. Rajta is maradt ez az előnév, amely megkülönbözteti a többitől, hiszen Kovács Miklósból van vagy négy Kőszegen. Beszélgetőtársam 63 éves és 63 éve kőszegi, amire felettébb büszke. Édesanyja korán meghalt, ő hat éves volt, amikor a három gyerek árván maradt. Édesapjuk nevelte fel őket, mindhárom gyereknek szakmát adott. Beszélgetőtársam a Bersek iskolából kikerülve, az akkor még meglévő kőszegi ipari iskolában szerzett géplakatos képesítést. Szombathelyen volt -ahogy ő mondja- a Varsói Szerződés katonája. Huszonegy évesen nősült. Két fia van, Krisztián kőműves Ausztriában, Miklós pedig asztalos vállalkozó Szombathelyen. Mindkettő önkéntes tűzoltó Kőszegen. Három unokája van, felesége 43 éve a társa. Beszélgetésünk apropója, hogy Miklós minden városi rendezvényen főz. Főzött már a Velemi Gesztenyeünnepen is, meg falunapon Kőszegdoroszlóban, Nemescsóban. Májustól novemberig minden hétvégén hívják valahová. Rábapatyra a Vesszőünnepre várják a kosárfonók, de a Kolbásztöltő Fesztiválra is, Lukácsházán és Szarvaskenden böllérfesztiválra invitálják. Segítő társa minden alkalommal a felesége.
-Én is tűzoltó vagyok. Az Ostromnapok kezdetekor, Seper András parancsnok kérte, mindenki működjön közre, tudása és lehetőségei szerint a siker érdekében. A Kánya Péter, meg a Kovács János idejében fönn a Szabóhegyi vendéglőben kisegítő, majd főszakácsként dolgoztam. Igazából innen van a főzés iránti leküzdhetetlen vonzódásom. A lányok ruhát varrtak, a fiúk fegyvereket készítettek, én a török sereg étkeztetését vállaltam, főztem nekik. Szabad tűzön mindig szerettem főzni. Az elsőt a Faáru bolt előtt, a másodikat a Tejívónál csináltam a feleségemmel, a török seregnek 250-300 főnek készítettük az ételt. Volt szó arról, hogy a történelmi hűség kedvéért legyen nyúl, kecske, bárány, de sehogy sem jött össze. Pikáns volt a dolog, mert úgye a törökök nem fogyasztják a disznóhúst, de ezúttal eltekintettünk ettől, olyan pörköltöt kaptak, hogy megnyalták a tíz újjukat. A Tűzoltóságon vágtuk le a két sertést. Volt, hogy babgulyást is, brassóit is készítettünk, de mindig egytál ételeket.
-A Vár udvaron a horvátoknak is főztem, még másnap is emelgették a fedőt és visszajöttek hozzám enni.
-A negyedik alkalommal a Szűk közben készült a menü. Akkor a rendőr Horváth Tóni volt segítségemre. Négy kondérban rotyogott az étel. Valahogy úgy alakult, hogy a Kőszegi Darabontoknak nem jutott ott, ahol kapniuk kellett volna. Áthívtam őket, nálunk volt bőven. Akkor kértek fel, hogy nekik mindig én főzzek. A következő alkalommal aztán leadtam a törököket és a darabontoknak gyújtottam a kondér alá. Azóta már nyolcadik éve csak nekik főzök az Ostromnapokon. A reggelit is én adom, hol rántottát, vagy főtt kolbászt, néha tükörtojást, amit kérnek. Velük ”házi szakácsként” utazni is szoktam. Nekem kellett gondoskodni „hadtáposként” az ellátásukról. Megyek velük, ahová hívják őket, az ország különböző várjátékaira. Körmendre, Csobáncra, Sümegre.
-Részt vettem már főzőversenyen is. Ugyanis ezeken a rendezvényeken a különböző csapatok szakácsai is megmérettethetik magukat. Körmenden is, Csobáncon is nyertem, Sárváron külön díjat kaptam. Indultam országos főzőversenyeken is Rábapatyon, Sopronnémetiben, Győrben. Kétszer hívtak Kecskemétre is, ahol egyedüli dunántúliként a Szabadtűzi Lovagrend Gasztronómiai Egyesület Szabadtűzi Lovaggá akart ütni. Azonban a háromszori 3-4 napos távollétet a munkahelyemen nem tudtam megoldani, nem beszélve a részvételi költség magas összegéről. Utazni, nyersanyagot vinni, ruhát csináltatni, megszállni, nem olcsó dolog. Ezért nem lettem Szabadtűzi Lovag. A Pálinka Lovagrend, meg a Borlovagrend mellett van ilyen is.
-Az Orsoly napi rendezvény az egyetlen Kőszegen, ahol két napon át főzünk a felségemmel. Ezt pénzért adjuk, a többi főzést a támogatók szponzorálják. Akkora a tömeg, hogy már megpróbálom elriasztani őket, mondom: - ne gyertek ide, mert leégett. Nekünk így is jó - a válasz . Nem látom a sor végét, annyian vannak. Sokszor a zsűrinek nem jut még kóstoló sem.
-Évente két családi napot is tartunk. A feleségem ölbői, minden augusztusban az ottani Horgász-tó partján bérlünk egy házat, jönnek a testvérek családjaikkal és főzök, az asszonyok hozzák a süteményeket. Olyan ez, mint egy lakodalom. Aztán Karácsony és Szilveszter között a Kovács -napon az én kőszegi családi vonalammal jövünk össze egy hasonló ünneplésre. Vagyunk vagy hetvenen, a Tekepályát béreljük ki. Egész nap tekézés, eszem-iszom, jókedv uralkodik.
- A gimnáziumban minden évben Májusfát állítunk. Sajnos, másutt már kiveszett ez a hagyomány, Kőszegen irányításom mellett, a végzős diákok éltetik egyedül. Május 31-én pedig kitáncoljuk.
-Nagyon összetartó a családunk. Minden vasárnap a feleségem főz otthon és mindkét fiunk a családostól üli körül az asztalt. Jönnek Mikiék Szombathelyről, Krisztiánék Kőszegről. Megbeszéljük a dolgainkat, unokáimnak mesélek a fiatalkoromról. Már tudják, hogy 10 éven át részt vettem a Sípálya működtetésében is. Ott voltam karbantartó, síoktató, pályagondnok, kezelő. Mindezt egyedül csináltam. Bánkúton vizsgáztam a felvonó kezeléséből. Akkoriban a városban a Németh Imrének, becenevén Prücsöknek, meg nekem volt hozzá jogosítványunk. Sajnos, mára lassan visszafoglalja az erdő. A hetvenes, nyolcvanas években megyei és országos versenyeket rendeztünk ott. Az olimpiára a frissen esett havat az éjjeli langymeleg elolvasztotta. Sáros volt a pálya, egy szem hó nélkül várta a versenyzőket. A téglagyárból hordattuk a havat, a Bráder Tibi összes autója ezen dolgozott. Fönt a Karádi Peti tolta hótolóval, mi meg sílécekkel tapostuk. Közel a lesiklópályához szánkópályát is létesítettünk. Olimpiai szám volt a szánkóverseny. Hortobágyi Feri bácsi csodálkozva nézte, mit alkottunk.
-Idén Aranyvasárnapon lesz a 12. alkalom, hogy a kőszegi Főtéren főzök 100 adagot és szétosztom. Ez az én jótéteményem a Szeretet ünnepe előtt. Bárki kaphat belőle, élnek is a lehetőséggel. Az Írottkő szállodából is volt már vendégem, hál’Istennek a hajléktalanok is megtalálnak. Teljes egészében saját forrásból, szponzorok nélkül állom ezt a vendéglátást. Kitalálom, hogy mi legyen és megcsinálom. A Huber polgármester úr elismerésképpen minden évben megtisztel, hoz egy kanna bort, egy zsák szaloncukrot, amit a gyerekek tányérja mellé teszek. Az Ádvent időszakában nekem ez jelenti a megnyugvást. Az év közbeni hirtelenségeimre kell ez a lelki balzsam.
Kiss János