Az egyetemi hirdetőtáblán figyelt fel a kőszegi TEKI álláshirdetésére, melyben állategészségőrök oktatására kerestek szakembert. 1983-ban került a Dr. Nagy László igazgató úr vezette iskolába, hiszen mindig vonzotta a tanári pálya is. Olyan tanári közösségbe és olyan diákok közé került, ami sorsdöntőnek bizonyult. Király Csaba és Király Csabáné szakmai felkészültsége, igényessége, mentorálása, Horváth Antal innovatív személyisége, Dr. Szajkó István tanár egyénisége mind meghatározó volt. Már az első tanévtől komoly szakmai sikerként könyvelhette el, hogy bekerültek tanítványai az országos szakmai tanulmányi versenyek első 10 helyezettje közé, néha kettő is, aminek akkoriban komoly tétje volt, hiszen felvételi nélkül kerülhettek be akár az állatorvosi egyetemre is. Ezeknek a kezdeti sikereknek is köszönhető, hogy a tervezett 1 éves kőszegi létből végül 41 év lett és az első munkahelyéről ment nyugdíjba. Küldetéstudatát Tisch Ferenc gondolatával fejezi ki: ”Higgyünk a jövőben, a jövő alakításának lehetőségében. Higgyünk abban, hogy adhatunk, gyógyíthatunk, tehetünk az élővilágért, a Földért, a természetért, az emberiségért, egymásért, magunkért.”
-Felelősek vagyunk az utánunk következő nemzedék boldogulásáért. Tanárként mindig fontosnak éreztem, hogy ne az ellenségüknek tekintsenek a tanítványaim, hanem olyan partnernek, mentornak, aki segít nekik megtalálni a helyüket ebben a nem könnyű világban. Szerencsére, mivel közös az érdeklődésünk, az élővilág, és az elkötelezettség különösen az állatok jólléte iránt, ez nem volt nehéz. Állatorvos, állategészségőr, állategészségügyi technikus, mezőgazdász, lovász tanítványaimra egyaránt büszke vagyok. Iskolánk Örökös Ökoiskola, ami nemcsak egy cím, hanem tanár és diák számára számtalan feladatot ad, és a szemlélet beépül a mindennapjainkba. Ma már természetes a szelektív szemétgyűjtés, a komposztálás, a spórolás az energiával, a műanyag hulladék csökkentése, mindennek mozgató rugója Illés Péter tanár úr.
-Állatorvosként eleinte szakmai elméleti és gyakorlati tárgyakat tanítottam állategészségőröknek. Ezt a szakmát viszonylag gyorsan megszüntették, őket váltották fel 1987-ben az állattenyésztő és állategészségügyi technikusok, de 2020-ban ezt is törölték. A mezőgazdasági technikusok továbbra is tanulnak anatómiát, állategészségtant, a lovászok szintén, így őket is tanítottam.
-A TEKI-re mindig jellemző volt, hogy kicsit megelőztük a korunkat. A 9. osztályban az első tanítási héten belépő szintméréseket és motivációs mérést végeztünk. Fontosnak tartottuk, hogy támogassuk a tanulókat a tanulásban, ami azért is fontos, mert egyre több az SNI-s, BTMN-es diák. A megfelelő képzések elvégzése után már 1998-ban órarendbe építve taníthattam tanulásmódszertant, azaz a „tanulás tanulását”.
-Nagyon fontosnak tartom a tehetséggondozást is, rendszeresen és eredményesen készítettem fel tanulókat szakmai versenyekre (OSZTV, SZKTV, ÁSZÉV, Guba és Csapó Emlékverseny). Különösen nagy élményt jelent az Országos Állategészségügyi Versenyen való részvétel, amit féléves online versenyzés előz meg, a tavalyi 4. helyezés fantasztikus a többszáz fős mezőnyben.
-A fiataloktól elvárjuk az udvarias viselkedést, de korán kiderült számomra, hogy sem otthonról nem hozzák ezeket az ismereteket, sem az általános iskolában nem foglalkoztak vele. Ezért, amíg lehetett a „szabad sávba” beépítettük a „Viselkedéskultúra” tantárgyat, ami a mindennapok illemtanával foglalkozott, majd később Üzleti protokollt is tanítottam. Nagy élmény volt, hogy az általam tanított diákok e téren is országos sikereket értek el, rendszeresen eljutottunk a döntőig, a legjobb eredményünk az Országos Protokoll Versenyen 2. helyezés volt.
-A szakképzés területén folyamatos a változás. Szerencsére olyan kiemelkedően képzett és innovatív kollégák vettek körül, akik már huszonévesen bíztak bennem, így bekapcsolódhattam a különféle fejlesztésekbe, kísérleti programokba. Ilyen volt pl. az Általános állattenyésztő szakközépiskolai szak állat-egészségügyi és higiéniai ismeretek tantervének írása, vagy az integrált mezőgazdasági szakképzés modelljének kidolgozása, az állat-egészségügyi és higiéniai ismeretek tantárgy tananyagának és tantervének összeállítása. 1990-ben az ún. „Világbanki modell” először valósította meg a jelenlegihez hasonlóan a szakképzési szakaszok szétválasztását szakmai orientációra, szakmai alapozásra és szakmai specializációra. Iskolánk a mezőgazdasági szakmacsoport bázisiskolája lett, melynek keretében tankönyvet írtam, írásvetítő transzparens sorozatot állítottam össze anatómiából.
-1998-ban felvételt nyertem az FVM Országos Szakoktatási Szakértőinek Nyilvántartó Jegyzékébe, majd a vizsgáztatói névjegyzékbe is. Számtalan területen kipróbálhattam magam. Írtam szakmai videofilm forgatókönyveket, központi programok, szakmai és vizsgáztatási követelmények kidolgozásában vettem részt, tantárgyi füzeteket, tanulási útmutatókat készítettem, tankönyveket lektoráltam, tanfolyamokon oktattam. Mindig érdekelt a tudás mérésének és értékelésének módszertana, ez volt a témája tanári diplomamunkámnak is. Iskolánkban már az 1960-as években elkezdődött a feladatlapos számonkérési módszer alkalmazása, 30 évvel később iskolai szinten létrehoztunk egy adatbázist is a témazárókból. A „Feladatlapok az állattenyésztés oktatásához” című kiadvány társszerzője, „Feladatlapok állat-egészségügyi és higiéniai ismeretekből” című kiadvány szerzője lehettem, ami nyomtatásban is megjelent. A több évtizedes mérési és értékelési tapasztalat azért is jelentős, mert jelenleg a szakmai vizsgákon az elméleti számonkérés interaktív módon, számítógépen, tesztfeladatok különféle típusainak megoldásával történik, így a tanulóink vizsgára történő felkészítése nem okoz nehézséget.
Több tankönyvnek voltam a társszerzője és önálló szerzője is. Érdekes végig tekinteni a folyamaton. Az „Állatok egészségvédelme I.” c. tankönyv szemléltetésként fekete-fehér rajzokat tartalmazott és szigorú előírások alapján készült.
„Az állattenyésztés anatómiai és élettani alapjai” címmel a középfokú mezőgazdász szak számára írtam tankönyvet, a Világbanki projekt keretében. Ekkor már több szabadságot kaptunk, ún. munkatankönyvet készítettem, melynek bizonyos részeit a tanulók írták meg és önellenőrzésre szolgáló részei is voltak.
A „Lovak jólléte és egészségvédelme” című tankönyv már színes, a tananyagon kívül témakörönként a motivációt szolgáló „Tudod-e?” és a lovakkal kapcsolatos „Érdekes” c. bekezdéseket és interaktív oktató CD-t is tartalmaz, mely tudásmérésre is szolgál.
Az „Állattartás” c. könyv általános iskolásoknak készült, külön munkafüzet és tanári kézikönyv is tartozik hozzá.
„A gazdasági állatok anatómiája és élettana” c. tankönyv esetében a tananyag nehézsége miatt nagy hangsúlyt helyeztem a miért-ekre. Miért kell, miért érdemes ezt tudni egy mezőgazdásznak? A könyv a tanulás megkönnyítése érdekében sok-sok színes fotót és ábrát tartalmaz.
Fontos tudni, hogy ezek a tankönyvek nem egy csapat munkái. A szerző készíti az ábrák és fotók nagy részét, végzi a szerkesztést, tervezi meg a formai kivitelezést, mindez folyamatos tanulást igényelt.
Ez alól az utolsó munkám kivétel, ami igazi csapatmunka volt. Részt vehettem egy nagyon izgalmas kiadvány elkészítésében, ami a mai kor ifjúságát szólítja meg. A „Szemelvények a modernizált agrároktatásból” c. könyv kiterjesztett valóság technológiával készült, a szöveges és képes tananyagot 2D-s és 3D-s tartalmak, valamint online tesztek egészítik ki, használatukhoz természetesen megfelelő digitális eszközök szükségesek.
-Nagy kihívás volt, hogy osztályfőnöki munkaközösség vezetőjeként dolgozhattam15 évig, majd 3 éven át gyakorlati oktatás-vezetőként. Ezt követően felnőttképzési vezetőként az iskolában folyó felnőttképzés szervezése, irányítása (mezőgazdasági technikus, lovász, lóápoló és –gondozó, lovastúra-vezető, aranykalászos gazda) és oktatóként való közreműködés volt a feladatom több éven át.
2017-ben lejárt Rodler Gábor igazgatói megbízása, aki nem kívánt újra pályázni, majd két helyettese is benyújtotta felmondását. Ebben a válságos helyzetben a fenntartó Illés Pétert kérte fel az igazgatói posztra, én pedig az ő kérésére vállaltam a szakmai igazgatóhelyettesi pozíciót. Minden szempontból nehéz, kihívásokkal teli időszak következett. Nem volt tapasztalatunk az iskolavezetés terén, elkezdődtek a KRAFT program keretében a tankerti, a tangazdasági beruházások, a Harangtorony Szálló kivitelezése, majd az iskola homlokzatának felújítása.
-2019-ben kijött az új szakképzési törvény, ami új Szakmai (Nevelési/Oktatási/Egészségfejlesztési/Képzési) program megírását tette szükségessé az egyéb alapdokumentumok folyamatos felülvizsgálata mellett.
-2020-ban Mesterházy Balázst nevezte ki a fenntartó igazgatónak, ő továbbra is bizalmat szavazott nekem, így nyugdíjazásomig töltöttem be a szakmai igazgatóhelyettesi posztot.
-Különösen mozgalmas volt az utolsó, 125. tanév, melyet végig ünnepi rendezvények tettek emlékezetessé. Számomra a legkedvesebb az öregdiák alumni, azaz a TEKI-s Öregdiákok Baráti Körének megalakulása volt, egy öregdiák találkozó keretében, melynek létrehozását régóta terveztük és mindvégig szívügyemnek tekintettem.
-A jubileumi tanévben házigazdái lehettünk az idei Nyári Evangélikus Pedagógus Akadémiának, melynek díjátadó ünnepségén nem várt kitüntetés ért, megkaptam az Év középiskolai tanára díjat, mellyel a fenntartó Magyarországi Evangélikus Egyház olyan pedagógusok munkáját ismeri el, akik elkötelezetten, kiemelkedően végzik pedagógiai-szakmai tevékenységüket, kimagasló eredményekre sarkallják diákjaikat, öregbítik intézményük, ezáltal evangélikus köznevelési rendszer hírnevét. Nagyon hálás vagyok a felterjesztésért, nagyon örömteli pillanatokat élhettem át.
-A nyugdíjas lét számomra még új. Furcsa, hogy több a szabadidőm, ráérek augusztusban, de természetesen az iskolával álmodok.
-Nagyon szeretek a kertben tevékenykedni, pátyolgatni a néha matuzsálemi korú növényeimet. Imádok ténykedni a konyhában, kitalálni új recepteket, elkezdtem második Családi fényképes szakácskönyvem írását a gyerekeinknek.
-Az iskolától egyelőre teljesen nem szakadok el, óraadóként még találkozom a tanulókkal és a kollégákkal.
Kiss János