Kávészünet Frank Szabolcs egyházközségi elnökkel

Karácsonyváró beszélgetés

Édesapja néhány éve büszkén említette, hogy három fia és tíz unokája van. Közülük négy, a középső fiúé, Szabolcsé. Családi ünnepek alkalmával bizony tizennyolcan ülik körül a nagy asztalt náluk.

Az édesanya a Gyógypedagógiai Intézet pedagógusa volt nyugdíjig, az édesapa mezőgazdasági üzemmérnökként zárta aktív munkáséveit. Ők a régi világban, 1971-ben egyházilag még titokban házasodhattak össze Sopronban. A gyermekeiknek azonban vallásos nevelést adtak, hiszen ezt hozták otthonról. A három fiú életében meghatározóak voltak a csepregi és a szakonyi nyaralások a nagyszülőknél. A búcsúk, a disznóölések, a kerti munkák, a feléjük áradó, óvó szeretet. Közülük csupán Péter viszi tovább a mezőgazdasági vonalat, aki Szabolcs legjobb barátja is. János közgazdász, de szőlészkedik, a világ legjobb humorú embere, Szabolcs pedig a műszaki világban van otthon. A Ford Autószalon szervízvezetője, ahol már 27 éve dolgozik. A Kossuth Zsuzsanna iskolába járt, majd az autószerelő szakmát a 405. Szakmunkásképzőben tanulta. Később technikusi, majd Győrben mesteri fokozatot szerzett. Teodóra lányuk az Árpád-házi Gimnáziumból Győrbe készül gyógypedagógus szakra, Szabolcs fiúk informatikai rendszer-technikusnak tanul. Tamás 6. osztályos, Márton pedig középsős ovis. Mindhárom fiú birkózik a kőszegi egyesületben. Szabolccsal a közelgő karácsonyról, a családjáról, az Egyházközség elnöki feladatairól, a munkájáról és a táncról beszélgettünk.

-Kőszegen is évtizedek óta szép hagyomány az ádvent, a karácsonyvárás tartalommal való megtöltése, megünneplése. Az egyházközség az új plébános úrral az élen, most is lehetőséget ad erre, a vasárnapi ádventi gyertyagyújtásokkal, a hajnali szentmisékkel, a rorátékkal, és az ádventi karácsonyi koncertekkel. Igazán szép meglepetés és öröm volt, hogy László Attila, a székelyföldi énekes, vagy a Városmajori Gimnázium Angelica kórusa angyali koncertjét hallhattuk, majd Pitti Katalin operaénekes művésznő karácsonyváró koncertjében gyönyörködhettünk. Régebben hajnali miséken tele volt a templom. Jó lenne, ha az emberek lelkesedése újra fellángolna, és így készülnének a kis Jézus születésének megünneplésére. Ne a vásárlási lázat és az ajándékozást tartsuk fontosnak, hanem elsősorban a lelkünkben gazdagodjunk.
-A kőszegi egyházközségi testület világi elnöke vagyok. Istentől és az egyháztól kapott küldetésem, hogy a közösség célkitűzéseit együtt megvalósítsuk. A jó gazda gondosságával, a többi tag támogatását élvezve vigyázzuk és óvjuk egyházközségünk értékeit. Igyekszünk sokakat bevonni a munkákba, különösen most, a nagy felújítások kapcsán. Rendet teremtünk templomaink körül, legutóbb lomtalanításon vettünk részt. A plébános úr felügyelete mellett minden felesleges holmi eltávolításra került. Bejártuk a Jézus Szíve templom tárolóit, a Szent Jakab templomot, és végül a Plébánia melléképületeit. Mindenki, aki ott volt, szívügyének tekintette a rendrakást. Azt gondolom, hogy a jó ügy kovácsolja jó közösséggé az embereket. Végül az esti mise előtt -akik végig kitartottunk- megnézhettük a részben már megújult Plébánia épületét. Nagyon ízlésesen, a múltbéli értékek helyreállításának szem előtt tartásával, ötletes megoldásokkal, a műemlékvédelem szigorú felügyelete mellett, hatalmas munka befektetéssel szépül meg a ház a plébános úr irányításával.
-Dr. Perger Gyula érkezését nagy várakozás előzte meg a hívek részéről. Már 2010-ben hallottuk hírét, akkor még Rómában folytatta tanulmányait. Porpáczy József gyögyösfalui esperes büszkén említette a tehetséges fiatal papot, aki az ő szárnyai alól kelt hivatása útjára. --Számomra meghatározó pont volt, ahogy a legelső szentmisén bemutatkozott. Úgy éreztem mintha régről ismernénk egymást. Nagyon gyorsan kapcsolatot tudtunk teremteni az első egyházközségi gyűlés alkalmával. Fiatalos lendülete, világlátott egyénisége, műveltsége nagyon jó minta az egyházközségben. Közösségteremtő munkája példaértékű. Reméljük, az ő hozzáállásának is köszönhetően szépen megújulnak templomaink, amihez nagyon sok támogatás kell. Hiszen Isten országa -ha nem is e világból való- ebben a világban van, és igényli az anyagiakat.
-A nem régen volt lakossági fórum a templomban, a megújult Fatimai szentmise, Wittner Mária tanúságtétele és még sok minden más megelégedéssel töltött el mindannyiunkat. Régóta egy ilyen összefogásra várt a kőszegi egyházközség, amelyért hálásak vagyunk, s ebben a munkájában szeretnénk aktív partnerei és segítői lenni Plábános úrnak.
-A templomhoz a valláshoz való vonzódásom már gyerekkoromban kialakult. Lenyűgöztek a szép templombelsők, a falak díszítései, a tágas terek, a ragyogás, mely sejtetni engedi Isten jelenlétét. A Jézus Szíve-templom ajtaján belépve csodálatos élményben van részünk. Az ólomüveg ablakokon beszűrődő fény, a misztikus félhomály megállásra, elmélyülésre késztet. Megmagyarázhatatlan érzés kerít hatalmába. Amerre járunk az országban, útba ejtjük a templomokat, részt veszünk a szentmiséken, hogy ezt az érzést minél többször átéljük. Élmény találkozni ismerős és ismeretlen papokkal és hallgatni a tanítást. Legutóbb sváb misén voltunk Csókakőn, nyáron Lentiben jártunk Bence atyánál, de voltunk Pákán is Csaba atyánál. Mindketten Kőszegen végeztek korábban szolgálatot.
-Testvéreimmel megkeresztelkedésünk, bérmálásunk titokban történt. Édesanyánk tanárnő volt és az akkori rendszer nem vette jónéven, ha a tanárok templomba járnak. A hitre szüleim, nagyszüleim neveltek. Apai nagyszüleim Csepregen laktak. Nyaralás alatt templomba jártunk, és imádkoztunk reggel délben és este. Papa kezdte az imát, és mi áhítattal folytattuk, összekulcsolt kézzel. Gyönyörű emlékeim vannak a Boldogasszony kápolnánál tartott búcsúi misékről. A csepregi nagytemplomban az első sorban kellett ülnünk. Mögöttünk a férfiak, másik oldalon az asszonyok. Ha véletlenül hátra fordultunk, a szigorú tekintetekből tudtuk, hogy nem szabad. Szakonyi nagyszüleim is nagyon szerettek minket. Minden nyáron nyaraltunk ott is. Mama imái kísértek életemben, megmentettek nehéz helyzetekben, sokszor éreztem, hogy velem van. Gyönyörű gyerekkori élményeim kapcsolódnak nagyszüleimhez.
-Feleségem, Szilvia kőszegi munkahelyen dolgozik. Ő a család szíve. Rendelkezik azzal a zseniális képességgel, amellyel bensőséges kapcsolatot teremt, szülők és gyermekek között. Teljes odaadással szolgálja a családot. Kész bármilyen fáradozást és áldozatot vállalni. Minden helyzetben igyekszik a legjobban ellátni négy gyermekünket, akik között kisgyermek és kamasz is van. Ő családanya, a szó klasszikus értelmében. Nemcsak főz, mos, takarít, hanem lelki támasza is minden családtagnak. Gyermekeink az Árpád-házi Szent Margit iskolában tanulnak, tanultak. Nemcsak a tanulásban, hanem a lelki életben is segítik őket, amiért mi nagyon hálásak vagyunk.
-Karácsony előtt az adventi naptár mellett az adventi koszorúval beköltözik otthonunkba a karácsonyvárás hangulata. Kezdődik a karácsonyi takarítás, ajándékvásárlás, csomagolás. Feleségem mézeskalácsot készít, a tésztát és a díszítést a gyerekekre bízza. Illatától elvarázsolva kicsit több beszélgetéssel fények gyújtásával, várjuk a csodát. Együtt részt veszünk az éjféli misén, melyen kisebb korukban a nagy gyerekeink, rendszerint minisztráltak is.
-Szakonyi dédapám kovácsmester volt. Példaképem, nagyapám megtanulta és folytatta a mesterséget. Lovakat patkoltak, szekér kerekekre raktak kerékabroncsot. Aztán a szekereket felváltották az autók, a kovácsokat az autószerelők. Én már ennek a szakmának a képviselője vagyok, de génjeimben jelen van az ősi mesterség hatása. 1994 óta a szombathelyi Ford Strauss Autószalon szerviz vezetőjeként, vizsgabiztosként és kárszakértőként tevékenykedek. Tanulók gyakorlati képzőhelye is vagyunk. Fontosnak tartom, hogy legyen megfelelő szakember utánpótlás. Az utóbbi hetek hónapok Mestervizsga jegyében teltek. Nagyon jó a kapcsolatunk a szombathelyi kamarával és a Savaria Technikummal. 2018- ban felkérést kaptam mestervizsga bizottság elnöki feladatainak ellátására. Idén Zalaegerszegen, Szombathelyen és Nagykanizsán 19 autószerelőt avattunk mesterré. Nagyon érdekes találkozások, izgalmas szakdolgozatok, és az autószerelés összes rétegéből érkező szerelőkkel való találkozás tette színessé az elmúlt időszakot.
-Bárhova tekintek a világban, azt látom, hogy a népi hagyománynak, táncnak, zenének óriási összetartó ereje van minden egyes kultúrában. Kőszegen sincs ez másképp. Anikó néni és Laci bácsi heti többszöri próbán tanítja a kicsiket és nagyokat. Pár éve alakult a Senior Táncsoport, mely a gyermekeit tánc közben néző, és a tudásukra irigykedő szülőkből alakult. Mindig csodáltam három nagy gyermekünket tánc közben. Nagyon szimpatikus , ahogy megtanítják őket a játékos alapoktól egészen a Mezőségi, Kalocsai, vagy Györgyfalvi táncokra. Gyönyörű, kézzel készített ruhák, eredeti bőr cipők és csizmák, pont olyanok, mint amit nagyszüleim is hordtak. Gyerekként is csodáltam a hangszereket, jártam zeneiskolába, csellón játszottam, talán ez is közrejátszott hogy kedvelem a népzenét. Örülök, hogy részese lehetek ennek a nagymúltú, hagyományőrző közösségnek. Öröm látni, hogy milyen harmónia van a különböző korosztályok között, ha közös a cél. Remek hangulat van mind a próbákon, mind a fellépéseken. Általuk eljutottunk a Budapesti Táncház találkozóra, Csopakra és Karádra néptánc táborokba, falunapokon léptünk fel. Gyermekeink közül már csak Teodóra lányom táncol. Nagy tisztelettel és fegyelemmel műveli a tánc felszabadító örömét, és nem mellesleg kiváló testmozgást is biztosít számára. Napjainkban a személyes találkozások kihalófélben vannak, és erre a koronavírus csak még jobban ráerősít. Azt gondolom, hogy kapcsolatainkat a közösségi oldalak helyett személyesen kellene megélnünk, amihez kiváló lehetőségeket ad például a táncsoport és a kőszegi birkózás. Hiszen ezeknek a közösségeknek kapcsolatteremtő erejük van, így talán gyógyírként szolgálhatnak erre a problémára. Fontosnak tartom, azon munkálkodni, hogy a múlt értékeiből minél többet adjunk át a jövőnek, gyermekeiknek.