Kávészünet Grisnik Petra színművésszel
„Jövőre veled ugyanitt?”
A Kőszegi Várszínházba járóknak Grisnik Petra neve nem ismeretlen. Tíz éve már fellépett a Nem élhetek muzsikaszó nélkül című produkcióban. A színház tavalyi saját produkciójában, a Csoportterápiában is szerepelt, most májusban pedig a karantén időszakban Grecsó Krisztián Vera című művét vitte színpadra.
A Kőszegi Várszínházba járóknak Grisnik Petra neve nem ismeretlen. Tíz éve már fellépett a Nem élhetek muzsikaszó nélkül című produkcióban. A színház tavalyi saját produkciójában, a Csoportterápiában is szerepelt, most májusban pedig a karantén időszakban Grecsó Krisztián Vera című művét vitte színpadra. Az előadás kuriózuma, hogy maga dolgozta át, és egyes szám első személyben adta elő a monológot. A veszélyhelyzetre tekintettel civil közönség nélkül, kameráknak játszott, a felvétel kizárólag dokumentációs céllal készült, nem lesz nyilvános. Akik pedig beférnek a Lovagterembe augusztus 10-én -akkor tűzik ismét műsorra- élőben is élvezhetik a remek előadást. Hálával említi Gelencsér Ildikó nevét, akinek a fejéből a regény olvasása közben pattant ki az ötlet: - ezt Petrának kell előadnia! Olvasom a könyvet, látom az arcodat és hallom a hangodat. Mintha Grecsó rólad mintázta volna Verát –mondta neki a telefonba. Grisnik Petra játszott már Szombathelyen a Weöres Sándor Színházban is A nyolc nőben, amit a férje rendezett. Az év eleje óta futó Drága örökösök című sorozatban is láthattuk. Mire e sorok megjelennek már Az öreg híd alatt című darabot is bemutatták. Sajnos, csak egyszer. De ez az előadás is rögzítésre került. A tervek szerint jövőre ez lesz a kőszegi várszínház saját produkciója. Mint ahogy a Verát, úgy Az Öreg híd alatt című előadást is Göttinger Pál, Grisnik Petra férje rendezte. Az utóbbit ráadásul ő is írta. Petra horvát nemzetiségű, Pécs mellől származik, a Kaposvári Egyetem színművészeti szakán végzett. A városban három évet a főiskolán, hatot pedig a Csíky Gergely Színházban töltött. Egy ideje a Junior Príma-díjas és Nagymama-díjas színésznő szabadúszó. Örül, hogy végre kimozdulhatott a járvány miatti bezártságból. Elmondása szerint szociomán-típus, aki teljesen függ a környezetétől. Furcsa volt az on-line kapcsolat a szerepeivel, meg a barátaival. Ezalatt döbbent rá, hogy milyen szuper élete van, pontosabban volt a karantén időszak előtt és mielőbb azt kéri vissza, azt szeretné tovább élni. Férjével a kényszerű bezártság inkább ünnepély volt, hisz munkájuk okán oly keveset voltak együtt. Óriási öröm, hogy ezúttal a férje írta és rendezte darabban is együtt játszanak.
-Mostanában a karantén időszakon kívül főleg Budapesten dolgozom, de megfordultam már számos vidéki színházban, melynek megvan a maga bája, rengeteg új embert ismertem meg. Jót is tesz a színésznek, ha nem mindig ugyanazokkal a partnerekkel lép fel. Itt Kőszegen is ahányan vagyunk, annyi színházból jövünk. A nyári színháznak az a lényege, hogy valami örömteli dolog szülessen, hogy közönségbarát szórakoztató előadás legyen, amit nézni is jó, de csinálni is. Legyen benne sok humor. Min tudunk a legjobban nevetni? A szélsőségeken! A karakterformáláshoz is olyan löketet ad a színésznek, amik a kőszínházban nem biztos, hogy megvannak, mert ott más körülmények között születik egy produkció.
-Az Ördögkatlan Fesztivál -egyik helyszíne Nagyharsány, számos más falu mellett - is elmarad a nyáron, helyette őszre terveznek egy 4-5 napos rendezvényt. Kicsit az is más lesz, mint minden az idén, de a lényeg, hogy együtt legyünk, megöleljük az ismerőseinket és jól érezzük magunkat. Így vagyok Kőszeggel is. Vannak olyan helyek, amelyekhez közeledve gyorsabban ver az ember szíve és izgatott lesz. Amikor meglátom a Kőszeg táblát, mindenem lelassul, megnyugszom és azt érzem, nagyon biztonságban vagyok. Itt mindenkinek fontos, hogy én jól érezzem magam, otthon érezzem magam és tényleg otthon tudom érezni magam. Nagyon különleges érzés. Azért is, mert olyan nagyon ritkán van, hogy az ember olyan csapatban dolgozik, ahol mindenki csak azért van, mert itt szeretne lenni, sehol máshol.
-Az idei kőszegi várszínházi saját bemutatónk Az öreg híd alatt címet viseli. A férjem írta a darabot, ő rendezi és szerepel is benne, ő az öreg vikárius. A történet nagyon hétköznapian indul egy kis írországi faluban a kocsmába, amely Mrs Flannigan tulajdona. Megismerjük a helyi lakosokat, mint az ivó öreg „bútordarabjait”. Mindenki idejár, mindenki ismer mindenkit. Csipkelődnek, ugratják egymást, számonkérnek, de mégis nagy szeretet és összetartás van közöttük. Abban a pillanatban, amikor a darab kezdődik, óriási vihar tombol. Leszakad a bekötőút és nem lehet a fault elhagyni. Odajönni is csak egy nagyon veszélyes tengerparti ösvényen lehet. (Többször elhangzik, hogy ott életveszélyes közlekedni.) Az eseménytelennek tűnő, elszigetelt kis településen aztán váratlanul felbukkannak rejtélyes idegenek, akik valószínűleg a veszélyes ösvényen jöttek. Vajon miért kockáztattak? Közben előkerül a falu egyetlen hajléktalanja, akit a víz kiönt az öreg híd alól. A többiek pátyolgatják, bátorítják. Lassan kiderül, az idegenek rejtélye, mely mindenkire hatással lesz. Megjelenik egy nagyhatalmú ember, akire senki nem számított. Ezen bonyodalmak tanúi vagyunk. Végül amire az egész cselekmény kifut, abban a pillanatban, hogy valahogy az ő életük is megváltozik, más vágányra terelődik, bemondja a rádió, hogy elfogadták a brexitet. És mostantól minden másképp lesz, de senki nem tudja, hogy lesz az a másképp. Itt van vége az előadásnak.
-Akit én alakítok a darabban az Mrs Poltergeist, -magyarul Kopogószellem- , a kocsmatulajdonos,valójában mrs. Flanningan anyósa, de egyszerűen szólítsuk csak nevén, Pötyi mamának. Egy nyolcvan körüli asszonyság. Korban távol áll tőlem, de imádom a személyiségét, egyáltalán nem tartom pejoratívnak, ha valaki karakterszínész. Óriási empátiával, érzékenységgel igyekszem - hogy sikerül-e, azt döntse el a néző- tőlem távol álló karakterek bőrébe bújni. Szeretem, hogy ki lehet találni, hogyan mozog, hogyan beszél, milyenek a gesztusai, hogyan nyúl a tárgyakhoz, hogyan viszonyul a többi emberhez. Pötyi mama abban is különleges alkat, hogy a hőskorban még az IRA-nál volt, félkatonai múlttal rendelkezik. Kemény asszony, meggyötörte az élet, de ő az, aki mindenen túlteszi magát, a jég hátán is megél és egy elpusztíthatatlan bölcs öregasszony. Tulajdonképpen a háttérből mindenkinek vágányon tartja az életét és akármi is van, rendet vág. Ő hosszú életében azt tanulta, hogy az életben mindig menni kell előre, nem szabad beleragadni, nem szabad sajnálkozni, nem szabad feladni, nyomni kell. Kemény jellem. Nagyon kedvelem őt. Elárulom, a figurának volt is egy kis előzménye. Egyszer azon gondolkodtam, hogy milyen öregasszony leszek. Mondtam a férjemnek, hogy egy olyan néni szeretnék lenni, aki nem Petra néni -mert az nagyon béna- hanem legyek Pötyi néni. A gyerekek az utcában majd rám kiabálnak és egy agyon dohányzott hangom lesz, kicsit mogorva, de nagyon szeretnivaló, mindenben rendet vágok, majd a tornácon pöfékelek. Kicsit ez ihlette a Palit, amikor megformálta Pötyi néni alakját. Nagyon jó érzés, az ember ritkán jut ennyire szélsőséges karakterhez. Nagyon be lehet dobni a gyeplőt, nagyon nagy energiát lehet beletolni, nem apróságokon múlik, hanem nagy gesztusokon.
-Születési hibám az optimizmus és a vidámság. Boldog vagyok ezért az egy előadásért is. Úgy mentünk neki, hogy most ezt a fióknak csináljuk, és annál ez az egy is sokkal-sokkal jobb.
És akik most nem tudták megnézni a darabot, vigaszul elmondjuk, hogy jövőre a Kőszegi Várszínházban nyolc alkalommal játsszák Göttinger Pál: Az öreg híd alatt című komédiáját. Tehát jövőre veled ugyanitt!
Kiss János