Kávészünet Hidegh Lajos nyugdíjas igazgató úrral

Egykori kollégái arra a kérdésre, hogy mi volt a kőszegi Balog iskola - lassan negyedszázada nyugdíjas – igazgatója sikerének a titka, egybehangzóan sorolták az „okokat”. Szigorú, követelő, következetes, példamutató, újító, a gyermeket szerető, a pedagógust tisztelő és munkáját elismerő, megbízható, kiszámítható vezető volt. Ezzel a munícióval felkeresve töltöttünk együtt több kávészünetnyi időt az igazgató úrral, 58 éve hű társa, Ildikó tanárnéni vendéglátó gondoskodását élvezve. Nyugdíjas éveit főleg idehaza, nyáron vonyarcvashegyi nyaralójában, a képzőművészetnek hódolva, vagy Győrben Attila fiúk és unokájuk családja körében tölti. Igazgató úr rákapott a grafika, a rajzolás ízére. Ildi néni pedig a kalotaszegi írásos varrottas készítésére. Egyáltalán nem panaszként említi, voltak már kórházas időszakai is. Egykori munkatársai megjegyzéseit jóleső érzéssel konstatálta, önfegyelme azonban az iskolai munka számbavételét, a közösen elért sikerek felelevenítését forszírozta. Szakonyból indult az életbe 1943-ban szó szerint gyalog, az elemi iskola után Csepregben végezte a polgárit. Gyalog, mert más módon nem tudott bejárni, naponta 6 kilométer oda, hat vissza. Ez jelentette a kiugrási lehetőséget. Tanítóképző, vagy kereskedelmi iskola volt a lehetőség. Sopronban kezdte az Evangélikus Tanítóképzőt. Államosítása után érettségit tett, majd tanulmányait Pécsett folytatta matematika - kémia szakon. 1953-ban került a pécsi főiskoláról Kőszegre, 60 éve -1954-ben- diplomázott. Tavaly kapta meg a Gyémánt diplomát.
-Tizenöt évet tanítottam, mielőtt igazgató lettem. Ismertem a testületet, a gyerekeket, ők is engem, 1967 augusztus elsején kezdtem meg vezetői munkámat, egy éves megbízás után kineveztek. Csak a hetvenes évektől kérték ki a kollégák véleményét, ez az időszak már a demokratizmus csíráját engedte sejtetni. Ötször mentem át a szűrőn, mindig egyhangú volt a támogatásom, az utolsó ciklust egy tartózkodással kezdtem meg. Utána már a nyugdíj következett.
-Vegyük számba igazgatói ténykedésed főbb állomásait.
-Sok mindent elvégeztem, sok mindent nem tudtam megcsinálni. A régi Balog a Fiú Tanítóképző kollégiuma volt 1958 előtt. Tanításra nem nagyon alkalmas épület. Már ekkor felmerült, hogy kell egy új iskolát építeni. Pénz nem volt rá, csak 1988-ban, akkor is kevés, mert csak 8 tanteremre tervezték. Volt tanítványom Szövényi Zsolt segített bennünket támogatáshoz jutni. Preininger Ferenc tanácselnök úr adta át az épületet, a tornatermet meg Básthy Tamás polgármester úr. A legnagyobb örömöt az új iskola megépítése jelentette. A tornaterem átadása után nyugdíjba mentem, Andrásfalvy Bertalan oktatási miniszter Kiváló pedagógus kitüntetést adott át a Parlamentben.
-Az elismerés azonban inkább a szakmai munkát díjazta.
-Ebben benne volt az is, hogy a kötelező orosz nyelv mellett megkezdtük a nemzetiségi német nyelv oktatását. Nagyon jó tanárokkal tudtam megvalósítani, Szövényi Frici bácsi, meg a Hammerné kezdte, aztán Cser Márta és a Kelemen Marika folytatta, én magam is besegítettem. A cél az volt, hogy a nyolcadikosok tegyenek alapfokú nyelvvizsgát. Ma már ott tartanak, hogy 8-10 tanuló minden évben középfokú vizsgát tesz. Még 1978-ban a német oktatás kapcsán megkeresett bennünket stájerországi Voistberg iskolája kapcsolatépítési céllal. Később testvérvárosunk, Vaihingen an der Enz már a diákcserével a nyelvoktatásba is bekapcsolódott
-A számítástechnikai oktatás is példaértékű volt a Balogban.
-Tóth Zoltán Győrben végzett, fiatal tanárként kapta a feladatot. Pénzünk nem volt. A megszűnt iskolatelevízió készülékei voltak a képernyők, Commodor gépekkel indultunk. Számítógéptermünk lett. Mindenki a csodájára járt. Még az előző rendszerben volt, hogy az iskolaépületet pályázati pénzből teljesen korszerű világítással szereltük fel. Úgy hagytam ott az iskolát, hogy már egy kis pályázatfigyelő és író stáb működött, a számítástechnikát is teljes pályázati pénzből modernizálták.
-Az iskolaotthonos rendszer kidolgozása, bevezetése is a nevedhez kapcsolható.
-Szerettem volna a gyerekeknek szebb iskolai élményt nyújtani. Fárasztó reggeltől késő délutánig ugyanabban a padban ülni és hagyományos módon ismeretekhez jutni. Ez hosszabb, mint egy gyári műszak. Eleinte magunk kezdtük az ebéd utáni csoportbontásos kultúrfoglakozásokat, választhattak, hogy melyik terembe menjenek, mesehallgatásra, filmvetítésre, játékra, vagy sportra. Előrelépés volt, amikor segített rajtunk a művelődési ház, meg a városi könyvtár. Közösen elterveztük az éves foglalkozásokat. Közel volt mindkét helyszín, de mégis kimozdultak az iskola épületéből. Nagy lépés volt ez a hagyományos napközis foglalkozás szervezéséhez képest. Aztán a szakirodalmat tanulmányoztuk, volt egy német Ganztagschule című munka, amely az egésznapos iskolát írta le, de az már a gyári munkára készített elő. A gondolat, hogy szervezzük át a gyerekek egész napját, nagyon szimpatikus volt a kollégáknak is. Másfelé is kutakodtunk. Budapesten a Szív utcai, meg a Lónyai utcai iskola volt közel az elképzelésünkhöz. Egy makói konferencia után, annak dokumentumai birtokában 1970-ben indítottuk az iskolaotthonos osztályokat. Nem volt kötelező, a kollégák az óvodai tájékoztatón ismertették a módszerünket és az iratkozott hozzánk, aki tudatosan választott bennünket. Első évben a város 110 elsőséből kilencvenet hozzánk irattak. Gyorsan bevezették a másik két iskolában is, de egyikben sem sokáig működött. Ez a program a megyében Kőszegen startolt. Erre sikerült bérfejlesztést is szereznem. Anyagilag is megbecsültük azokat, akik ebben részt vettek. Nagyon komoly és rendszeres pedagógiai ellenőrzés és szakfelügyelet kísérte figyelemmel a munkánkat. A módszert ismertető szakmai írásomat a Pedagógiai Szemle is leközölte. Majd a Pedagógia Írásokban is megjelent. Voltak aggályok, miszerint az egész napra elosztott tantárgyak tanulása kiemríti a gyerekeket. Ezt a Bourdon teszt megcáfolta. Bebizonyosodott, hogy a gyerekek reggeli figyelemkoncentrációja délutánra sem csökkent észrevehetően.
-A nyári táborozások is emlékezetesek.
-A Balaton körül, változó helyszíneken sátortáboroztunk. Pedagógusok, középiskolás, volt tanulóink jöttek táboroztatni. Felejthetetlen élmények ezek. Egyik tanítványom, ma magasrangú minisztériumi tisztviselő kérdezte nemrég, hogyan tudtunk mi ideológiamentes úttörőtáborokat csinálni. Pedig nem ez volt az elvárás, akkor, amikor az éjféli miséről kijövő pedagógus nevét egy megfigyelő felírta és görcsösen várta a napok múlását, mikor kérik számon ezt a „bűnét”.
Mostanában sokat foglalkozom a Kőszegről elindult Schneller István pedagógus életével és vele együtt vallom, hogy pályámon mindvégig „Gyermekkorom álmai, ifjúságom vágyai a tanári pálya felé vonzottak. E pályán Isten kegyelméből évek óta működve, s felismert hivatásomat teljesítve leltem és lelem boldogságomat, s részesülhettem még ezen felül azon nagy szerencsében, hogy számos hallgatóm lelke szívesen és bizalmasan részt vesz a hivatásteljesítéssel járó felemelő érzelmemben.”
Kiss János

A Kőszeg és Vidéke cikk bővített változata