Kávészünet Horváthné Kutasi Máriával
A bencés hagyományok folytatója az első női igazgató
Kissomlyóról származik, az alsó tagozatot szülőfalujában, a felsőt Dukán járta. Jó tanuló volt, ennek ellenére nem volt egyszerű, hogy a szombathelyi Kanizsai Dorottya Gimnáziumban folytathassa tanulmányait. A 60-as évek második felében alapították a vidéki gimnáziumokat, Jánosházán lett volna a körzet szerinti középiskolája. Kellett egy kis segítség, hogy a megyeszékhelyre kerülhessen. Német tagozatos osztályban érettségizett. Budapesten, az Eötvös Loránd Tudományegyetem matematika-fizika szakán szerzett középiskolai tanári diplomát. Másodéves korában tanulmányi szerződést kötött a Megyei Tanáccsal. Négy évig kapta az ösztöndíjat. Ötödéves korában két szombathelyi állás és a kőszegi gimnáziumi közül választhatott. Ebből kerekedett ki az 1977 óta folyamatos - idén 40 éves - Jurisich gimnáziumi tanári, igazgatóhelyettesi, igazgatói, majd ismét tanári pálya. Ennek kapcsán idézzük fel egy tartalmas, gazdag pedagógusi életút főbb állomásait, azokban a tanárnő szerepét. Beosztott tanárként összesen 16, igazgatóhelyettesként 9, igazgatóként 15, évet töltött a Jurisich falai között. 1948-ban érettségizett az utolsó Bencés Gimnáziumi osztály. Egyik osztálytalálkozójukon megígérte a volt diákoknak, hogy a tablójukat az első emeleti folyosóra helyezik el. A többi meglévő bencés tabló szintén a folyosókon és a díszteremben látható. Horváthné Kutasi Mária az egykori bencés tanárok közül Solymos Szilveszterrel és Jáki Zénóval találkozott. Utóbbival annak haláláig tartotta a kapcsolatot. Zénó atya 2006-ban járt a gimnáziumban, megnézte a Szent Imre-képet is, a díszterem ékességét, amit az államosítástól kezdve befalazva őriztek 2005-ig. A Bencés Rend által fenntartott gimnázium 1948-ig viselte Ferenc József nevét. Azután is igyekezett minden igazgató őrizni az intézmény szellemiségét, a tudós tanárok alkalmazásával, a tudás megalapozásával, az egyetemi továbbtanulásra való felkészítéssel. Nem véletlenül birtokolja ma is a megye egyik legjobb gimnáziuma címet. Volt német nemzetiségi tagozat, ahol több tárgyat német nyelven tanultak a diákok. A rendszerváltozást megelőzően másod-, harmadgenerációs diákok érkeztek vissza az óhazába magyarul tanulni. Persze a reáltárgyakat és a matematikát angolul is kellett tanítani. A idegen nyelvi tagozatok (német, orosz, majd az angol) mellett -1987-re- kialakult a reál-vonal, a biológia-kémia tagozattal.
-Számomra ez nagyon kedves volt, mert matematikából is nagyon jók voltak a tanulók, lehetett velük szárnyalni. Az utolsó osztályom 1991-ben érettségizett, német tagozatos volt, válogatott gyerekekkel. Ahogy nőtt a gimnáziumok száma a megyében, úgy kellett kitűnnünk újabb és újabb programokkal. Az idegen nyelvi tagozatot módosítottuk, idegenforgalmai ismereteket is tanítottunk utazás és turizmus tantárgy bevezetésével.. Már helyettesként is részt vettem a magyar-angol két tanítási nyelvű tagozat előkészítésében, majd elindításában. Az előkészítő évfolyamon 18 órában angol nyelvet tanulnak a diákok, elkezdjük a matematika angol nyelven való oktatásának az alapozását, van második idegen nyelv is, és a készségtárgyak közül testnevelés, ének, rajz is, hogy kicsit oldjuk a gyerekek terhelését. A második évtől matematikát, fizikát, földrajzot és kémiát tanítunk angol nyelven. A végső cél az, hogy e tárgyak közül kettőből angolul érettségizzenek, angol nyelvből emelt szinten és így a felsőfokú nyelvvizsgával egyenértékű érettségi bizonyítványt kapnak. Ez az ezredfordulón igen „nagy mutatvány” volt, nagyot emelkedett az ázsiónk. Vas megyén kívülről is, a Balaton felvidékről, Ajka, Mosonmagyaróvár környékéről voltak és vannak diákjaink. Nagy vonzerőt jelentenek a családi kötődések, többgenerációs iskola vagyunk. Nagyszülők, szülők, rokonok jártak ide és ennek alapján is választanak bennünket. Akár távoli vidékről is elhozzák a gyermekeket, unokákat, rokonokat. De fontos tényező a kortársak vonzása is. Nagyon sok jó képességű diákot kapunk Sárvár, Celldömölk környékéről is. Az eredményekben benne van a nevelőtestület szellemi potenciálja is. A legújabb mérések alapján a többszáz gimnázium sorában a 64. helyen vagyunk. Nagyon a komplex az eredményesség mutatója, hiszen a tanulók kompetenciáit, az érettségi eredményeket, a felvételit és a nyelvvizsgák eredményességét méri. Ebben a rangsorban csak egy Vas megyei gimnázium előzött meg bennünket. Iskolánk szellemiségének a garanciáját abban is látom, hogy nagyon sok olyan tanár kollégánk lett, akik korábban a tanítványunk volt.
-A nyelvi előkészítő évfolyammal induló képzésünk abban különbözik a két tanítási nyelvű tagozattól, hogy a második évtől magyarul tanulják a tantárgyakat, de a felsőbb évfolyamokon megmarad a heti ötórás angol. Helyi tantervünkbe becsempésztük az informatika emelt szintű oktatását már a nulladik évfolyamba is. Így a tanulóknak lehetőségük nyílt arra, hogy a gimnáziumi tanulmányaik során ECDL vizsgát tegyenek, majd informatikából nemzetközi középfokú vizsgabizonyítványt szerezzenek. Iskolánk egyben vizsgáztató hely is lett.
-Ne feledkezzünk meg az Arany János Tehetségprogramról, mely a megyében egyedül a Jurisich Gimnáziumban működik és tény, hogy ebbe is igazgatóságod alatt kapcsolódtatok.
-Valóban a kéttanítási nyelvű tagozat, a nyelvi előkészítő is, és az Arany János Tehetség gondozó program is az én igazgatóságom idejére datálódik. Ez utóbbit a Bencés-hagyományok folytatásának gondolom, mert az idea az, hogy a valamilyen szempontból hátrányos helyzetű, de jó képességű gyerekeket karoljuk fel. Ahogy a bencés diákok szokták mesélni a találkozókon, ez náluk is fontos volt. A szerényebb anyagiakkal bíró falusi családok gyerekeit legtöbbször a helyi pap és az igazgató-tanító fedezte fel, majd támogatta a továbbtanulását. Talán az sem utolsó szempont, hogy magam is falusi iskolából kerültem a nagyvárosba, majd a budapesti egyetemre. Nekem ez így a lelkemnek való program volt. A tagozaton szintén emelt óraszámú oktatás van angolból és informatikából. Az tanulás kibővül személyiségfejlesztéssel, tanulásmódszertannal. Ennek a tehetséggondozó programnak, - országos szövetségnek - megyénként csupán egy gimnázium a résztvevője. Minden más megyéből a megyeszékhely elit gimnáziuma vesz részt a programban. A mi intézményünket négy Vas megyei pályázó közül választották ki. Nagyon jó „ társaságba” kerültünk. A tanárok egy része a kéttanítási nyelvű tagozatba, a másik része a nyelvi előkészítősbe, a harmadik a tehetséggondozóba dolgozta be magát. Iskolánk jelenleg is regisztrált tehetségpont, akkreditált ECDL vizsgaközpont, elsők között vezettük be a pénzügyi ismeretek tanítását
-Bencés hagyomány a Madarak és fák napjának megünneplése is. Ezt annyiban újítottuk meg, hogy a ballagás előtt tartjuk, ez egyben az erdei ballagást április végén. Így a végzősök nemcsak az iskolától búcsúznak el, hanem a Kőszegi hegységtől, a természettől is. Osztályonként más-más útvonalon közelítjük meg az Óház kilátót. A negyedikesek 11 órától egy vidám blokkot adnak elő a kisebbeknek, meg a tanároknak, majd más-más útvonalon visszasétálunk az iskolába. Útközben tartalmas, jó hangulatú beszélgetések zajlanak a diákokkal, például a biológia speciál kollégiumosok növényhatározásokat is végeznek. Megújítottuk a végzősök faültetési hagyományát is az iskola, illetve a kollégium parkjában.
-Egykori diákjaink közül - nem rangsorban - van bíró, NAV igazgató, tanár, orvos, informatikus, mérnök.
-Ha hívtak, mindig elmentem az öregdiákok érettségi találkozójára. Különösen a legalább 50 éve végzettek jönnek nagy nosztalgiával. Igen sokat meséltek, tőlük tudom az 56-os események történéseit, gimnáziumunk tanulóinak szerepét. Különösen Könyves Kálmán tanár úr és Lovassi Klára (Lovassi Andor tanár úr lánya) segített sokat abban, hogy a bencés gyökerekkel kicsit többet és alaposabban foglalkozhattam. Nekik köszönhetem Jáki Zénóval való megismerkedésemet is. Tőlük tudom, hogy 1956. október 23-át követően, a forradalom hírére magyar zászlóval, énekelve átvonultak a gimnmazisták és az ipari iskolások Rőtfalvára a templom előtti térre, az akkor megnyílt határon átkelve. 2006-ban a forradalom 50. évfordulóján az egész iskolával átmentünk a határon. Schwahoffer Gusztáv tanár kollégánk, mint egykori diák mesélte el, hogyan történt mindez félévszázaddal korábban. Ebből hagyományt teremtettünk oly módon, hogy minden évben, oöktóber 23-a hetében a 9. évfolyamosokkal átmegyünk Rőtfalvára és megemlékezünk a kőszegi eseményekről is.
-A találkozókon gyakran megfordultak verbita atyák is, - mint első női igazgató, ráadásul evangélikus - nem tudtam, hogyan forduljak hozzájuk. Tüneményesek voltak, azt mondták egyik sem baj, egy az Isten. A pedagógiai hitvallásom a szeretetteljes szigor, ami talán női mivoltomból fakad. Ami gyermek- és család-pártiságot jelent, azt, hogy mi vagyunk a gyermekekért. Háromszor ötéves cikluson át voltam a gimnázium igazgatója. Három éve járt le a harmadik etap, nem pályáztam, mert már nem tudtam volna kitölteni az újabb öt évet. Hamarosan sokan megyünk egymás után nyugdíjba. Valójában egy új nevelőtestületet kell felépíteni. Ezért a másik nagy indokom az volt, hogy ezt csinálja az, aki hosszabb ideig tud igazgató lenni. Azt gondolom, hogy ez már utódom, Keszei Balázs igazgatói feladata kell legyen. Szükség van frissítésre, új vezetőre. Vezetői időszakomra esett a kollégium épületének felújítása (2014.), a gimnázium alapításának 325. (2002.), és Hunyadi úti épület elkészültének épület elkészültének (1908.) 100. évfordulója. Törekedtünk arra, hogy az évfordulókról méltó módon emlékezzünk meg.
-Mint igazgatót és mint tanárt is megbecsült a társadalom, számos kitüntetéssel ismertek el munkámat. Egyik kitüntetést sem éreztem magaménak! Mindig szem előtt tartottam, hogy az igazgató vezeti az intézményt, sikeres működéséhez kell tantestület, kell egy mögöttünk álló diáksereg és a családi háttér. És nekem ebből mind kijutott… A sikereket, eredményeket mindig közösen értük el. Akinek ilyen kollégái voltak, vannak, sikerre van ítélve. Csak ezt tudom kívánni a következő időszakra is.
Kiss János