Kávészünet Kelemen József színész-rendezővel
Most rendezőként viszi színre a nyarat
Az idei nyáron új rendezője van a Kőszegi Várszínháznak Kelemen József Jászai Mari-díjas színész-rendező személyében, aki a kaposvári színházból érkezett. Egyrészt a híres kaposvári levegőt hozta magával, másrészt új korszakot nyit jelenlétével, ezúttal rendezőként debütál. Nem egészen újonc, hiszen két éve már segítette színészként „színre vinni a nyarat” a Vízkereszt, vagy bánom is én című darabban, ahol Orsinot, az elegáns grófot alakította. A Színművészetit 1986 és 1989 között végezte, Szirtes Tamás osztályában. Rögtön a kaposvári Csiky Gergely Színházhoz szerződött, azóta is ott dolgozik. Színészdiplomája van, a színházhoz is színészként érkezett, de a 90-es évek elejétől kezdve folyamatosan rendez is. Felsorolni is lehetetlen színházi alakításait, tucatnyi filmszerepe volt, ezek közül a kedvence a Portugál, melyet pályatársa, Lukáts Andor rendezett. A kaposvári egyetemen is tanít, korábban művészi beszédet, most színészmesterséget. Ezúttal Kőszegen, a Várszínházban Goldoni Terecske című darabját rendezi. A helyszín egy velencei terecske, a karnevál idején. Anyák és lányok vitatkoznak, veszekednek, perlekednek, civakodnak, torzsalkodnak. Miután mindenki sikeresen összeveszik mindenkivel, két anya (az egyik fogatlan, a másik süket) elhatározza, hogy miután férjhez adták lányaikat, maguk is megházasodnak. Az egyik anya fia szereti a másik anya lányát, ezért a két anya úgy dönt, hogy ebből bizony házasság lesz. Közben az anyák lányai igyekeznek mindenféle trükkökkel viszályt szítani az anyák fiai között – szerelem és féltékenység üti fel a fejét a terecskén. Szó szerint felüti, hiszen a férfiak csípős nyelvük helyett az öklüket használják, miközben a nők tovább veszekednek, perlekednek és torzsalkodnak. Igen, esküvő is lesz! És vacsora! A terecske lakói óriási eszem-iszomba fognak, addig is abbamarad a villongás és a marakodás. Később – még több vita, összetűzés, szóváltás és összezördülés után – a párok egymásra találnak, az anyák megbékélnek, az anyák lányai és az anyák fiai kibékülnek, majd feltehetőleg ugyanott folytatják holnap, ahol ma abbahagyták... A jelmezek nagyon maiak, pontosabban huszadik századiak, a rendező oda helyezi a történetet. Igaz, hogy ennek ellenére nem akarta teljesen maivá tenni, bár ezek a figurák most is megélnének, akár a mieink is lehetnének. A tizennyolcadik század második felében a velencei polgár elvesztette a dolgos életmód, a megbízhatóság, az együttérzés iránti érzékenységét, gondolkodásmódjában az előkelőségek utánzása, a divat és a külföldi szokások majmolása, a költséges nyaralási és szerencsejátékosi rögeszmék kerültek előtérbe… A szombathelyi színészek közül a várszínház történetében először láthatjuk Bajomi Nagy Györgyöt, Sodró Elizát, Hartai Petrát és Jámbor Nándort.
-Ha átfordítanánk Magyarországra, akkor a cselekmény biztos egy „nyóckeres” történet lenne -mondta Kelemen József az egyik próbán.
- Miben különbözik a nyári várszínházi előadás egy kőszínházi előadástól?
- A Várszínház udvarának rendkívül jó hangulata van, az egész hely különleges, és ez a darab nagyon szépen beilleszthető ebbe a környezetbe. Szemben egy kőszínházzal, ahol szélesebb repertoárt lehet bemutatni, itt elvárás az is, hogy a darab igényes, de könnyedebb legyen, esetlegesen zenével. Goldoni nagyszerű, egyetemes szerző, több remek vígjátékkal, reméljük, hogy az előadás a publikum tetszését is elnyeri. Ezt kiváló színészi alakítások, a jó zene és Szalai József díszlete garantálja.
- Hogyan történt a darab kiválasztása?
- Miután Pócza Zoltán, a Várszínház igazgatója felkért, rengeteg darab szóba került. Shakespeare-től jutottunk el Goldoni-ig, egy nagy kanyarral. Goldoni darabjai otthon lehetnek bársonyfüggönyös színházban és a Kőszegi Várszínházban egyaránt. Három nagy vígjátéka, a Chioggiai csetepaté, a Kávéház, és a Terecske közül utóbbi mellett döntöttünk. A másik kettő pár éven belül már bemutatásra került, míg a Terecske 16 éve futott, ez pedig elegendő idő ahhoz, hogy újra műsorra tűzzük. Nem láttam az akkori előadást, de azt gondolom, hogy egyéni módon nyúltunk hozzá, és ha lesz olyan, aki mindkettőt megtekintette, annak nem lesz olyan érzése, hogy „ezt már láttam”. Igazán nagyszerű dolog, hogy egy tízezres lélekszámú városban ennyire magukénak érzik az emberek a színházat, szeretik az itt játszó színészeket, ezért az is fontos volt, hogy ismerős arcokkal is találkozhassanak.

-A próbákon teljes a csapatmunka. A színészek is hozzák az ötleteiket, a poénokat. Látszik, hogy élvezik, amit csinálnak.

- Ez közösségi munka, mindenki hozzátesz valamit, sajátjának érzi az előadást. Igyekszünk a mai korra reflektáló, érvényes művet bemutatni. Nagyon jól állunk, folynak a jelmezes próbák, a díszletet beállítottuk. A július hetedikei premierre minden a helyén lesz, ami azért is fontos, mert nagy az érdeklődés a bemutató iránt.
- A nyári időszak előadásaira komoly feladat a színészek leszervezése. Hogyan állt össze az idei stáb?- Elég nehezen. A színészek az évadok közt is dolgoznak – a munkaszereteten túl - anyagi okokból is. Van, aki filmet forgat, vagy színházi feladata van, már elvállalt valamit máshol. Nem egyszerű, ennek ellenére az idén is sikerült egy erős, ütős csapatot összehozni. Már az olvasópróbán lehetett látni, hogy megtaláltuk a megfelelő embereket.
- Egy alkalmi társulatnál mekkora kihívás a szereposztás?
- Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy az idei csapatból mindenkit jól ismerek. A fiatalok legtöbbjét, vagyis Hartai Petrát, Sodró Elizát, Jámbor Nándit tanítottam, Rózsa Krisztián az osztályomba járt, Szilágyi Csenge pedig az egyik legrégebbi kőszegi társulati tagunk. Epres Attilával még a főiskolás éveink alatt találkoztunk először, ő is a folytonosság képviselője a várszínházban. Takács Kati kaposvári pályatársam, Bajomi Gyurit régóta ismerem. Amikor Zalaegerszegen rendeztem, láttam színpadon Ecsedi Erzsit és Pap Lujzát, bár akkor még nem volt lehetőségem együtt dolgozni velük. Most bepótoljuk ezt a hiányosságot. A muzsikusok pedig Némedi Árpád, Sebesi Tamás és Csíkvár Gábor lesznek, akiket talán szintén nem kell bemutatni a kőszegi publikumnak.
- Reméljük az előadásokra is megmarad a jó idő, csak a csillagos ég lesz majd látható a színpad és a nézőtér fölött. A sikerért, a tapsért mennyit dolgoznak ebben a forróságban, mire összeáll a produkció?
- Napi két próbát tartunk, tíztől- kettőig, majd hat órától tízig, tizenegyig. Előfordul, hogy a társulatból valakinek van más teendője, ilyenkor megnyújtjuk a délelőtti próbát.
- Hogy érzik magukat a városban?
- Úgy látom, hogy a régiek nagyon szívesen jönnek ide vissza. Az újak pedig élvezik azt a szeretetet, amely körülveszi őket Kőszegen. Kiss János

A KÉSV cikk bővített kiadása