Kávészünet Pusztai Gergő háziorvossal
A körzetet soha nem adná fel
Gergő édesapja, Pusztai Szilveszter doktor úr 1974-ben érkezett Hosszúperesztegről. Feleségét egyetemi évei alatt ismerte meg Pécsett. Milyen érdekes, a Kőszegen született harmadik Pusztai fiú, Gergő ugyancsak egyetemi évei alatt -tizenhat évvel ezelőtt- ismerte meg Pécsett a feleségét, gyermekei édesanyját. Nem volt kétséges, hogy a legkisebb gyerek, Gergő orvos legyen. Mióta eszmél, mindig az akart lenni. Ebben meghatározó szerepe volt orvos édesapjának. Iskolás korában csak erősödött benne az elhatározás. A gimnáziumban Keszei Balázs tanár úr és a szombathelyi Baranyai József tanár úr segítette megalapozni a biológiában való elmélyedését, vágyai megvalósulásához. A középiskolás évei végén a körülötte kialakult helyzetnek tudja be, hogy érettségi után két év kihagyás után került be az egyetemre. Ezen időszak alatt ismerkedett meg a mentéssel, közel 2 évig a szombathelyi mentőállomáson dolgozott mentőápolóként. Az itt eltöltött idő a szakmai munkájában óriási előnyt és szakmai gyakorlatot jelentett. De feleségéért és két gyermekéért is ennek a kétévnyi késésnek hálás. A szombathelyi és főleg a kőszegi mentősökkel azóta is jó kapcsolatot ápol. Gergő doktornak két tanító mentora volt az egyetem után, az édesapja és a család jó barátja a szombathelyi háziorvos, Prugberger László. Ő maga három éve a Pécsi Orvostudományi Egyetem Családorvostani Intézetének oktató háziorvos mentora. Jelenleg Nagy Csaba rezidens munkáját irányítja, segíti. Hogyan vélekednek a betegek Pusztai Gergőről? Erre a folyosón, a rendelésre várakozók beszélgetéséből derül fény. Empatikus, jó diagnoszta. Beszélgetésünk során szó esett arról is, hogy milyen volt a kezdet, az édesapja árnyékában.
-Első orvoslással kapcsolatos élményeim 4-5 éves koromra datálódnak, amikor mehettem édesapámmal. Mást elképzelni sem tudtam, nekem mindig ez volt a vágyam, orvos akartam lenni. Általánosban is, gimnáziumban is erre készültem, ahol Keszei Balázs tanár úr volt a biológia tanárom, sokat köszönhetek neki. Az érettségi előtti évben keletkezett akadály sorsszerű volt, akkor kerültem a Bólyais Baranyai József biológia tanárhoz, aki a pályára készülők legendás útmutatója volt akkor is. Az egyetem előtt közel két évet mentőztem, azóta is nagyon jó a kapcsolat a szombathelyi, és a kőszegi mentősökkel is.
-Mennyire gyakori, hogy a kezelés, gyógyulás után visszajelzéseket kap az orvos a betegtől?
-Érdekes, erre valahogy nincsenek az emberek rászocializálódva. Persze, van ilyen is. Jólesett, amikor a Semmelweis-napon odajött hozzám egy anyuka megköszönni, hogy megmentettük a kislánya életét. Aznap ügyletes orvosként én értem oda először kollégámmal és kezdtük meg az ellátását. Mint ügyeletvezetőnek, vannak egyéb tapasztalataim is, sok minden ott csapódik le. Sajnos, sokan azt gondolják, hogy a magyar egészségügyben minden alanyi jogon jár és az ügyelet a háziorvosi rendelés meghosszabbítása, ez bizony sokszor meg nem értést is szült. Pedig az ott dolgozó ápolók és gépkocsivezetők, higgyék el mindent megtesznek a betegekért, amiért itt is köszönet illeti őket. Az ügyelet elsődleges feladata a sürgőségi ellátás biztosítása rendelési időn kívül, de sajnos ezt kevesen veszik figyelembe és többször is előfordult már, hogy az indokolatlan betegellátás miatt nem a bajbajutotthoz ment az orvos vagy csak késéssel tudott indulni. A háziorvos az ütköző a beteg és a kórház között, s nála csapódik le sok minden. Nálam a pozitív visszajelzések kioltják a negatívokat. Ez így helyes, a rendelőn kívül kell hagyni a gondokat. Velem minden rosszat el tud feledtetni egy jó szó, amikor valaki megkér, hadd hozza ide a hozzátartozóját, mert őt is jól diagnosztizáltam. Ezt megerősítheti Jugovics Eszter, az asszisztensünk, aki nélkül a körzet nem lenne körzet. Neki is nagyon hálás vagyok, mert az apuval ketten mutatták meg, hogyan is működik a rendszer a valós életben. Nyilván az ember a saját gondolatait, tanult ismereteit, tudását összeteszi és ettől különbözünk, vagyunk egyéniségek. Az egyetemen megtanultuk, amit tudnunk kell, azt a vizsgán megkövetelik, a szakvizsgán megint csak számot kell adni a továbbfejlesztett tudásról, de a való élet más. Egy kőszegi körzet nem hasonlítható egy pécsihez. A kórházak közelsége miatt a beteg célirányosan keresheti fel a problémájával a szakorvost. Pécsett hasfájással a sebészetre megy a beteg, mellkasi fájdalommal a kardiológiai intézetbe, a gyerek problémáival a gyerekklinikára. Ez így alakult, egyetemi városban az emberek fejében ott van, hogy a körzeti orvost az alapellátás okán keresik fel. Vidéken mindezt a háziorvos látja el, intézkedik mentővel való továbbküldésről, vagy életmentő beavatkozásról.
-Előfordul, hogy baleseti mentésben is részt kell venni, hogy lehet szembenézni a tragédiákkal?
-Aputól megtanultam, hogy a legjobb tudásunk szerint járjunk el, tegyük, amit lehet, de ne vigyük magunkkal haza, mert azt nem lehet feldolgozni. Amíg az ember a helyszínre ér, az adrenalin felszökik és az segít, nem érzelmekkel, hanem józan ésszel kell ellátnunk a sérültet. Amikor átvettem az ügyelet vezetését, a mentési eszközök fejlesztésére tettem a nagyobb hangsúlyt. Még a kistérség létezésének idejében pályázati pénzből sikerült tűzoltó orvosi autót beszerezni, ami ritkaságnak számít Magyarországon. Hivatásos tűzoltóságokon a fővárosban létezik doktor szolgálat. Ennek a mintájára, - amikor haza kerültem Kőszegre - Seper András parancsnokkal beszélgetve indult a pályázat, mely sikeres lett. Ezáltal 2009. novembere óta - az országban önkénteseknél elsőként a Kőszegi Tűzoltóságnál indulhatott el a doktorszolgálat. Azóta is a balesetek, tűzesetek és egyéb katasztrófák helyszínére olyan speciális autó érkezik, amelynek elsődleges feladata a kivonuló tűzoltók védelme, és a sérültek ellátásában a mentők segítése. Én magam is vizsgázott tűzoltó vagyok. Pillanatnyilag ügyeleti autóként működik, de van remény, hogy hamarosan újra lesz doktor szolgálatot segítő új autó is. Az elmúlt 9 évben nagyon sok mentésben vettünk részt, sokan köszönhetik az életüket ennek a strapabíró Suzukinak, mely minden időjárásban odavitt bennünket, ahol szükség volt ránk. Benne van minden, ami az egyszemélyes mentéshez kell. A tűzoltóság révén is minden pályázatot figyelünk, hogy fejleszthessünk. Sajnos kevés van, mert az orvosi ügyelet és a tűzoltó mentés is igen speciális terület. Sem az alapellátáshoz, sem a mentőszolgálathoz nem tartozik.
-Elterjedt a városban, hogy elmész, itthagyod a körzetet.
-Tudok róla, nem igaz, nem hagyom itt a körzetet. Vállaltam rendelést Szombathelyen, a börtönben, és egy ideig kezdetben, többször helyettesített apu és Nagy Csaba rezidens. Ebből következtethettek arra, hogy elmegyek. Szeretném, ha Nagy Csaba is itt maradna Kőszegen, vannak közös terveink. Két szívem csücske van, az egyik a körzet, ezt apu miatt soha nem adnám fel. A másik a mentés, azt sem adnám fel. Kőszegen sokszor nem tudom, milyen oldalról megyek menteni. Hol a rendőrség kér segítséget, vagy éppen a mentőszolgálat, van amikor a tűzoltóktól jön a riasztás. Jön a hívás, az ember fölkapcsolja a szirénát és megy.
-Jelentett-e gondot édesapád árnyékában háziorvossá válni, a praxist tovább vinni?
- Negyed éves koromban kérdezte egyszer az apu, hogy hazajövök-e, mert akkor a körzetet átadná nekem. Édesanyám nagyon féltett, nem igazán akarta, - mert ő jól érezte-, sokkal nehezebb volt így, mintha idegenként kerültem volna a városba. Amit apu elért a szakmai életében, ahhoz kellett negyven évnyi idő. Háziorvosként 2008. április 24-e óta vagyok Kőszegen. Apu a mai napig aktív, ő a manuálterápia, az akupunktura, az arteriográf, a lézer- és a mágnes terápia területén szakosodott. Én a mentés irányába mentem el. Tehát két különböző orvosegyéniség vagyunk. Úgy érzem az is jelzi, hogy nem a Pusztai doktor fiaként említenek, hanem Gergő doktornak ismernek. Zsófi, a feleségem 2008-ban költözött Kőszegre, nem sokkal az esküvőnk előtt. Amikor megismerkedtünk, bölcsészhallgató volt, filmelmélet szakon. A filmhez való vonzódása édesapjától Varga Csabától ered, aki sikeres és ismert animációs filmrendező volt. Zorka, a kislányunk 2011-ben született meg, pici volt még, amikor Zsófi elkezdte a jogi egyetemet, ahol jelenleg utolsó félévét végzi. Közben 2016-ban megszületett kisfiunk Zorán. Előfordul, hogy ő vizsgázik, én képzésen vagyok vagy rendelek valahol, ilyenkor apu segít, bemegy helyettem a körzeti rendelésre. Egyébként Zorka már volt velem mentésen is, meg minősítő vizsgán is, amikor nem tudtam kire hagyni. Lesz e harmadik generációs orvos a családban, nem tudom, ezt nehéz megmondani, de nem fogjuk erőltetni a pályaválasztást egyiküknél sem. Nálam sem erőltették, magam döntöttem egész kis koromban, hogy orvos szeretnék lenni, mert ez nem csak egy munka, hanem egy hivatás, életforma, amit csak így lehet jól és sokáig csinálni.

Kiss János