Kávészünet Rábai Ferenc önkéntes Karitász-segítővel
Édesanyjától örökölte az önzetlenséget
A kőszegi Karitász szervezet meghatározó alakja Rábai Ferenc, a kőszegfalvi nyolcgyermekes család tagja. Gyakorlatilag mindenes, de helyettesként a gazdasági ügyek irányítója is. A Katolikus Karitász egyházi közcélú humanitárius szervezet, amely korra, nemre, felekezeti hovatartozásra való tekintet nélkül segíti a rászorulókat szociális, egészségügyi intézmények fenntartása és különböző segélyprogramok, akciók útján. Legfontosabbnak azt tartják, hogy a Karitász hálózatban dolgozó önkéntes és hivatásos munkatársak személyes szeretete jusson el az általuk támogatott emberekhez. A szeretetszolgálatot közösségben gyakorolják és ezekbe a közösségekbe szeretettel várnak minden érdeklődőt. A felebaráti szeretet elsődlegesen minden egyes hívő feladata, ugyanakkor az egész egyházi közösség feladata is: a helyi közösségektől kezdve a részegyházakon (egyházmegyéken) át az egész világegyházig. Az Egyháznak, mint közösségnek is gyakorolnia kell a szeretetet. Ennek viszont feltétele, hogy a szeretetnek meglegyenek a szervezetei ahhoz, hogy a közösségi szolgálatot rendezetten tudja végezni. Nagy ajándék és lehetőség a Brenner János Közösségi Ház a Kőszegi Plébániának. Itt működteti a Karitászt. A Karitász mozgalom is, és intézmény is. Mozgalom, amelyben önkéntesek dolgoznak és intézmény, amely a Katolikus Egyház hivatalos segélyszervezeteként a munkához szükséges kereteket adja meg. Itt beszélgettünk Rábai Ferenccel a nagy karácsonyi készülődés kellős közepén az adventi időszakban. Feri az Orlayban vendéglátó szakon érettségizett. Dolgozott az Írottkőben üzletvezető helyettesként, ahol tanulófelelősként oktatta a felszolgálókat. Következett a Hilton szálló Münchenben, ahol két évig felszolgálóként működött. Ausztriai munkahelyét szülei betegsége miatt feladta, közben édesanyja tavasszal elhalálozott, így édesapját 24 órában ápolja testvérei segítségével. Nevüket Randwegről magyarosították a második világháború után a kitelepítés elkerülése végett.
-A szüleim otthon csak németül beszéltek. Nagyon vallásos családban nőttünk fel. Gábor öcsémet 14 éve veszítettük el. Rajongott a fociért, ő alapította a Kőszegfalvi Sportkört. Ott is segédkeztem a büfé működtetésével, a bevételből támogattuk a futballt. Bekapcsolódtam a Baráti Kör rendezvényeibe is, ahol főztem több rendezvényen. Már a negyedik ciklusban vagyok Német Nemzetiségi Önkormányzati képviselő, Kőszegfalvi Ágnes elnökasszonnyal. Nagyon keményen őrizzük és éltetjük a hagyományokat. Kell is, mert egyre több a betelepülő, akik többé-kevésbé,vagy egyáltalán nem kötődnek az őslakosok hagyományaihoz. Nekünk kell éltetni és ápolni azokat. Szinte minden hónapban van valami rendezvényünk, februárban a Sváb bállal kezdődik, aztán a gyerekeknek külön megtartjuk a Mingás-bált cigenudli sütéssel egybekötve, jelmez-verseny, tánc, sváb gyökereink erősítése a németül előadott dalokban valósul meg. Vendégül látjuk a szépkorúakat. Az adakozás az édesanyámtól ivódott belém. Ő olyan volt, hogy mindenkinek szeretett adni. Azt vallotta, hogy adni, szeretni és becsületesnek lenni. Volt egy érdekes történet, amit sokszor elmesélt, akkoriban még jártak a cigányok is a házakhoz kéregetni, sosem mentek el tojás vagy krumpli nélkül, ha kérték, még a kendőjét is odaadta. Édesapámnak fogadalma volt, hogy minden évben elmentek a Vasvári búcsúba, ahol összetalálkoztak azzal a cigányasszonnyal, akinek a kendőt adta, ettől édesanyám boldog volt. Édesapám a Műemléki Felügyelőségnél dolgozott ácsként, a 92. évét tölti be Karácsony másnapján. Őseinket a dédpapáig tudjuk követni, de valószínű, hogy ők is a 18. század elején -a Rajna-vidéki Württemberg területéről -Kőszeg város meghívására érkeztek.
-Templombajáráskor a József atya sokat beszélt a karitatív munkáról. Én mindig is éreztem, hogy segíteni jó. Nagycsaládban nőttem fel, nekünk nem kellett nélkülöznünk, mert édesapánk jól keresett. Mindegyikünket taníttattak, szakmát, érettésgit vagy diplomát adtak a kezünkbe. A régebbi munkahelyemen is azok mellé álltam, akinek szüksége volt a támogatásra, a segítségre. A Karitászba 22 éve kerültem. Azóta teljesen kiszélesedett a tevékenységünk. Nagyon sok a rászoruló. Keddtől szombatig minden nap osztunk a Tescoban megmaradt pékárut, zöldárut. Havonta kétszer meglátogatjuk a Dreiszker épületben lévő időseket. Ez nagyon megvisel, vannak ismerősök, elmesélik hogyan kerültek oda, látom, milyen állapotban vannak. Szükségük van arra, hogy meghallgassuk őket. A nővérek lelkiismeretesek velük, de mégis kell a kinti kapcsolat is, a beszélgetés velük. Az is jó, ha csak meghallgatjuk őket. A Soproni Sütöde szerdán és szombaton péksüteményt adományoz, amit mi látogatáskor viszünk nekik.
-A decemberi hónap elég mozgalmas, a Tescoban 3 napos élelmiszergyűjtést szervezünk. Hál’Istennek a kőszegi emberek nagyon adakozóak. Akiről azt gondolná az ember, hogy inkább neki kellene adni, az is olyan jószívvel tesz valamit a gyűjtőkosárba, hogy az megható. Most 90 családnak tudunk tartós élelmiszercsomagot készíteni. Köztük vannak 3-4-5-6 fős családok. Van benne olaj, liszt, cukor, édesség a gyerekeknek. Mindig frissítjük a névsort, kapcsolatban vagyunk a Polgármesteri Hivatal Szociális Osztályával. Senkit nem szeretnénk kihagyni. Vannak önként jelentkező rászorulók, de őket sem küldjük el, mert a novemberi Erzsébet-napi Jézus Szíve-templomban tartott jótékonysági koncertünk bevételéből nekik is jut. Most is százezer forint volt a perselyben.
-Emellett van még a Plébánián is gyűjtés. A Szent Márton Köpenye akció keretében azt várjuk, hogy egy valamit adjanak. A pénztől kezdve minden gyűlik. Cipőt, ruhát, bútort kapunk.
-A nyugdíjasoknak is rendezünk egy karácsonyi ünnepséget, a plébános úr köszönti őket, ahol az Alpensänger kórus és az Árpád-házis tanulók Betlehemes játékot adnak elő, tea és sütemény mellett elbeszélgetnek, feltöltődnek.
-Februárban a hajléktalanoknak tartunk farsangi összejövetelt. Van, amikor be is öltöznek. Szolid keretek között megvendégeljük őket, jut nekik boros tea, édesség.
-Akadnak fiatal segítőink is, ők munka mellett vállalják ezt a feladatot. Számíthattunk rájuk amikor a szomszéd megyék karitászosai voltak a vendégeink. Sajnos, az alapítók már kihaltak, Debrei néni, Polli néni és a Mészáros házaspár. Igazából azonban nehéz a segítők beszervezése. Ennek belülről kell jönnie, tudva azt, hogy ezért nem kapok fizetést. De amikor reggel a pici bejön az anyukájával bölcsődébe menet és megkapja a meleg teát, meg a kalácsot, látni kell a szemeit, az mindenért kárpótol bennünket. Sok szegény ember van Kőszegen, akik albérletben laknak, kevés jövedelemmel. Segítjük a gyógyszervásárlásukat, albérleti hozzájárulást adunk nekik. Mindenről pontos kimutatásunk van. Sárköziné Ági a vezetőnk, én meg a helyettese, a beszerzéseket, rendezvényeket könyvelem. A nagycsaládosoknak tanszervásárlási segélyt adtunk, iskolakezdéskor 5000 Ft értékű bónokat osztottunk, amit levásárolhattak szükség szerint.
-Igen pontos elszámolás van a központ felé. Mikor, hány fő jött reggelizni, mit kaptak, kitől érkezett a támogatás, milyen rendezvényt tartottunk. Van, amikor száz fő a vendégünk. A hajléktalan szállóra kedden és vasárnap viszünk pékárut. Reggelente egy forró teára bejönnek, senki nincs fedél nélkül.
-Az adventi időszakban a gyűjtéseket koordinálom, -aztán a postaládájukba bedobott szórólapokon- kiértesítjük az embereket, a csomagok átvételéről,. A nagycsaládosok ajándékait az itteni karácsonyfa alá helyezzük és névreszólóan megkapják kis ünnepség, a Jézuska-várás keretében. December 20-án a hajléktalanoknak adunk vacsorát, akik az alpolgármester kíséretében érkeznek, hogy meglegyen az ünnepség méltósága. Itt van a plébános úr és a káplán úr. Mindenki kap egy kis csomagot is. Megtaláljuk a szegényeket is, akik ugyanúgy vendégeink karácsony előtt. „Legyen türelmünk meghallgatni a talán már százszor hallottakat, legyenek vigaszt és erőt adó mondataink, legyen mosolyunk a magára maradt embertársunk számára, amelyet szívébe zárhat, akkor valami megújul ebben a világban. Mert ezt a világot nekünk keresztényeknek kell jobbá tennünk.” - e gondolatok Spányi Antal székesfehérvári megyés püspöktől, a Katolikus Karitász elnökétől valók.
Rábai Ferenc önkéntes munkájáért a Katolikus Karitász Országos Elnöksége Caritas Hungarica kitüntetésben részesítette. Kőszeg Város polgármestere is többször elismerte áldozatos munkáját, hiszen tudják, hogy a hozzájuk forduló segítségkérők gondjaira a Karitász mindig talál megoldást.

Kiss János