Kávészünet Szabó (Kenyeres) Gáborral
Ezzel a hanggal kenyeres?
Korábban bármerre járt, ha megszólalt a zene, megtalálta a módját az ismeretlen zenekarral való közös produkciónak. Volt, amikor barátsággal, előfordult, hogy elutasítással találkozott. Aztán amikor rákezdett az egykoron nagymenő Smokie együttesből Chris Norman, vagy Charlie valamelyik dalára, az Arany János megénekelte „Szó bennszakad, hang fennakad, Lehellet megszegik.” -effektus lett úrrá az addig egykedvűen csápoló zenerajongókon. Ki ez az alak? Ő énekel, vagy playback zene ez? Jellegzetes rekedtes hangja, tiszta intonációja a fenti világsztárokra emlékeztet. Nem hitték el neki, hogy kenyeres autót vezet, kenyeret hord a boltokba. A nemrég elhunyt Kékes Zoli, a Dolly Roll gitárosa átölelte és azt kérdezte: „Ezzel a hanggal kenyeres?” Felesége már nem is tartja vissza, amikor látja rajta, hogy megugrott az adrenalin szintje és megy a színpadra. Hajdúszoboszlón nyaraltak, amikor megígérték neki, hogy énekelhet a műsor végén, majd felkonferálták az utolsó számot. Felrohant hozzájuk, hogy akkor most ő jön. Elkezdte Bill Haley Rock az óra körül című 1956-os örökzöldjét. Rögtön jött a városi tévé, még ráadást is kértek. Ünnepelte a közönség. Akkora sikere volt, hogy marasztalták, legyen legalább egy hétig a vendégük. Mindig akadnak, akik meghívják valamilyen rendezvényükre, így már külföldre is eljutott. Hajdúszoboszlótól Hévizig, de Sárvártól a megyeszékhelyig keresett duójával -Horváth Tamással immár hét éve- bűvöli el a bálozókat, névnapozókat, vagy a sátoros ünnepek, céges bulik közönségét, szalagavatók résztvevőit. A jogászbált évek óta csak velük tudják elképzelni. A Farsangfarki rendezvényen is nagy sikerük volt a Fő téren. Zene iránti alázata és szeretete legendás. Éveken át zenélt a hétvégeken kivilágos-kivirradtig, majd átült a kenyeres autóba és indult a hajnali túrával, terítette a Ferrosüt termékeit a boltokba. Van, aki nem is tudta, hogy Szabó a neve és nem „Kenyeres”. A Hegyalja volt a túra területe, igen jó volt a kapcsolata az ott élőkkel. Öt évvel ezelőtt azonban a kenyeres autóról leszállt. Érezte, hogy a kettő együtt sok. Manapság már csak a zenének és a zenéből él. Felesége a Ruhaipari Rt.-ből lett nyugdíjas, gyermekeik Ausztriában dolgoznak. Gábor Ikerváron született, ott járt iskolába, meg Sótonyban. Szülei földműveléssel foglalkoztak, egy bátyja volt, majd édesapja korai halála után édesanyja új házasságából még egy öccse született. Rajongott a természetért, lent laktak a Rába közelében. A víz, a horgászat, a rét virágai, a mezei munka határozták meg gyermekkorát. Imádta édesanyját, aki a háztáji munka után éjszakai takarítást vállalt Sárváron a Barneválnál. Bátyjával késő estig hántották a fűzfa héját, készítették elő kosárfonáshoz. Kisnövésű, vékony alkatú gyerek volt. Szeretett és tudott focizni, bal lábbal 240-ig dekázott, még a Haladás is szóba került. Kiskorától énekelt és dobolt. Nem tanulta a zenét, ebbéli tehetségét édesapjától örökölte, benne van a zsigereiben. Gyorsan tanulta a szöveget, a dallamot, érezte a ritmust. Tizenöt volt, amikor Sótonyban megalakult első együttese, a Kvarc. Akkortól száz kilométeres körzetben tájolták a megyét, járták a rendezvényeket. Sárváron csak Norman-nek ismerik ma is.
- Nagy örömömre zenésztársamtól Horváth Tamástól 2 jegyet kaptam április 22-ére a Tüskecsarnokba a Chris Norman Szimfónikusok előadására. -Egy gimis bálra is meghívtak Kőszegre a Dandys formációval, ahol 1980-ban megismertem a feleségemet, itt is ragadtam a városban most már 37-dik éve. Két fiúnk született, mindkettő Bécsben él és dolgozik, fodrász a nagyobbik, kertész a fiatalabbik. Az idősebb örökölte ritmusérzékemet, az amatőr zenekarok között 12 évesen az ország legjobb dobosának választották, akkoriban a Creek együttesben dobolt. Basszusgitáron is játszik. Zeneművészetire szerettük volna küldeni. Nem akarta, de ő is műkedvelő. Játszott Los Angelesben, Portland-ben, Seattle-ben és Bécsben gyakran. Hálistennek már az első unokánk születését várjuk nála.
-Amit csináltok, az a szórakoztató zene műfaja, hogyan választjátok ki és tanuljátok meg a dalokat?
-Megy a tévében, majd megkeresem az interneten, kétszer-háromszor meghallgatom, már próbálunk is. A szöveget mankóként nálam tartom. Pontosan tudom, miről szólnak. Legalább háromszáz dal van a repertoárunkban. A tizenévesektől a negyveneseken át a hetvenévesekig miénk a közönség. Mégis úgy érzem néha, hogy bővíteni kell, új nótákat kell bevenni. Játszunk Stinget, Rod Stewardot, Animalst, Creedence Clearwater Revival-t, Hungáriát, Omegát, Charlie-t. Amíg a gyerekek nőttek, nem zenéltem. Kihagytam húsz évet. 2004-ben újra elkezdtem zenélni. Tulajdonképpen 2012-ben döntöttem el: kenyérgyár, vagy zene, mert a kettő együtt nem megy. Rámegy az egészségem. Harminc évig vezettem. Azóta csak a zenéért és a zenéből élek. Februárban hat helyen léptünk fel többek között jogászbálon, orvos bálon. Szilveszterkor a veszprémi Villa Medici-ben játszottunk ötödik alkalommal.
Társa, Horváth Tamás szintetizátoron játszik, Gábor énekel. Dob nem kell, minden benn van a zenei alapokban. Néha azonban, amikor az instrumentális hangzás játszik szerepet, a látvány kedvéért rájátszik a dobfelszereléssel. A tavalyi nyáron szinte minden hétvégén Hévízen zenéltek.
-Ott szoktunk nyaralni és egy kedves kis sörözőben összejöttem a tulajjal, aki vevő volt az ajánlatomra. Egy „próbaest” után zenés szórakozóhellyé avanzsált a hely, minden hétvégén játszottunk, özönlöttek a vendégek. Az élőzene újra divat lett náluk.
-Nagyon sok jó zenésszel muzsikált Gábor együtt – többek között a vépi Kányási Misivel- aki kiváló gitáros volt. Sajnos ő már égi zenekarban játszik. Mára már a technika térfogata elenyésző, ma már nincsenek a nagy Marshall hangfalak, nagyon mobilak vagyunk.
-A zenészélet kicsit vándorélet a maga összes nyűgével, gondjával, tolerálja a család?
-Amikor valamilyen nyilvános nagy fellépésünk van, a nejem mindig ott van, nagyon fontos kontroll nekem. Soha nem volt ebből gond köztünk, hiszen fellépés után indult a főműszak, a kenyérkihordás.
-Kérdezték már tőled: -mi lett volna, ha úgy alakul az életed, hogy tanulhattad volna a zenét, akadémiára jártál volna, olyan közegben zenélhettél volna, ahol van továbblépés?
-Erről sokszor, sokan kérdeztek már. Így alakult, nekem így is örömöt okoz, hogy zenélhetek. Persze minden másképp is alakulhatott volna. Úgy volt, hogy indulok a Kifutón, ez egy tévés szereplési lehetőség volt. Szinte lehetetlen vidékről ilyeneken részt venni, utazni, munkát feladni, a családtól külön élni. Én így élvezem, amit csinálok. Együtt a családunk. Ha a kisunokám örökli az én, vagy az apja ezirányú tehetségét, lehet, hogy ő valósítja meg, amibe felmenői nem vágtak bele.
-Úgy tűnik az idei naptárba Bük, Sárvár neve is felkerül és a már említett meghívásokat is be kell jegyezni. Februárban hat felkérésük volt. Van osztrák és német meghívás is, de a nagy távolság gátja ezek teljesítésének. Így marad kis ideje az asztalitenisz szakosztályra is, ahol szívesen üti a kaucsuk labdát.

Kiss János