Kávészünet Takács Katalin színművésznővel
Harmadszor Kőszegen
Foto: Kallus György
Takács Katalin Jászai Mari-díjas, érdemes művész számtalan színházi- és filmszereppel vált országosan ismertté. Nekem a Szerencsés Dániel, Úszó jégtáblák, a Ballagás című filmek „ugranak be”. Nagy sikere volt az Optimisták című sorozatban, vagy a Hajnali háztetőkben. Legutóbb pedig a Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan és a Rossz versenyben nyújtott emlékezetes alakítást. Budapesten született, 1975-ben végezte el a Színház- és Filmművészeti Főiskolát Horvai István osztályában. Pályafutását abban az évben kezdte a Veszprémi Petőfi Színháznál és 1980-ig ott játszott. 1980–1981 között a debreceni Csokonai Színházban, 1981–1985 között a szolnoki Szigligeti Színházban kapott szerződést. 1985–1994 között a Radnóti Miklós Színház művésze volt. 1994–2012 között az Új Színház foglalkoztatta. 2012-ben a kaposvári Csiky Gergely Színházhoz szerződött, majd 2016-ban a Budaörsi Latinovits Színház társulatának tagja lett. Azóta is itt játszik a legtöbb darabban. Hat évvel ezelőtt lépett először a Kőszegi Várszínház szerető közönsége elé Goldoni Terecskéjében. Tavaly pedig a Hegedüs D. Géza rendezte Szentivánéji álom Pukkjaként vendégszerepelt nálunk. Az idén Őze Áron rendezi a Miért pont kivi? című darabot, mely a Rózsavölgyi Szalon és a Kőszegi Várszínház közös produkciója. Örömmel vállalta az idei meghívást is, hiszen tavaly hatalmas megtiszteltetés érte, a közönség szavazata alapján ő kapta a Hollósi Frigyes-díjat. Magyarországi ősbemutató az idei kőszegi darab. A Szeretni bolondulásig című filmet íróként és rendezőként is jegyző Laetitia Colombani színdarabját csak nemrégiben mutatták be Párizsban, Franciaországon kívül elsőként magyarországi színház kapta meg a játszási jogokat.
-Az előadás kivételesen nem itt érik színpadképessé, Budapesten próbálják. Azt mondta korábban, hogy fantasztikus a kőszegi színházi csapat, ahogy ott törődnek Önökkel. Várja az újra találkozást, hogy reggeltől estig együtt legyenek színészek, alkotók.

-Több oka van, hogy a darabot Pesten próbáljuk, egyrészt hárman - akik benne vagyunk - más munkákban is dolgozunk. Így nem tudunk hosszabb időt a bemutató helyszínén tölteni. Pedig nagyon hasznos és inspiráló egy olyan környezetben alkotni, ahol csak ez a dolgunk. Próbák között együtt lehetünk, kirándulhatunk, beszélgethetünk a darabról. Ez hiányzik, de Pesten is remek munkát végzünk. Itt Kőszegen Pócza Zoltán, Gelencsér Ildikó, Bakos Zoltán mindent megtesznek azért, hogy mi jól érezzük magunkat. Csodálatos emberek, és annak ellenére, hogy kis létszámmal biztosítják az egész nyári várszínház produkcióinak a működését, nem érzünk semmiben hiányt, figyelnek mindenre Örülök, hogy együtt dolgozhatok velük. Szenvedélyesen szeretik a munkájukat.
-Tavaly itt Kőszegen Ön kapta a Hollósi Frigyes-díjat.
-Ritka az ember életében, hogy ilyen díjat kapjon. A szakmai díjak a legfontosabbak. Erre a Pukkra kaptam egy Gábor Miklós-díjat is, ez szintén szakmai díj. Kőszegen hatszor teltházas előadásban láthatta a közönség a darabot. A Szentivánéji álom nagylétszámú produkció volt. Bárki megkaphatta volna ezt a díjat, mert olyan odaadással és sikerrel dolgoztak valamennyien. Az utolsó előadás tapsrendjében hirdették ki, hogy ki kapta a legtöbb szavazatot a közönség díjra. Összeszorult a szívem a meghatottságtól, hogy rám szavaztak. Játszottam együtt Fricivel, olyan kolléga volt, amikor bejött esténként az előadásra, mindig volt valami pajkos improvizáció, az ottlétével, az energiájával, mindig frappírozta az embert és egyszerűen jó volt vele játszani. Szeretet adott és jókedvet, ezért mindenki viszontszerette őt.
- A mostani darabot Laetitia Colombani írónő a magányról, annak feloldásáról írta – humorral és szeretettel. Ahogy a francia kritika fogalmazott róla: „Tele van emberséggel és gyengédséggel.”
-A főszereplőnek millió mániája van. Azt nem tudni, hogy a felesége halála előtt milyen ember volt, de valószínűleg, hogy mióta nincs az asszony, egyedül maradt és monomániás dolgai vannak, mindenkit kizár az életéből. Jár a pszichológusához, aki mindig szépen meghallgatja őt, különböző kérdéseket tesz föl, tanácsokat ad neki, próbálja terelgetni. Ez vagyok én a darabban. Váratlanul megjelenik a fia és egy eltűnt kivi joghurt kapcsán elindul Barnabe Leroux életének a változása. Az eltűnt kivi elindít egy folyamatot és valójában neki is és mindenkinek ebben a darabban változás áll be az életében. Ez tényleg egy kedves, örömteli vígjáték, a benne szereplők képesek változni, elhagyni a mániáikat és végül a másik ember felé fordulni valamennyien. Csupa pozitív dolog történik ebben a darabban.
-Ez egy négyszemélyes darab, milyen a kémia a kollégákkal?
-A kőszegi származású Varga Ádámmal - az Új Színházban stúdiós volt- onnan ismerjük egymást. A Kiss Anna Gizella Kiss Csaba rendező és szeretett Györgyi Anna kolléganőm lánya. Kisgyerek kora óta ismerem és most egyszerre ott találkozunk a színpadon és ez nagyon jó érzés. Schneider Zoltán tele van energiával, ötletekkel, remek humora van, nagyszerű színész. Jó vele játszani. Őze Áronnal a Rózsavölgyiben színészként találkoztam. Most rendezi a darabot, és ezt nagyon élvezem.
-Azt fogalmazta meg egyik nyilatkozatában, hogy „a színészet boldogság, örömforrás, a játék rugalmassá tesz.”

-Minden szerep új kihívások elé állítja az embert, ezért mindig meg kell lenni bennünk a kíváncsiságnak, rugalmasságnak, hogy az új felállásban, a darabban képesek legyünk elfogadni a kollégákat, a rendező ötleteit, instrukcióit. A színészet játék, de állóképességet, szellemi munkát igényel, stressz, idegmunka, ez mind együtt van, ami a végén egy habkönnyű vígjátékká válik.
-Ez a harmadik kőszegi darab, melyben az egyik főszerepet játssza, szívesen jönne a jövőben is?
-Ez sok mindentől függ, annak kell örülni, ami most van. Kedvenc versem Bertold Brecht-től a Minden változik, illik a beszélgetésünkhöz és a darabhoz.
„Minden változik. Újra kezdeni utolsó lélegzeteddel is lehet. De ami megtörtént, megtörtént. És a vizet amit a borba öntesz, többé ki nem öntheted.
Ami megtörtént, megtörtént. A vizet amit a borba öntesz, többé ki nem öntheted, de minden változik. Újra kezdeni utolsó lélegzeteddel is lehet.”

Kiss János