A családot – mint oly sok családot - tragikusan érintette a II. világháború. 1945 októberében a hortobágyi páncélos ütközet után a front átgázolt az Alföldön, Karcagon is igen sok áldozatot követelve. A négy nagyszülőből hárman vesztették életüket mindössze 25, 27 és 41 évesen. Szülei példáján is tanúsíthatja: Minden háború szörnyű dolog. A háborúk nem zárulnak le a békekötésével, a fiatalon elhunyt apák, anyák elveszteségét a későbbi generációk is megszenvedik, akik elvesztett szüleiktől nem tanulhatják meg a családi és közösségi múltat, a hagyományokat. Különösen igaz volt ez 1945 után, amikor a szovjet mintára kierőszakolt értékrend váltásnak az volt a jelszava, hogy „a múltat végkép eltörölni”.

-Ifjúkori tapasztalatom az volt, hogy a világvárosba érkező első generációknál a családi tradíció elhalványul a második, harmadik generáció már többnyire nem ismeri a családi múltat, elveszti a gyökereit. Gyermekkorom óta érdekelt a történelem, a családi emlékek kutatása. A régi magyar szokás szerint hetedíziglen ismerni kellett az ősöket, a gyermek akkor vált „felnőtté” , ha fel tudta sorolni felmenőit: ki az apja, nagyapja, dédapja, ükapja, szépapja, ősapja, vagyis kellett ismernie a személyes múltat. Ez számomra nem okozott nehézséget, de azt vettem észre, hogy ez a hagyomány sem igazán érdekli nagyvárosi korosztályom. Nem véletlen hogy a régi értékeket hordozó környezet egyre fontosabb lett számomra.

-2007-ben Novák Tamás barátom hívására érkeztem Budapestről Kőszegre, ahol kezdetektől azt éreztem, hogy itt az értékrend dominál, a világban egyre inkább teret hódító érdek-rend helyett. Az emberek közvetlenek, barátságosak egymással, a városi becsületkasszák, a gazdag történelmi kulturális környezetet, mind helyi patriotizmust tükrözi vissza. Aki máshonnét jött, látja, hogy a becsület, a tisztesség, a kézfogás felülemelkedik olyan dolgokon, amik mindennél fontosabbak.
-Nyomdaipari végzettséggel rendelkezem, a 90-es évek közepétől családi nyomdát üzemeltettem, könyvkiadással is foglalkoztunk. A fő motiváció nem az anyagi haszon, hanem a szocializmus idején betiltott, elhallgatott gondolatok eljuttatása volt az erre fogékony közönséghez. Az 1990-es és a 2000-es években Budapesten – finoman szólva - nem éreztem kellően támogatottnak a nemzeti könyvkiadás irányvonalát, viszont azt is megtapasztaltam, hogy a vidéki lakosság sokkal nyitottabb a patrióta, lokálpatrióta szemléletre. Egy-egy kiadott könyvnek nagyobb visszhangja volt, például a Wass Albert életmű általunk nyomtatott első kötete az Adjátok vissza a hegyeimet című könyv után kaptunk erőteljes visszajelzéseket. Örömmel töltött el, hogy Vas vármegyében hasonló könyvműhelyre találtam, megismerhettem a Szülőföld Kiadó tevékenységét, akik példamutatóan képviselik nem csak a helyi, hanem az országos, sőt Kárpát-medencei szinten is a patrióta szellemiséget.

-Három évvel ezelőtt örömmel fogadtam el a velemi Korona Galéria vezetésére való felkérést, mivel az ott kiállított műtárgyak, festmények, érmék a magyar történelmet mutatják be a kezdetektől egészen napjainkig. Idén előadás sorozatot tervezünk indítani Koronakör címmel.

-Véleményem az, hogy a trianoni határokkal felszabdalt Kárpát medence a valós történelmi múlt fundamentumán tud csak sikeres jövőt építeni. Az együttműködés létkérdés nem csak az összmagyarság számára, hanem a helyi közösségeknek, településeknek is. Úgy tudunk igazán sikeresek lenni, ha ismerve múltunkat, hozzá tudjuk adni azt a pluszt, amelyet a korszellem, a társadalmi fejlődés kíván. A jövőbeli generációknak tehát olyan példákat kell mutatni, amelyekből értékeket meríthetnek, amelyekből az sugárzik: Jó magyarnak lenni. Kőszeg ilyen szempontból is példaértékű, három nemzetiség -magyar, német, horvát- lakta, a hagyományok őrzésben is kiemelkedő, nagy szellemi kisugárzású város. Sokkal nagyobb jelentőségű település, mint gondolnánk.

-Kőszegi lokálpatriótaként nagy álmom, hogy az itteni helyi iskolákban tananyag-szerűen oktassák a város történet, ezzel erősítve az ifjúság helyi identitását. Hihetetlen történetei és hagyományai vannak a városnak. Például Kőszeg 1720-ban Magyarország 11. legnagyobb városa volt a maga 3200 lakosával, mögötte 12.-ként Pest következett A temetőben például nemrég megtaláltuk az egyik leghíresebb magyar tűzoltó, Gróf Erdődy Tamás sírját, aki 1908-ban a messinai földrengés hírére elsők között érkezett a szerencsétlenül jártak segítségére. Érdemeit X. Pius pápa a pro ecclesia et pontifice érdemkeresztet kitüntetés¬sel jutalmazta. Gróf Erdődy élettörténete egészen különleges epizódokat is tartalmaz, például az utolsó magyar király boldog IV. Károly gyermekkori barátja, nagy befolyású bizalmasa, később az 1921-es nyugatmagyarországi felkelés idején pedig a kőszegi felkelők vezetője volt. Jó lenne ráirányítani a figyelmet Kőszeg és környékének világhírű tudósaira, például Chernel Istvánra, Almásy Györgyre, Almásy Lászlóra, Herman Ottóra is.
-Az itteni fiataloknak éreznie kell, hogy érdemes kűzdeni a városért, hogy jó kőszeginek lenni. Amikor Trianon után nagy bajban került a város, a kőszegi járás 71 településéből 54 az országhatáron kívülre került. Amikor Kőszeget a magyar Gratz helyett Trianon halottjának nevezték, az itteni közösség akkor sem adta fel. Kőszegnek sikerült régi alapjain újra felemelkednie, mivel a városért tenni akarók kellően erősek voltak hitükben, lélekben, tudásban és akaratban, mert jó hazafiak és jó lokálpatrióták voltak.

-Trianon 104. évfordulóján mondanivalómban ki akarom emelni, hogy nehéz időkben csak akkor tudunk kilábalni a bajból, ha pozitívan gondolkodunk. A pozitív gondolkodás átadása mindig az idősebb generációk felelőssége.

-Legyen kitartásunk az általunk képviselt értékrend szerint élni. A mai világban nagyon sok csábító kisértés van. Az anyagi gyarapodásra való törekvés sokszor felemészti szellemi és fizikai energiát. Néha kicsit lassítani kell. El kell gondolkodnunk azon, hogy mit adunk át a gyermekeinknek az anyagiak mellett. Átadjuk-e megtartó közösségi értékrendet, vagy csak azt az üzenetet kapják: Érvényesítsék érdekeiket mindennel és mindenkivel szemben? Úgy gondolom, ha csak az egyéni érdekek érvényesülnek, könnyen beindul az a mechanizmus, amelynek következtében a gyermek elhagyhatja szülőföldjét, feladhatja a kultúráját.

- Ha Mosonmagyaróváron járok, megállok a „rongyos gárda” emléktáblájánál, mert 1921-ben a nyugat-magyarországi felkelés idején az itteni ifjú gazdászok olyan hazaszeretetről tettek tanúbizonyságot, ami megérdemli az utókor tiszteletét.

- Vállalom konzervatív világszemléletemet, leginkább családi történetekből merítek, mindig vannak olyan összefüggések, párhuzamok, amelyekre a jelen időszakban is építeni lehet. A múlt példái segíthetnek a mai nehézségek megoldásában. Van egy mondás, ami sokszor eszembe jut: A nehéz idők kemény embereket nevelnek. A kemény emberek jó időket teremtenek. A jó idők gyenge embereket nevelnek. A gyenge emberek meg rossz időket teremtenek. Hogy ez a bölcsesség ne legyen törvényszerű, minden időszakban óvni, védeni kell épített és kulturális környezetünket, vigyáznunk kell megtartó értékeinkre.

Kiss János