Kávészünet Tompa István Bubéval
„Párnám a tiszta lelkiismeret”
Bube háromszor érkezett Kőszegre. Nem sokan vannak, akik e név hallatán ne tudnák, kiről van szó. Barátaitól kapta a becenevet, szerintük hasonlított a Bube szerelmese című film férfi főhősére. A legutóbbi jövetele az 1970-ben a katonaság után, a kőszegi Várpresszó gitárosa, Bodó Zoli hívására történt, aki azóta Hamburgban él, jónevű fogorvos lett, úgy hogy kint végezte el az egyetemet. Bube akkor hivatásos zenészként lépte át a város határát, lassan ötven éve. Hauer Tamás volt a billentyűs, Bodó Zoli a gitáros és ő a dobos. Egy esztendő elteltével nősült, két fia van és két imádott lányunokája. A nagyobbik fiú -apját követve- szintén zenélt, alapító tagja volt az Ocho Macho együttesnek, és dolgozott vendéglátásban és turizmusban is. Ő is ütőhangszeres, két arany és két platinalemez közreműködője. A kisebbik fia is vendéglátózott, nagy elképzelései voltak a Csónakázótó vendéglátásával kapcsolatban, de a privatizáció addig húzódott, míg a külföldi befektető visszalépett. Ő most is a kereskedelemben dolgozik. Emlékezetesek a családi alapon működtetett Garabonciás Pizzériás Garabo csütörtökök, amik élőzenés, teraszos rendezvényekkel gazdagították a belváros pezsgő életét. Menye, Krisztián felesége a 700 fős, kábelkötegeket gyártó cég magyarországi képviselője. Bube felesége, Cunika jelenleg is dolgozik, használja idegennyelv tudását. Nyolc fős szűk családjukhoz tartozik a Mama, a 94 éves Erzsi néni, Surányi Imréné, több generáció tanító nénije is. Édesapja nem sokkal a halála előtt István nővérei lelkére kötötte, hogy a Pityu gyerek legyen vasutas, mert az biztos, megbecsült, nyugdíjas állami állás. Így vezetett első kőszegi útja árvaként a kőszegi vasutas intézetbe, harmadikos korában. Egy év kihagyás után másodszor is visszajött, és itt fejezte be az általánost. Végig a Horváth Pityu bácsi vezette fúvószenekarban volt dobos, meg cintányéros. Lehel Karcsi bácsi volt a nevelőtanára, aki esténként a jóéjszakát kívánáshoz hozzátette: -a legjobb párna a tiszta lelkiismeret. Egy életre megjegyezte, a gyermekeinek is megtanította ezt az intelmet. Szegeden a Bebrits Lajos Vasútforgalmi Technikumban érettségizett, a Bakterban (Szegedi MÁV Nevelőotthon) volt kollégista. Középiskolás korában már az egyetemi klubokban zenélt. Tanulmányi előmenetele miatt próbálták eltiltani a zenétől. Nem sikerült. Később Sopronban az Amatőr Zenekarok Fesztiválján a Dunántúl legjobb dobosa elismerést is megkapta. István pályája változatos. Zene, idegenforgalom van a palettán, csak a vasút maradt ki az életéből. Ezekről beszélt nekem az Irottkőben, melynek egyidőben igazgatója is volt. Nehezen fogalmazza mondandóját, mert attól tart, ha elmondja az igazat, az dicsekvésnek tűnik, ha elhallgatja, megbántja azokat az embereket, akik vele együtt részesei a sikereinek, ha árnyaltan fogalmaz, akkor meg unalmas olvasmány születik.
-Érettségi után a színművészetire készültem, középiskolában sikeres versmondó is voltam a zenélés mellett, szerettem szerepelni. Be is hívtak a felvételire, de közben leszerződtem Siófokra zenélni. Bekerültem az éjszakába, tetszett, milyen szép ez a zenész élet, meg a Balaton! Ezért és így ért véget az el sem indult színészi pályám. Szombathelyen a Mystrálban zenéltem Zsoldos Báróval.
- A Várpresszóban, ahol hivatásos zenészként játszottunk - Kendik Jani bácsi volt a főnök. Akkor az élőzene még természetes volt. Jani bácsit imádtuk, aki két dologért volt ideges, ha nem volt vendég, vagy, ha volt vendég. Amikor jó kedve volt, meg kellett inni vele egy debrőit. Nekem sem esett nehezemre. No, azért nem volt ám ritka a jókedve! A zenészeket meg szerette. A lovagteremben színházi előadások voltak, ilyenkor halkan kellett játszanunk. Ott ismertem meg Cunit, jött a nagynénjével előadásra, megakadt rajt a szemem. 48 éve a feleségem. -Amikor jöttek a gyerekek, az éjszakázás kevésbé volt családbarát elfoglaltság. Engem meg érdekelt az idegenforgalom, a túrizmus. Nagyon sok ilyen jellegű könyvet olvastam. Szigeti Miklós, a későbbi tanácselnök-helyettes volt az Idegenforgalmi Hivatal vezetője. Meghirdettek egy ügyintézői állást. Az állásinterjún, -a miért is akarok az idegenforgalomban, a turizmusban dolgozni kérdésre - nemes egyszerűséggel rávágtam, mert szeretek utazni. Butty Edit a megyei főnök a szemüvege fölül rám nézett és megkérdezte, nem zavar-e, hogy utaztatni kell és nem utazni. Mégis szimpatikus lehettem, mert felvettek és nyolc évig dolgoztam az Idegenforgalomi Hivatalban. -Történt egyszer, hogy bejött hozzánk az irodába az Expressz Ifjúsági- és Diákutazási Iroda vezérigazgatója, Völgyi István. Völgyi úr -aki később rengeteg hasznot hozott a városnak - nekem szegezte a kérdést néhány dicsérő szó után, miszerint sok jót hallott rólam, lenne-e kedvem a szombathelyi irodát vezetni. Életem egyik legjobb döntése volt, hogy akkor azt elfogadtam. Három évig jártam Szombathelyre, Palkó Pista barátom volt a forgalmi helyettesem. Vele szerveztük meg később a sakkversenyeket eleinte a MÁV dísztermében, itt bontogatta szárnyait Lékó Péter. -Magyarországon elsőként csináltunk a Hobo Blues Band-del és az EDDA-val stadionkoncertet a Haladás pályán 15 ezer nézővel. Ennek sikerén felbuzdulva hirdettük meg a Budapesten nagysikerű SZÚR-t (színész-újságíró rangadót) Szombathelyre. Nagy bukta volt, csupán ötezren voltak kíváncsiak rá. Ennek ellenére sikeres éveket zártunk. Pedig nehezen döntöttem el, hogy elmegyek Szombathelyre, mert nyolc év várakozás után előtte kaptam lakást Kőszegen. Még idegenvezetőként működtem, amikor jelezték, hogy Magyarország mongóliai nagykövete érkezik Kőszegre, engem jelöltek ki vezetni. Alaposan felkészültem, Európa és hazánk, valamint Kőszeg történelmét gondosan tanulmányoztam. Tetszett a nagykövet úrnak, hogy fiatal létemre milyen átfogó történelmi ismereteim vannak. Amikor megköszönte a kalauzolást, megkérdezte, van-e valami problémám. Erre azt válaszoltam, azonkívül, hogy nyolc éve várok lakásra, minden rendben. A feleségem szüleinél lakunk két gyerekkel. Mit ad Isten? Két hét múlva hívattak a Városi Tanács lakásügyi osztályára, hogy egy használt lakást azonnal fel tudnának ajánlani. Nézzük már meg, tetszik-e. Tetszett. Sírtunk örömünkben. Többet nem találkoztam a nagykövet úrral, pedig szívesen megkérdeztem volna tőle, hogy ő járta-e ki nekünk a hirtelen lakáshoz jutást, amit ma ugye lobbizásnak hívnak. -Magyarország első űrhajósa, Farkas Bertalan az Expressz Szabóhegyi Panoráma Szállójában szállt meg. A szokásos bizalmas telefonok jöttek, csöndben, feltűnésmentesen, család nélkül, pihenni jön, se kíséret, se autó, vigyázzunk rá, biztosítsuk a teljes inkognitót. Amikor üdvözöltem, öt percen belül kiderült, nem igazán pihenni jött, kicsit ki akar szabadulni a fárasztó, folytonos protokoll környezetből. Volt egy fehér kispolszkim, az önindító bovdenje ki volt szakadva, egy söprünyéllel lehetett indítani a motortér felnyitása után. Nem baj, adjam oda neki, mondta. Hát ha űrhajót tud vezetni, talán ezt is, gondoltam. Tartottam tőle, hogy ezen röhög majd a város, de nem tűnhetett fel senkinek. Volt iskolámba, a MÁV-ba is eljött velem, ahol a hetedikes úttörő raj felvette a nevét. -Együttléteink során azt is elmesélte, hogyan lehet a súlytalanság állapotában folyadékot fogyasztani, ami ugye a földi gravitáció közepette nem kunszt. Kubászov, a parancsnok megmutatta, hogy el kell rugaszkodni a padlótól, majd a lé a tehetetlenség állapotában a butykos szája felé tart, amit már csak be kell nyelni. Akár még unikumot is lehetett volna így kóstolni ott fenn. -Expresszes időmben elindultak Kőszegen is a fejlesztések, az időközben Petőfi laktanyaként működő, eredetileg Verbita kolostor (Isteni Ige Társasága) épületéből szállodát alakítanának ki és Völgyi István arra kért, mint kőszegi lakost, legyek a vezetője a projekt megvalósításának. Akkor jött létre a Nyugat-Magyarországi Igazgatóság, melynek a vezetője lettem. Igen jó munkatársaim voltak, csak egyet mondok róluk, imádták a vendéget. Kenyeri Dezső műszaki vezetővel nem volt lehetetlen. Számítógépesítettük az adminisztrációt és a nyilvántartást. Csináltuk a Discokat, rengeteg Druzsba volt. (A Szovjetunióból érkezett csoportokkal közös baráti összejövetelek.) Élt a ház. A kihasználtságunk 70 százalékos volt. Nem akartuk, hogy az üdülőközpont idegen test legyen a városban. Igyekeztünk úgy szervezni a programokat, hogy a város lakói is használhassák ki a lehetőségeinket. A kőszegi gyerekek ingyen használhatták a kézilabda pályánkat, a teniszpályát, télen korcsolyapályát csináltunk nekik, amit természetesen a szállóvendégekkel együtt használhattak. A város kiskereskedőinek, vendéglátóinak a forgalma a 300 fős állandó vendégseregnek köszönhetően jelentősen megnőtt. A Jézus Szíve templomban újra megszólalt a harangjáték, az Expressz nagy összeget adott hozzá. A városvezetőkkel mindig jó volt a kapcsolatom, értékelték a fejlesztéseket, mert bevételt jelentett és jelent ma is a városnak. Tizenkét évig külső szakértőként segítettem a város idegenforgalmi, pénzügyi bizottsága döntéseit. Örömmel látom, hogy Győrffy Gábor személyében jó kezekbe került ismét a turizmus menedzselése. A lassan kiteljesedő KRAFT-program e téren is ígéretes jövőt vizionál. -A História futóversenyek kitalálója, névadója én voltam, a FutaPest mintájára. Szigeti Miklós tanácselnök-helyettes támogatta az ötletemet. Saját, Expressz csapatom volt a kivitelező, és a marketing felelős, Szigeti Miklós bevállalta a katonai tiszteletadást, Szíjj János pedig a sport szakmai részét, melyhez később csatlakoztak a testnevelőtanárok. Azért, hogy a diákok is részt vehessenek rajta, nem augusztus 25-ére, hanem szeptember első hétvégéjére tettük az időpontját. Eleinte a 11 órai harangszóra -mely a törökök vár alóli eliszkolásának emlékére zeng - indult a futás, később a szentmisékkel való egybeesés miatt átkerült délutánra. A verbita atyáknak 1993-ban adtuk vissza a székházukat. Három hónapig munkanélküli voltam. A Savaria Touristtól Balogh Károly nyújtott segítő jobbot, három veszteséges iroda menedzselését bízta rám. A második évtől már nyereséget termeltek. -Pár év múlva a Vas megyei Vendéglátó Vállalat igazgatója, Gampel László felajánlotta az Irottkő Szálloda vezetését. A feleségem ötlete volt, hogy az aulában csináljunk kiállításokat, a kőszegi művészeknek adjunk bemutatkozási lehetőséget. Műsoros esteket, szilveszteri bálokat rendeztünk. A szállodát vállakozóként üzemeltettem. Három évig vezettem, aztán mások is fantáziát láttak benne. A mostani vezetés hívott, de már más elképzeléseim voltak. -Akkor lettem idegenforgalmi vállalkozó, idegent vezettem, meg veszteséges irodákat próbáltam menedzselni. Az is szép feladat volt. -Mostanában ritkábban zenélünk. Azonban a zene hiányozna, ezért naponta legalább negyven percet dobolok a Maminál felállított szerelésemen. Hobbim még a pecázás. Három évig a Kőszegi Horgász Egyesület vezetője voltam. Kőszeg városa az egyesület kezelésébe adta a tavat, azzal az ellentételezéssel, hogy rendben tartjuk a környékével együtt. A téglagyári tó vízhasználati jogát is akkor szereztük meg. Papíron nem is létezett az a horgásztó. Ha ezt akkor nem lépjük meg, már magánkézben lenne mindkettő. Így mindkét tavunkra van haszonbérleti szerződés. -Munkámból kifolyólag eljutottunk Amerikába, Izraelbe, Európában szinte mindenütt jártunk. Nekem a család, a zene, a barátok számítanak mindenekelőtt. Negyven éves az expresszes baráti társaságunk, amikor lehet, összejövünk, még együtt is nyaralunk, van, aki már a dédunokáit is hozza. Jól alszom, párnám a tiszta lelkiismeret.
Kiss János