Kristóf Ágota
a titkolódzó költő

Harminc éve jelent meg a Rakéta Regénytár sorozat (Magvető, 1989) részeként A nagy füzet. „Agota Kristof” – így szerepel a név a könyv fedőlapján, és így írták a nevét a sírkövére a kőszegi temetőben, ahol testvérével, Attilával nyugszik. Legtöbb művének címe fölött is így ekként olvasható (számos nyelvre fordították írásait), és sok róla szóló cikkben, hazánkban is így említik, pedig Győr-Moson-Sopron megyében, Csikvándon született. Művei magyar történeteket mondanak el, és ide, gyermekkora színhelyére, Kőszegre vágyott vissza (Svájcban élt, franciául írt) még akkor is, ha ezt olvashatjuk A hazugság-ban: „Hazugságaim közül az volt a legmulatságosabb mikor arról / meséltem neked mennyire szeretném még egyszer viszontlátni a / hazámat”.
Ahányszor szeretett volna, annyiszor nem tudott hazajönni, de visszatérő látogató volt Kőszegen. 1997-ben, már mint „régi” ismerőst üdvözölhettem. Arról is mesélt, hogy gyermekként verseket írt, amik aztán elvesztek, de ő ezt nem bánta. Több későbbi nyilatkozatában említette, hogy nem szereti a verseit, azokat a később születetteket sem, amiket magyarul írt, és a családja megőrzött. Ezek közül mégis megjelent néhány a londoni, majd párizsi Irodalmi Újságban és a Magyar Műhelyben is, de ha a Kristóf-verseket alaposabban szeretnénk megismerni, nem találunk olyan hazai gyűjteményt, ami alaposabb bepillantást enged versszövegeibe, pedig határozottan megállapítható: jellemzőikkel leghíresebb regénye, A nagy füzet előfutáraként említhetők.
„Egy kötél szánta meg végül, nyakába simult: / »Ember, szólt, az élet nem volt ajándék, / ítélet volt, s most feloldalak.« − írta egyik korábbi, Az elítélt című versében. Ahogy haladunk előre az időben, úgy válik szikárabbá fogalmazásmódja. Elhagyja az írásjeleket, lecsupaszítja a lényeget. Szomorú szövegeket írt, ezt mondják róla legtöbben. Mégsem ezt jelölném meg legfontosabbként, hanem inkább azt a titokzatosságot, amit ő maga ugyan hárít az Eric Bergkraut által készített 1978-as filmben (Egy írónő Európából), mégis ott rejtőzött csendes megnyilvánulásai, arcára kiülő mosolya mögött.
Kristóf Ágota munkásságát Kossuth-díjjal jutalmazták (2011), Kőszeg díszpolgárává választotta (2011), felavatták emléktábláját a szombathelyi iskolája falán (2014)… Elkészült verseinek „kéziratos” gyűjteménye, már csak egy olyan kötet hiányzik, ami közreadja magyar nyelven ír líráját!
Tóthárpád F.

KÉP: Kristóf Ágota felolvasói estje (1994) a városi könyvtárban. Beszélgetőtárs Kiss János