A több, mint 900 éves Johannita Lovagrend története a keresztes háborúk előtti időkre vezet vissza: Itáliából, Amalfi városából laikus testvérek telepedtek le Jeruzsálemben azért, hogy az oda érkező zarándokoknak szállást, ellátást, gyógyítást és segítséget nyújtsanak. 1113-ban pápai jóváhagyással egyházi renddé alakultak. Kettős céljuk máig érvényes: a keresztény hit védelme, és a betegek, szegények, szenvedők támogatása, ápolása. A rendet Keresztelő Szent János védelme alá helyezték, innen kapták nevüket: johanniták, János-lovagok, ispotályosok.
A lovagrend a kezdetektől kapcsolatban állt a Magyar Királysággal, II.Géza és II. István is adományozott birtokokat a johannitáknak.
1924-ben Báró Feilitsch Berthold főispán kezdeményezésére megszervezték az önálló magyar tagozatot. 1940-re a létszám 115 főre emelkedett, köztük kiváló politikusokkal és tudósokkal.

A II. Világháború után a rendet betiltották Magyarországon. 1990-ben Vermes László kommendátor vezetésével tért haza a magyar tagozat, amely a Magyar Kormánnyal kötött 1992-es megállapodás alapján a lovagrend hivatalos képviseletét látja el hazánkban. Megalakult a Johannita Segítőszolgálat, amely kezdetben a külföldi adományok fogadását és szükség szerinti szétosztását végezte a magyarországi és határon túli területek rászorultjai között. Az orosz-ukrán konfliktus kirobbanása óta az ukrajnai menekültek megsegítésében vállal aktív szerepet a rend. Ezeken túl mentőszolgálattal, iskolai elsősegély tanfolyamok szervezésével, ifjúsági tábor és krízisközpont felépítésével, továbbá számos egyedi segélyakcióval bővítette a tevékenységét.
A Johannita Lovagrend évente egy alkalommal lovagi napokat szervez. A magyar tagozat eseményének helyszíne a 2022-ben Kőszeg.