Klikkeljen a képre!

A halászi Lovas Bandérium Bemutatása.
Mosonmagyaróvártól 4 km-re a Mosoni-Duna partján fekszik a 3000-res lélekszámú Halászi egykori mezőváros. E kiváltsággal II Lajos ajándékozta meg a falut, és ezen címet egészen 1823-ig birtokolta. A századok során a község lakói többször kitűntek vitézségükkel. A török elleni harcokból az óvári vár védelmével vették ki a részüket, miközben az ellenség felégette otthonaikat. Ennek dacára a király pártján maradtak, ezért Ő a zöldviaszú pecsét használati jogával ruházta fel a Halásziakat, ami különös kegynek számított abban az időben.

A pecsét Szt. Márton Képével volt ellátva, ki a mai napig is Halászi védőszentje.

A mezővárosoknak kötelezettségeik is voltak, így mikor a Király hadba indult zászló alá gyűlt sereggel, akkor a Bandériummal kellet őt támogatni a csatában.

Hogy a Halásziak a király közelében harcoltak ,bizonyítja, hogy II. Lajos vízbefúlásának helyét egy halászi vitéz Major János mutatta meg, így akadtak rá a holttestre. A királyné, mert férjét méltón eltemethette nemesi címmel ajándékozta meg a vitézt.
Említésre érdemes a 1848-as szabadságharc, mikor is Kossuth Lajos Magyaróváron járt halászi lovasok kísérték a toborzás során, és sokan hű katonái lettek.

A Lovas Bandérium a továbbiakban már katonai tevékenységet nem folytatott, hanem a tisztelet és megbecsülés kifejezésének eszközévé vált. Fotóink vannak 1932-ből, 1942-ből melyeken a Bandérium látható az akkori szegényes lehetőségeikhez képest XVI. Századi többé-kevésbé egységes egyenruhájukban, de méltósággal és büszkén.

A Bandériumot a 48-as forradalom 150. Évfordulójára alakították újjá 1998. március 15-én. Akkor csupán 4 lovassal és az eredeti ( 1932-es) ruházatból megmaradt mellényekben ( amik érdekes módon nagyon szűkre szabottak voltak, pedig felnőttek viselték) tisztelegtek a Petőfi szobornál. Azóta sikerült az eredetivel közel azonos ruházatot elkészíteni 13 lovas részére, amit évente 8-10 alkalommal öltenek fel.

A bandérium újjászervezője és vezetője Kovátsits Attila, 1971-es születésű, okleveles mérnök-tanári végzettséggel tanít Halásziban, ahol önkormányzati képviselő is. Kőszeget gyermekkorom óta szereti, sokszor járt ott szüleivel. Részben ezért választotta továbbtanulásakor az akkori Hámán Kató Mg. Szk. Iskolát, részben mert családjából generációk tanultak ott, és a falubeliek közül is sokan szereztek Kőszegen szakmát, érettségit, és egy életre szóló emlékeket.

Őt idézve: "A lovak részben saját tulajdonban vannak, de nagyobb százalékban egy vállalkozónak köszönhetjük, hogy elmehetünk (nem kis felelősséget vállalva). Az út előzetes számítás szerint 210 km hosszú lesz amit 4 napra terveztem. Indulás 2004-04-22. 6-óra Halászi, Útvonalterv: Móvár- Jánossomorja- Fertő-Hanság Nemzeti Park- Öntésmajor- Vitnyéd a tervek szerint itt lesz az első éjszakai szállás sátorban a lovakat fához kötve, mint a nomádok. A takarmányt és a felszerelést egy autó hozza a helyszínre, illetve ló szállítót visz tartalék lovakkal. 23-án folytatjuk utunkat Röjtökmuzsaly, Lövő, Zsira Horvátzsidányon át Kőszegre érkezünk a késő esti órákban. Vasárnap az ünnepség után ugyan ezen az útvonalon indulunk haza.

A túra résztvevői között akadnak diákok ( általános és középiskolás) de a zöme meglett férfiak név szerint a következők: Káplár Balázs és Tibor testvérek, Matkovics Árpád, Simon Ervin, Kovátsits Attila egykori kőszegi diákok, Matkovics Gergő, Szakály János, Babos Imre, Bozi Arnold, Stark Ernő.

A lovak zömét és a felszerelés nagy részét a Babos családnak köszönhetjük, támogatónk még a Halászi Önkormányzat, és a Halászi Takarék Szövetkezet."