A nekifutón és a sáncokon fenyőág-díszítés, a sáncasztal mellett új bírói torony hirdette, hogy nem lustálkodtak Kőszegen a lelkes segítők. A szombat esti versenyről már nem hiányozhatott a hangosbeszélő sem, amin keresztül a nézők folyamatos tájékoztatást kaptak a verseny menetéről, mint ahogy nem volt hiány a forralt borból és a gőzölgő teából sem. Minden adott volt tehát, egy kellemes esti időtöltéshez és ennek meg is lett a hatása, a csípős hideg ellenére 200-300 néző (A sapporoi világkupa versenyen ez nézőcsúcs lenne) jött el, nem csak Kőszegről, hanem az ország több pontjáról.

A program alapján szombaton nemzetközi verseny került megrendezésre három kategóriában a K-10-es és a K-30-as sáncokon, lámpafény mellett. A kicsik kerültek sorra elsőnek és a várakozásoknak megfelelően a tízéves Szilágyi Ákos bizonyult a legjobbnak, megelőzve névrokonát Unger Ákost, aki ugyan a távolság tekintetében tartotta a lépést vetélytársával, a stílusán - itt elsősorban a talajfogásra kell gondolni - azonban van még mit csiszolni. Harmadik helyen végzett a legjobb leány induló, Ákos nővére Szilágyi Szandra. Az egyetlen német induló Tobias Lindner a negyedik lett. Ezután következett a nagyobb sánc versenye. Itt két kategóriában indultak a résztvevőek. A serdülők versenyét a már "nemzetközi" rutinnal is rendelkező Csukovics Ármin nyerte meg két egyaránt 28 méteres ugrással, Kevin Blümke, és a kissáncon győztes Szilágyi Ákos előtt. Az ifjúsági kategóriában taroltak a vendégek, az első három helyen rothenburgi ugrók végeztek. Patrick Valentin győzelméhez nem férhetett kétség, mindkét körben 30 méterig repült, azonban az őt követő három ugró között csak 1,5 pont volt a különbség. Sajnos a mi Pungor Dénesünk lett közülük az utolsó, pedig, mindössze fél méterrel kellett volna nagyobbat ugrani a második helyért. Negyedik lett, de a teljesítménye így is dicséretre méltó.

Vasárnap délután aztán végre a magyar bajnoki cím volt a tét. 18 év után először akasztottak magyar síugró nyakába bajnoki érmeket. A gyerekek között megismétlődött az egy nappal korábbi eredmény, vagyis Szilágyi Ákos győzött, Unger Ákos és Szilágyi Szandra előtt. A legnagyobb taps ezúttal mégsem a győztesnek járt, hanem annak az egészen pici embernek, aki még nincs hat éves, de már tagja a síugró mezőnynek. Őt Molnár Kristófnak hívják, és három méteres ugrásaival az utolsó helyen végzett, de ha valamikor, hát most ide kell írnom ezt a közhelyet, neki tényleg a részvétel volt a fontos. Neki, meg a büszke papának Molnár Lászlónak, aki a nap folyamán maga is lécet csatolt és elindult a veterán síugrók versenyén. De ne szaladjunk ennyire előre, mert előbb még a serdülők versenye következett, amit Csukovics Ármin nyert meg Pungor István és Szilágyi Ákos előtt, míg az ifjúságiak között Pungor Dénes lett a bajnok.

Végül elérkezett a veteránok versenye. Veteránok? Nem annyira veteránok ők - többségük jóval fiatalabb a világkupában mai napig vitézkedő japán Okabénál -, mint inkább az áldozatok. Ők azok, akiknek akkor ért véget az aktív versenyzői pályafutásuk, amikor szinte még el sem kezdődött. A '80-as évek végén, amikor ők kerültek volna sorra megszűnt a síugrás Magyarországon és 15 év elteltével most éledt csak újra. Ezért hívjuk őket most veteránnak, és pl. a versenyt megnyerő Tuczai Pétert nem magyar bajnoknak. Őróla meg kell jegyezni, hogy 2004-ben elindult a planicai COC versenyen, ahol nemcsak a betliző Martin Kochot, de a négysáncversenyen is megfordult bolgár Fartunovot is meg tudta előzni. Második helyen a veteránnak nem éppen nevezhető, de az ifjúsági korosztályból már kinőtt Pungor Máté végzett. A bronzérmet pedig Karádi Zsolt nyakába akasztották.

Azt hiszem mindenki, aki jelen volt elégedetten távozott a Kenyér-hegyről, azzal a reménnyel, hogy folytatása következik.

Mielőtt elindultunk haza, nem felejtettünk el odamenni és gratulálni Szilágyi Jánosnak és Molnár Lászlónak. Igazán rászolgáltak. Az elhivatottságuk és tettrekészségük eddig is ismert volt, jól tudtuk, hogy mindent megtesznek, amit el lehet képzelni, hogy népszerűsítsék a sportot. Azt azonban nem tudtam - a látottak alapján még a feltételezés is sértő, amiért én szégyellem magam -, hogy szervezésből, versenyrendezésből, hogy fognak vizsgázni. Mint, kiderült ötösre. Csak azért nem jár a jeles érdemjegy mellé "igazgatói dícsérő", mert annak idején a verseny kitalálásakor "elfelejtették", hogy az időpont egybe esik a sírepülő VB-vel. Emiatt az előre tervezettnél némileg kevesebb induló állt rajthoz, hiszen a német, osztrák, szlovén csapatok inkább otthon maradtak, a tv előtt. Leszámítva azt a kis, de annál lelkesebb rothenburg-i sícsapatot, aki vállalva a majd' 1000 km-es utazást eljött, hogy részt vegyen az első "újkori" magyar síugró versenyen.

A verseny támogatói:
Bécsikapu Étterem
Pepsi-Cola
O'Neill
Brau Union Sörgyárak Rt.
Auto Európa Kft.
Kelemen Zoltán
Várkonyi Botond
Kaltenecker Lajos
Bráder Tibor
Varga Norbert
Rakker Béla
Laki Gábor
Vörös Róbert
Kovalik Zsolt
Váradi Szilárd
Vasi Kő-ház
Vágfalvi Gábor
Lepold Attila
Francsics Balázs
Tánczos Norbert
Hajszán János
Szárnyas János
Vasi Lux Bt
Kőszegi Városüzemeltető kht.
Kőszegi Sport Egyesület