NŐNAPRA

Valaki hí engem, valaki hí. / Miért rejtőzik el mégis, hiszen / hallom, ahogy fülembe súg s üzen.
Valaki hí engem, valaki hí. / Érzem így is - a messzeségen át - / finom bőrének édes illatát.
Valaki hí engem, valaki hí, / próbára tesz, kicsit játszik velem. / Leszel-e majd igaz szerelmesem?
Valaki hí engem, valaki hí. / S habár követem, mint nyarat az ősz: / nem vár a halhatatlan ismerős.