A termés betakarításának ünnepén a vár ad otthont a vásárnak, ahol nagyon jó lenne, ha valóban megjelennének a termények… Ha az almatermesztők, a szőlészek, a tökösök (bocsánat a töktermesztők), a gesztenyések, ilyenkor elhoznák portékáikat. A rendezvény csupán egy keret, melyet a város biztosít, de élni kellene vele. Nem azért, mert itt lehet az egész évi megélhetést biztosítani, hanem mert mutatni kell az értékeinket! Ne csak a szervezők mondják, hogy van itt minden, hanem jelenjenek is meg a hagyományos értékek! Látni és érteni kell a Natúrpark és a Művelődési Központ törekvését: létező hagyományos tevékenységeink, áruink bemutatása lehet az-az idegenforgalmi kuriózum, mely hosszú távon megélhetést biztosíthat a környék lakosságának. Speciális hagyományos termékeink a bio gyümölcsök, méz, bor, kézműves termékek, helyi ételeink, italaink és ezek egységes megjelenése becsületkasszástól, mézes pálinkástól, veresorrú borosgazdáig. Ezért jön ide a turista, ezt szeretik bennünk… Adjuk meg ezt az örömet, főleg akkor, ha a keretet ingyen adja a város, a haszon pedig a megvalósító magánszemélyeknél csapódik le… Nem irigylem ezt persze, hiszen ez a fő cél! Megtanítani halat fogni az embereket, ahogy a régi mondás mondja. DE! Ehhez az kell, hogy merjünk hinni ebben a dologban, merjük vállalni ezt az ügyet, akkor is, ha még csak a fillér sűrű, nem a forint, mert ha mi nem mutatjuk és merjük vállalni hagyományos értékeinket, akkor az ideérkező vendég sem fogja azt "megvenni".
Tulajdonképpen egy felhívást akartam írni a város és városkörnyék lakosságához intézve, hogy a vásárra jöjjenek el terményeikkel… Nézzék el nekem ezt a filozofikus felhívást és éljenek a "halfogás" lehetőségével október 23-án és 24-én "A Natúrpark ízei – Orsolya-napi Vásár" rendezvénye alkalmából.