A vasárnapba hajló találkozót a kitűnő fiatal előadókból álló csapat, a Folkestra világzenéje zárta, előttük a Muzsikás együttes és Petrás Mária "ingerelte táncra" a nagyérdeműt, őket megelőzően pedig a Balogh Kálmán Gipsy Cimbalom Band kápráztatta el (a múlt évihez hasonlóan) a hallgatóságot.
A fesztivál első fellépőjeként a pécsi Szélkiáltó lépett a színpadra. Pécsi, mondom, de mint régi kősze-gieket, üdvözöltük a csapatot. Lakner Tamás kőszegi és szerdahelyi kötődése, az ifjúkori közös zenei élmények, és a múltbeli kőszegi fellépéseik adnak magyarázatot a különösen szeretetteljes fogadtatásra. Az 1974-ben alakult együttes 1983-ban, mint a Ki Mit Tud? egyik győztese, megzenésített versekkel vált ismertté. Azóta számtalan elismeréssel büszkélkedhetnek. 1995 óta játszanak a jelenlegi felállásban. (Fenyvesi Béla, Keresztény Béla, Lakner Tamás, Rozs Tamás.)
"Nyisd meg szíved!" – kezdték stílszerűen kőszegi műsorukat. Aztán sorra jöttek az ismert és a még megismerésre váró szerzemények. Weöres Sándor, József Attila, Bertók László, Nagy László, összesen 12 költő 18 verse. Műsoruk több meglepetést is tartogatott a nyitott szívű hallgatóságnak. Ezek közé tartozott két, zenei humorban bővelkedő dal (Vakondok, Víziló Blues), amelyet az új, Madarat tolláról című leme-zükről mutattak be. A CD anyagának társszerzője az ismert humorista, Nagy Bandó András. Az egész este csúcspontját jelentette, a katarzis élményét nyújtotta, A kenyér-lesők (Rimbaud/Kosztolányi) című dal. Megállt a szél, a szívek együtt dobbantak: a levitáció érzése kerítette hatalmába az "arra érdemese-ket"! Ezek azok az alkalmak (percek, pillanatok), amikor az előadók és a közönség alkotótárssá válhat-nak. Mint a kitörő taps jelezte, ezúttal ez meg is történt. Az est kedves mozzanata volt, amikor Lakner Tamás a színpadra szólította az egykori Ciróka jelenlévő tagjait. Tamkó Sirató Károly megzenésített versének (Szabó dal) és a "vendég" művészeknek tapsolhatott a közönség. Ollóikon "szólót csattogtak": Gelencsér Ildikó és Szajkó István. (De jó is volna egy teljes Ciróka koncertet "végigszurkolni", csak még egyszer! Mert még, még nem feledtük a Szent István királyhoz, a Kékfestőben, a Majomketrecnél és a Február 17., stb. című szerzeményeket!) Ahogy beköszöntő dal kitűnő felütésként, úgy a befejező dal profi zárásként "szolgált". "Cilimpáré sejehaj – visszhangozta a nézőtér a zenekar dalra hívó sorait.
Június közepén itt járt négy pécsi zenész Szélkiáltó madara, leszállt a várudvarra, mintha elhagyott fészkére tért volna vissza, aztán továbbröppent. Sebaj, még találkozunk! Tovaröppent, mert az a dolga, hogy "szelet kiabáljon": szerte e hazában!
Tóthárpád Ferenc