„Valami szépről fogok szólni”
Kristóf Ágota lírájáról

Kristóf Ágota már gyermekként is írt verseket. Ezeket aztán „megtagadta”. Emigrációban született írásainak többségét az Irodalmi Újság jelentette meg, de az 1962-ben, Párizsban alapított Magyar Műhely is közölte verseit. A szerző A nagy füzet című regényével vált ismertté. Versei idehaza ma is szinte ismeretlenek, pedig a párizsi Magyar Műhelyben olyan szerzők mellett kapott helyet, mint Nemes Nagy Ágnes, Hernádi Gyula, Pilinszky János, Mándy Stefánia, Mészöly Miklós. Különszámokban szerepelt Weöres Sándor, Kassák Lajos, Füst Milán, Szentkuthy Miklós, Erdély Miklós és James Joyce.
1996-ban hazatelepült a folyóirat, de Kristóf Ágota neve csak a Magyar Műhely 187. lapszámával 2019 júniusában tűnt fel újra – immár idehaza.
Tóthárpád Ferenc Csupa kék szomorúság című dolgozatával a szerző költészetére hívja fel a figyelmet azért, mert közlésre készen áll az a gyűjtemény, ami mintegy előzményként szerepelhetne Kristóf Ágota életművében. (A svájci ZOE Kiadó 2016-ban jelentetett meg egy válogatást francia-magyar nyelven, Clous/Szögek címmel.)
„Kristóf Ágota szövegeivel lehetünk elfogadóak vagy elutasítóak – írja TáF. –, de nem lehetünk, nem tudunk közömbösek maradni. Szövegeinek léte formálja a környezetét, átlépi, és nemcsak a földrajzi határokat. »Érzéketlensége« az, ami érzéseket vált ki. Legyen az szabadvers vagy próza, meg kell, hogy mozgassa az egyetemes irodalmat is.
Egy Kristóf Ágota verseskötet elénk tárhatná mindazt, ami – Európa és a világ meghódítása után – hazavezette őt! Teljesülhetne elgondolása: „Egyszer majd valami szépről / fogok szólni lágy / szelíd dolgokról alig érezhető / szomorúsággal…”