Az özvegy Violin királynak Volt egy hétszerszép leánya: Hanga királykisasszony.

A király nagyon féltette egyetlen leányát. Óvta a naptól, óvta a széltől, még a palota kapuján sem mehetett ki. Így hát egész nap csak bolyongott a palota termeiben, vagy a könnyeivel öntözte a kertben a virágait. Közben szomorú dalokat énekelgetett napestig. Violin királynak egy szép napon elege lett a sok dalolásból…”

A mese folytatásaként az előadásból megtudhatjuk, hogy mi történt a királykisasszonnyal, hogyan veszítette el és szerezte vissza a hangját az ördögtől a közreműködő gyerekekkel.



E közben megismerkedhetnek a kobozzal, tekerővel, a citerával, a furulyával, a tamburinnal és az esőbottal, melyeknek mind, mind nagy szerepük van abban, hogy a végén minden jóra forduljon és mindenki táncra perdüljön.



Írta és színpadra alkalmazta: G.Szász Ilona
Jelmez: Kires Ica
Báb: Bartal Kiss Rita
Zene: Joós Tamás

Játssza: Joós Tamás énekmondó és a résztvevő gyerekek

Közreműködő hangszerek: koboz, tekerő, citera, furulya, tamburin, esőbot


"Amellett, hogy a játék során a gyerekek természetes zeneszeretetét ápolja és a kezükbe olyan ritka és varázslatos hangszereket ad, mint a nyenyere vagy az esőbot, Joós Tamás még valamire megtanít minket. Miközben kézen fog és átvezet minket a mese világán, lassan rájövünk: ez talán nem is mese. Pentatónia, a zene királysága, valójában a mi világunk. És mi más is segítene jobban a szomorú királykisasszonyon, akibe belebújt a kisördög, s megfosztotta őt attól, hogy másokkal megossza örömét, bánatát, mint a muzsika?"