Peruska Mária kegyhely

Horvátzsidány - Hrvatski Židan

Horvátzsidánynak ma is virágzó nemzetiségi kulturális élete van, melynek legfőbb képviselői a Horvát Katolikus Ifjúság Vallási és Kulturális Egyesület – mely minden év augusztusában tábort szervez a Peruska Maria kápolnánál a gradistyei horvát fiatalok számára -, a Škoruš Hagyományőrző és Környezetvédő Egyesület, a Peruska Mária énekkar, a Židanski Becari tamburazenekar, valamint a Židanske Žice ifjúsági tamburazenekar, a néptánccsoport és a színjátszó kör. A Keresztelő Szent János templom színezett üvegablakait magyarországi és külföldi horvát hívek adományozták. A templomban horvát és magyar nyelvű szentmiséket is tartanak.A Škoruš horvát nemzetiségi kiállításon főként néprajzi és helytörténeti anyagok láthatók, és Brigovich Lajos Fényképezőgép gyűjteménye is igazi különlegességeket kínál a látogatóknak. Horvátzsidány és Kőszeg között az erdőben áll a Peruska Mária kápolna búcsújáró hely, ahol több mint 20 mesterség védőszentjének szobra tekinthető meg.

Kiszsidányi-forrás jó minőségű és tiszta forrásvizét évszázadok óta ismerik

Kiszsidány - Roggendorf

A közel 100 lakosú településre a 18. században német telepesek költöztek. Az itt élők jelentős része ma is német nemzetiségűnek vallja magát. A falu szélén előbukkanó Kiszsidányi-forrás jó minőségű és tiszta forrásvizét évszázadok óta ismerik, és ma is sokat fogyasztják. A forráskúthoz napjainkban is élő néphagyomány kapcsolódik. Minden év pünkösd szombatján zajlik a "Forráskút-rámolás", ami a régi időktől fogva a legényavatás szertartása volt a forrás rendbetételének elvégzése mellett. A legények ezen a napon dalolva vonultak végig a falun, majd a forráshoz érve annak vizét sajtárokkal kimerték. Az avatás előtt álló legénynek le kellett mennie a kútba, hogy bátorságát bebizonyítsa, és fel kellett küldenie a fenékről egy vödör homokot. Egy alkalommal többen is lementek, egészen addig, amíg a kút alja meg nem lett tisztítva. A többiek eközben a forrás környékét tették rendbe. A legényavatást követően a tél folyamán kerül sor a "Beborotválás" ünnepére, amikor férfivá avatják őket. Májusban egy magánkert rododendron különlegességei is megtekinthetők.

Az 1724-ben épült barokk Bellovich kápolna

Ólmod - Plajgor

1922-ben a trianoni békeszerződés alapján felállított Magyar-Osztrák Határmegállapító Bizottság Ausztriának ítélte a községet. A Magyarországhoz tartozni akarását többször is kifejező települést a következő év márciusában, egy osztrák-magyar csereegyezmény következtében Szentpéterfával együtt „elcserélték” Rendek és Rőtfalva községekre, így maradt Magyarországon. A Szent Márton római katolikus templom középkori eredetét egy, a hajó falában megtalált román kori ablak bizonyítja. A „Gyökerek” (Koreni) horvát nemzetiségi kiállítás középpontjában a térségi horvátok tradíciói állnak. A Mersich ház – Galéria és Alkotóházat Mate Meršić Miloradić pap-költőről, íróról nevezték el, aki sokat tett azért, hogy a gradistyei horvátság megőrizze nyelvét és kultúráját. A galériában megtekinthető az Ólmodról elszármazott plébános, Anton Slavić adományaiból összeállított festménykiállítás. Az 1724-ben épült barokk Bellovich kápolna a falu határában az egykori szőlőhegyen áll. A falu egyedi rendezvénye az ún. Dede babe, mely egy jelmezes farsangi felvonulás.

Széchenyi-kastély parkjában álló több száz éves platánfa

Peresznye - Prisika

A településen működik a Zviranjak Peresznyei Horvát Hagyományőrző és Faluszépítő Egyesület, akik a helyi hagyományok és a nyelv ápolására szerveződtek. Minden évben szerveznek farsangi és szüreti mulatságot, valamint hazai és külföldi horvát kulturális csoportokkal találkozókat. A Magyarországi Horvátok Keresztény Gyűjteményét Dumovits István peresznyei horvát származású plébános adományozta az Országos Horvát Önkormányzatnak. A tárlaton a látogatók a gradistyei horvátság vallás- és kultúrtörténeti emlékeivel ismerkedhetnek meg. A Szent Egyed templom középkori eredetű, 1727-ben gróf Esterházy Dániel építtette át barokk stílusban, 1832-ben gróf Esterházy Ferenc egészítette ki kápolnával. A ma idősek otthonaként működő egykori Széchenyi-kastély kisebb dombon áll. Esterházy Dániel építtette 1727-ben, későbbi tulajdonosai a Széchenyiek voltak, az első világháború idején Berchtold Lipót közös külügyminiszter lakta. A bejárat felett a kastély utolsó neves birtokosa, Leopold Berchtold gróf koronás címere látható. A kastély parkja természetvédelmi terület, ahol különösen szép a kis szigettel kialakított mesterséges tavacska környéke. A partján áll egy több száz éves (állítólag 300 év körüli) platánfa.