A magyar erdészet történetének egyik jelentős dátuma Mária Terézia nevéhez fűződik. Az oktalan erdőpusztítások megfékezésére 1769-ben erdőrendtartást adott ki. Leglényegesebb előírása ill. javaslata többek között a szabad királyi városok erdőbirtokaira, azok területeinek felmérésére, a fakitermelések szabályozására, az erdők felújítására, erdészeti ismeretek elsajátítására vonatkozott. Mindezek fontosságát felismerve, Kőszeg város két szakértő "stájer-erdős"-t szerződtetett erdőkezelési gondjainak megoldására. Részükre 1770 körül felépített stájer-házak lett a hegyi erdészkedés központja. A "mestereket" magyar erdészek követték. Kayszrál Károly városi főerdész végakaratának megfelelően – az eltévedt turisták segítésére -1902-ben e helyre harangot helyeztek el.
Ennek hangulatát Lovassy Andor így adta vissza:
"Stájerházi haranglábat hetes eső mossa
Ködön szálló terhes felhők, megakadnak rajta."

Bár 1954-től a házak lakó nélkül maradnak, a hely jelentősége nem csökken, hisz 1955-ben az erdőgazdaság még munkásszállót is épített. A hetvenes évek elejére nagyobb csend következik, a harangot is a szombathelyi Múzeumfaluba szállítják. A rendszerváltás újabb lendületet hoz. 1992-től újra önálló vállalatként működő Szombathelyi Erdészeti Rt – a múlt értékeinek megbecsülése jegyében – napjainkra itt az erdei közjó egyik vas megyei központját alakította ki. A házak egyike 1996 –ban Erdei Múzeumnak, a másik 2002-ben Erdei iskolának adott otthont. A gazdasági épületből 2004-ben diákszálló lett, a munkásszálló helyén 1999-ben esőbeálló épült.

1992 március 9-én a Vas Népe egy lehangoló képet festett – "Láb van, harang nincs" alcímmel. Az írás így fejeződött be: "Akkor lesz majd itt újra jóvilág, ha megkondul az a harang." Nos 2005. május 15-én 1000 órakor a Szombathelyi Erdészeti R. által készíttetett harang felszentelése következik, a harang újra megkondul. A "Stájer házak" a Kőszegi-hegy emblematikus helye, méltó jelképe lett.

Dr. Pethő József
a Szombathelyi Erdészeti Rt. vezérigazgatója