Kőszegi Várszínház

„Szuzi csíkos kiscica. Franciaországban lakik. Szereti kergetni a pillangókat, és szereti, ha visszafelé simogatják. Szuzi egyetlen dolgot nem szeret: eltévedni…” Ezekkel a mondatokkal kezdődik a tragikusan fiatalon elhunyt brit szerző, Jill Tomlinson meséje. Ez a felütés tökéletesen megmutatja azt a lényegre törő, játékos és izgalmas mesélési módot, mely Tomlinson sajátja, és ami megkülönbözteti a világ többi meseírójától. Tömören, konkrétan és érthető módon fogalmaz. Nála az állatszereplők mindig megtartják valós jellegzetességeiket, nincsenek antropomorfizálva, mégis olyan főhősöket teremt, akikkel lehet azonosulni, akikért lehet izgulni, és akiket nagyon lehet szeretni.

„Szuzi csíkos kiscica. Franciaországban lakik. Szereti kergetni a pillangókat, és szereti, ha visszafelé simogatják. Szuzi egyetlen dolgot nem szeret: eltévedni…” Ezekkel a mondatokkal kezdődik a tragikusan fiatalon elhunyt brit szerző, Jill Tomlinson meséje. Ez a felütés tökéletesen megmutatja azt a lényegre törő, játékos és izgalmas mesélési módot, mely Tomlinson sajátja, és ami megkülönbözteti a világ többi meseírójától. Tömören, konkrétan és érthető módon fogalmaz. Nála az állatszereplők mindig megtartják valós jellegzetességeiket, nincsenek antropomorfizálva, mégis olyan főhősöket teremt, akikkel lehet azonosulni, akikért lehet izgulni, és akiket nagyon lehet szeretni.

…Sebzettek, sérülékenyek esendőek vagyunk, de éppen esendőségünkön keresztül tudjuk egymást megérinteni. Csakhogy olyan korban élünk, amelyben az esendőséget el szokás tagadni. Ez szerintem ember- és létellenes gondolkodás. Az esendőség a létezés alapélménye. Éppen ez teszi lehetővé, hogy ne rettegjünk a másiktól. Mert egyikünk sem tökéletes. A tökéletes félelmetes – és érdektelen, unalmas. Azért szánt az Úr csak hat napot a teremtésre, mert nem akarta, hogy tökéletes legyen.” (Háy János, író)